Szász-gyűjtemény

2018. május 10. — 2019. március 31.

 

Fókuszban Szász Endre művészete.
Válogatás Szász Lula hagyatékából és a Herman Ottó Múzeum gyűjteményéből

Megnyitó: 2018. május 10. 16:00

A kiállítást megnyitja: Dr. Tóth Arnold múzeumigazgató

Köszöntőt mond: Kákóczki András művészettörténész

Közreműködnek: a Miskolci Egyetem Bartók Béla Zeneművészeti Intézet hallgatói

Helyszín: Petró-ház (Hunyadi u. 12.)

2009 májusában a Szász Lula által gondozott Szász Endre hagyaték – számos alkotása és közös életük során létrehozott egzotikus néprajzi gyűjtemény – a miskolci Herman Ottó Múzeum kezelésébe került. A múzeum a Papszeren lévő kiállítótermeiben mutatta be a teljes gyűjteményt több éven keresztül, majd a hagyatékban lévő Szász Endre alkotások Erdély négy városában (Csíkszereda, Gyergyószentmiklós, Sepsiszentgyörgy és Székelyudvarhely) kerültek bemutatásra.
Az új miskolci kiállítás Szász Endre munkásságára fókuszál, felhíva ezzel a figyelmet a művész egyedi stílusára, érdeklődése sokszínűségére és bravúros alkotói technikájára. A tárlat a Miskolci Galéria Petró-házában kerül bemutatásra 2019. március végéig.

A Petró-ház hagyományosan Szalay Lajos állandó kiállításának ad otthont. A korábbi években Szalay Lajos tárlatában a kiállított papír alapú rajzokat és festményeket időről időre átrendeztük. Ez nemcsak egy-egy új téma, vagy szakmai nézőpont mentén történt, hanem műtárgyvédelmi szempontból is, mert meghatározott időnként a műveket raktárakban kell elhelyezni, védve őket erős fénytől, a hőmérséklet ingadozástól. Szalay Lajos megújult állandó kiállításával 2019 tavaszán jelentkezünk ismét, amikor is a művész születésének 110. évfordulóját ünnepelhetjük.

Szász Endre művészete

 

Szász Endre munkássága különös része a magyar művészetnek. Az 1950-es években könyvillusztrációival aratott sikereket, majd érdeklődése egyre inkább a festészet felé fordult, és sajátos festőtechnikájával, ugyanakkor képeinek szürrealisztikus világával hívta fel magára a figyelmet. Látvány- és díszlettervezőként a filmszakmában is letette névjegyét, de neve talán leginkább a 80-as évekbeli, Hollóházán végzett tevékenységével, a porcelán széles körű felhasználhatósága és népszerűsítése terén elért eredményeivel forrott össze.

Ahogy művészi pályája, úgy életrajza sem mentes a fordulatoktól. Rendhagyó személyiség volt, aki nem ismert határokat sem a különféle – alkalmazott és magas művészeti – műfajok, sem a Föld országai, mindenkori kultúrái között. Világképének – és ebből fakadó művészetének – kialakításában a „készen kapható” normarendszerekről, ideológiákról és doktrínákról, így a politikai táborok szerinti megosztottságról sem vett tudomást. Mindazzal, amit 1970-re elért, már megvetette egy tisztes hazai karrier biztos alapjait. Ő azonban másra vágyott: szétnézni a világban, kipróbálni önmagát idegen környezetben. Torontóba ment szerencsét próbálni, és festészetével a teljes ismeretlenségből indulva, mindössze néhány hónap alatt nagy népszerűséget szerzett magának. Kiállításai egymást követték, Kanadán kívül az Egyesült Államokban is, képei magyarországi viszonylatok között elképzelhetetlennek tűnő összegekért keltek el. 1974-től Los Angelesben, az angyalok városának luxusnegyedében, fényűző körülmények között, a legfelsőbb társasági körök érdeklődésétől övezve élt és dolgozott. Mindeközben bejárta a fél világot, utazásai során eljutott többek között Alaszkába, Mexikóba, Afrikába, Kínába.

