15. Kunszt – Nőttön-nő

A tizenötödik program folytatásos történetekre épül. Történetek, amelyek generációkra vannak hatással… magunkban hordozott és továbbörökített mesék… események hatására születő új munkák… párhuzamosan zajló, személyes történéseink találkozásai… emlékek, amelyek legendákká válnak… és elkezdett regéink folytatásai… most kizárólag képzőművésznőktől.

Kiállító művészek

Eperjesi Ágnes, Fajgerné Dudás Andrea, Fátyol Viola, Glaser Katalin, Hermann Ildi, Hitka Viktória, Molnár Ágnes Éva, Páhi-Fekete Noémi, Soós Katalin, Szabó Eszter Ágnes, Verebics Ágnes

  • Kurátor: Éliás István, Fajgerné Dudás Andrea
  • Technikai rendezők: Urbán Tibor, Fogel János, Mihály Attila
MEGNYITÓBESZÉD

Kortárs művészeti kiállításon vagyunk, ahol kortárs nőművészek munkáit láthatjuk. Ennek több szempontból is van jelentősége.

A kortárs művész a korban gyökerezik, abból merít, azzal van inspiratív, kölcsönösen megtermékenyítő  viszonyban. A kortárs művész olyan, mint egy érzékeny membrán, veszi és közvetíti a világot. Ezért ahogy ő lát, ahogy ő képpé, művészeti eseménnyé teszi a világot vagy éppen saját tapasztalatát, hatalmas tanulságokkal bírhat a befogadó-néző számára. Mivel jómagam kulturális és vizuális antropológus vagyok, azért szeretnék erre a közvetített tapasztalatra koncentrálni. Merem ezt tenni annál is inkább, mivel egy olyan intézmény a Kunszt kiállításán vagyunk, ami kifejezetten a közönséget, a befogadói élmény teljesebbé tételét célozza meg, Természetesen a kortárs művész bele van gyökerezve a kortárs művészeti-esztétikai diskurzusba – a művészemberek egymást formáló közegébe is. De most koncentráljunk a magunk megszerezhető élményeire: Mire jók nekünk a képek, egy ilyen kiállítás, mit tanulhatunk a művészektől, mit élhetünk át általuk? 

Hogy tudjuk magunknak megteremteni magunknak a befogadói élményt akkor, ha sem tárlatvezetői támogatást nem kaphatunk és a kortárs művészeti diskurzusnak sem vagyunk a részesei? Itt most néhány tippet szeretnék átadni:

– Figyeljünk a testünk jelzéseire! A művészet, a képek érzelmeket hívnak elő belőlünk és értelmezésre késztetnek. Álljunk meg a művek előtt és engedjünk a szemünknek. Hol van ellenállásom, fenntartásom velük szemben, vagy mi az, ami vonz, beszív?
– Ezután rögvest próbáljuk meg keresni a magunk tapasztalatából a jelentéseket, lehetséges értelmezéseket. Kapcsolódjunk ahogy tudunk. S ha nem sikerülne, akkor hallgassák meg a youtube-on Tatai Erzsébetet, aki Fajgerné Liget Galéria-beli kiállítását nyitja meg. Megrázóan őszinte képekhez egy gyönyörű szöveg.
– Sajátítsuk ki bátran magunknak a műveket és játszunk a gondolattal, én mit tennék, hogy csinálnám? Gondolkodjunk el mit írnék annak az embernek a tányérjába, akit szeretünk vagy éppen hogy nem szeretünk?
– Legyünk nyitottak arra az örök emberi tapasztalatra, amit a művészek meg tudnak formálni. Csodálkozzunk rá Hermann Ildikó megrázó képeire, amikor a kemoterápia miatt megritkult haja annyi volt csupán, mint kicsi gyermeke éppen növésben lévő hajacskája.
– Érezzük meg az esztétikumát annak az elementáris őszinteségnek, ahogy Fajgerné Dudás Andrea odateszi elénk önmagát.  Ahogy kijárja nekünk az utat, hogyan legyünk egyszerre modern és archaikus értékeket megőrizni képes nők?
– Vagy egyszerűen csak vegyük fel a művészek mozdulatainak gesztusait.

S még adós vagyok a bevezetőmben említett nőművészeti kategória jelentőségével:

– A művészeti diskurzus megoszlik, hogy van-e jelentősége, vagy mely nő nemű művész munkásságában van jelentősége annak, hogy művész szerepe előtt ott a nőiség jelzője. E kiállítás kapcsán elmondhatjuk, az itt kiállított művészek számára  ennek van jelentősége.
– Kaotikus most a világban, hogy ki a nő-férfi,vannak-e női szerepek? Mibe különbözik a ffi a nőtől és miben nem fog sohasem? Ezt is lehet, azt is lehet, a választás szabadnak tűnik, ugyanakkor a döntés nem szabad, sokszor a kényszerek irányítják. A művészek, méghozzá kulturális hagyományaink szerint leginkább a nőművészek egyengetik számunkra az utat. Azzal, hogy felmutatják a visszásságokat, a személyes identitásukat, vagy éppen kifordítják világunkat, hogy fanyar tükröt tartsanak elénk. Univerzumokat gyógyítanak, amikor olyan távoli világokat hoznak össze egymással,  int David Bowie és a nagymamánk.

A kiállítás címének szellemes ismétlődésére rácsodálkozva, feltehetjük azt a kérdést, hogy végül s mi az, ami nőttön nő? S a befogadó szempontjából is megválaszolhatjuk: nő a bizalom a művészek felé, talán árnyaltabban látunk olyan világban jelenlévő helyzeteket, amik felett elsikkadunk, talán jobban rá tudunk csodálkozni az életerő vagy ha tetszik a női erő–elszántság minket is biztató, feltöltő példáira. A művészet lehetőség a magunk megismerésére.

Tuczai Rita 

 

KIÁLLÍTOTT ALKOTÁSOK

EPERJESI ÁGNES

Az utolsó fekete-fehér portré | 2015 | videó

Módszertan | 2015 | fotóállvány, plexidoboz, vászonzsák

A sarokpontok csak finoman mozdulnak el, 2015, light-boksz

 

FAJGERNÉ DUDÁS ANDREA

A bűn tartósítása | 2015 | olaj, vászon

 

FÁTYOL VIOLA

Nyújtás | 2009-2013 | videó

 

GLASER KATALIN

Fin | 2008 | videó

 

HERMANN ILDI

NHL sorozat | 2007-2008 | giclée print

 

HITKA VIKTÓRIA

Nem látlak magadtól | 2014-2015 | festett kerámia

 

MOLNÁR ÁGNES ÉVA

PIN-UP 1-2. | 2010 | giclée nyomat, fotópapír, habosított PVC lemez

 

PÁHI-FEKETE NOÉMI

Metamorfózis sorozat

Kaméleon 2-3-4. |2014 | digitális fotó – giclée print

 

SOÓS KATALIN

Mosókonyha I, II, IV. | 2014 | olaj, vászon

Mosógép-sor 3. | 2014 | c-print

 

SZABÓ ESZTER ÁGNES

Amikor nagymamám…  | 2016 | textil

 

VEREBICS ÁGNES

Hairy Gang 1-6.| 2015 | c-print

WEB MEGJELENÉSEK
MÚZEUMOK ÉJSZAKÁJA