Szász Endre valóra váltotta az amerikai álmot. Ekkor aztán újabb kihívásra vágyott: visszatérni Magyarországra. Csábította a számára új anyaggal, a porcelánnal való foglalkozás lehetősége, s fűtötte a szándék, hogy a messzi földön megszerzett tapasztalatokat és hírnevet a hazai művészeti élet javára fordítsa. Itthon számos fiatal dolgozott a keze alatt, és még többen tanultak tőle közvetve. Az Amerikából (vissza)jött művészből sokak számára példakép lett.

Szász Endréről nem lehet tisztán csak mint képzőművészről beszélni. Hazatérve túlnőtt önmagán, és jelenséggé vált. A szocializmus keretei közül kirobbanó rendkívüliség megtestesítője, a mesés karrier, siker, pénz, csillogás modellje lett. A rendszerváltozásra készülődő 80-as évek korhangulata különösen kedvezett népszerűségének az útkeresők körében. Stílusát sokan utánozták, ahogy utánozzák ma is, képeit hamisítják. Pályafutását számosan próbálták receptként „lekövetni”, tehetséges fiatalok és szerény képességű amatőrök egyaránt. Rosszul értelmezett példája tévutakat nyitott, „paródiák” megszületését generálta. A Szász-életmű mai megítélését ez a körülmény kedvezőtlenül befolyásolja.

Művészetének megítélése valójában szinte kezdettől ellentmondásos volt. Könyvillusztrációinak vonatkozásában a témától való elrugaszkodást, a tartalmi kapcsolattartás hiányát vetették szemére, festészetében többek között szimbólumkészletének közhelyesnek vélt egyszerűségét tették szóvá. A kritikai állásfoglalás szerint: gyors és mutatós munkamódszere a belső tartalom rovására érvényesül. Formai és motívumbeli ismétlődéseinek okát a komolyabb gondolatiság igényének hiányával, a hatáskeltés dominanciájával magyarázták.

A negatív előjelű megállapítások mellett természetesen méltatások is megfogalmazódtak. Virtuóz rajztudását, technikai készségét, összetett emberábrázolásra és transzponálásra való képességét – mint alkotásainak legértékesebb vonásait – még legádázabb kritikusai is elismerték.

Az ellentmondásosság voltaképpen nemcsak megítélésének, de művészetének is alapvonása, amennyiben képein a valószerű és a képzeletbeli, a szemet gyönyörködtető és a taszítóan groteszk elemek egymással ellentétpárokat alkotva jelennek meg, s gyakran még az értelmezésre is kétféle lehetőséget kínálnak. Művészetének középpontjában az ember áll: az arcokat bontja ki leginkább. Portréin a komplex emberi természet talányosságával operál. Figurái olykor szeplőtelenül szépek, a tekintetek nemes lelket tükröznek, máskor furcsák, szánandók, ijesztően torzak, vonásaik sorscsapásokról, jellembeli gyengeségekről árulkodnak.

Hogy milyen forrásokból és hatások nyomán épült fel művészi világa, messzire vezetne rekonstruálni. Az azonban bizonyos, hogy az alapvetések gyermekkorban történtek. Képi világának karaktere – nyilatkozatai szerint – annak az élményanyagnak a hatására alakult ki, amelyet Székelyföldön gyűjtött össze: „Az én szürrealizmusom a népdalokból ered, nevezetesen a hegyi emberek népdalaiból. […] A hegyi ember nem lát keresztül a sötét erdőn. Benn a rengetegben homályt tapasztal, különös gyökereket lát, misztikum környezi, és nem látja azt, ami a hegy mögött van. Ezért kitalálja, és olyankor képekben fantáziál. A Hargita-erdei ember képek révén jeleníti meg az érzékeivel meg nem tapasztalt titokzatosságot. Jelképeket használ. A szimbolika pedig a szürrealizmus teremtője.”

Szász Endre kiállítása a Szász Lula által gondozott hagyatékból, valamint a miskolci Herman Ottó Múzeum gyűjteményéből nyújt válogatást.

Szász Endre életrajza

 

  1. január 7-én született Csíkszeredán. Művészeti tanulmányait Marosvásárhelyen kezdte. Erdély szellemi vezetői – köztük Kós Károly, Szolnay Sándor, Gy. Szabó Béla, zsögödi Nagy Imre, Bordy András – korán felismerték tehetségét, és lelkesen támogatták. 15 évesen már kiállításon mutatkozott be.

1946-ban Budapestre került. Felvételt nyert a Képzőművészeti Főiskolára, Szőnyi István osztályába. Tanulmányait 1949-ben abbahagyta.

1950-ben a Dekorációs Nemzeti Vállalatnál dolgozott. Fegyverrejtegetésért, koholt vádak alapján tíz év börtönre ítélték; egy év múlva szabadult.

1951-ben megalapította a József körúti Alkotóközösséget. Kollégáival propaganda- és reklámanyagokat készítettek. 1952-ben megvált a közösségtől.

1951 és 1967 között több száz könyvet illusztrált. A legnagyobb sikert Omar Khajjám Rubáiját című könyvéhez készített rézkarcaival aratta. A kötet első kiadása 1959-ben jelent meg, öt év múlva a British Museum pályázatán bekerült a 20. század harminc legszebb könyve közé.

1960 és 1970 között főleg festészettel foglalkozott, ekkor dolgozta ki sajátos, visszatörléses festőtechnikáját. Díszlettervezőként a filmgyártással is kapcsolatba került.

1965-ben megkapta a Munkácsy-díjat.

1968-ban a Medicor orvosi műszergyár számára naptárt készített, melyet a múlandóság témájára megfestett képeivel illusztrált. A kiadvánnyal országos népszerűségre tett szert.

1968 decembere: az Egri csillagok című film bemutatója. Várkonyi Zoltán rendező felkérésére fontos szerepet játszott a díszlet- és látványtervek elkészítésében. Ez volt legismertebb filmgyári munkája.

1969-ben feleségül vette Schaurmann Ibolyát, közismert nevén Lulát. Közös életük közel húsz éven át tartott.

1970-ben, kanadai galériák meghívására Torontóba távoztak. A tartózkodási engedély eredetileg egy évre szólt. A meghosszabbításhoz később mindkét állam hozzájárult.

1974-ben az Egyesült Államokba, Los Angelesbe költöztek.

1978-ban felkérést kapott a Győri Színház két pannójának megfestésére. Ekkor merült fel ötletként a nagyméretű, sík porcelánlapokból összeállított falburkolat kialakítása. Amerikai életét ugyan még nem számolta fel, de egyre több időt töltött Magyarországon. Együttműködési megállapodást kötött a Finomkerámiaipari Művekkel, majd elkezdte kísérletező tevékenységét a Hollóházi Porcelángyárban. A kísérletek után készült el az a két, egyenként 18 m2 felületű alkotás, amely ma is a Győri Színház előcsarnokát díszíti.

1980-as évek: a Hollóházi Porcelángyár Szász-korszaka. Sok időt töltött Hollóházán, ahol nagyméretű faliképek mellett a gyár profiljába tartozó étkészleteket, tea- és mokkakészleteket, padlóvázákat, tálakat, porcelán hegedűt is tervezett. Alkotásainak értékét jelzi, hogy legtöbb munkája limitált mennyiségben, sorszámozva és szignálva, speciális eljárással készült. A Hollóházával való együttműködés virágkora 1986-ig tartott, de a sikeres kapcsolat ezután sem ért véget.

Időközben végleg visszatelepült Magyarországra. Előbb Sopronba, majd a Somogy megyei Várdára költözött.

1992-ben megkapta Magyar Köztársaság Érdemrend Tiszti Keresztjét, 2003-ban a Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztjével tüntették ki.

  1. augusztus 18-án hunyt el, életének 78. évében.

2009 májusában a Szász Lula által gondozott hagyaték – számos alkotása és közös életük során létrehozott egzotikus néprajzi gyűjteménye – a miskolci Herman Ottó Múzeum kezelésébe került.

Látogatható: 2019. március 31.-ig keddtől csütörtöki 9-16. óra, pénteken 9. 13. óra között.
Előzetes bejelentkezés a 46(500-680) számon.