VI. Miskolci Téli Tárlat 1980. november 30. – december 31.
V. Miskolci Téli TárlatVII. Miskolci Téli Tárlat
A katalógust tervezte: Szakál Edit
A kötet fotóit készítette: Fejér Ernő
Baranyi Judit katalógus előszava
Hagyomány már, hogy Miskolc város felszabadulásának évfordulóját rangos képzőművészeti kiállítás megrendezésével ünnepeljük. Örvendetes, hogy a Miskolci Téli Tárlat hosszú idő óta rendszeres lehetőséget biztosít a kortárs művészet eredményeinek megismertetésére. Két évenként elhozza a város azokat a legfrissebb festményeket, grafikákat, plasztikai alkotásokat, amelyet kultúránk értékeihez tartoznak, segítve a város érdeklődő közönségét ezeknek megismerésében. A mostani Téli Tárlatra a nyitottság a legjellemzőbb. Fórumot biztosít a klasszikus kifejezési formák mellett az új megfogalmazású, olykor kísérletező jellegű megnyilatkozásoknak. jól követi a kortárs művészet jelenlegi helyzetét, vállalja az eredmények mellett olyan törekvések bemutatását, amelyek meghatározói a mai művészetnek. Örvendetes, hogy a kiállító művészek között szép számmal találni olyanokat, akik először vesznek részt a tárlaton, különösen a fiatal alkotók szereplésének növekedése jelenthet a továbbiakra nézve is biztató lehetőséget.
A művészeti ágak közül a megszokottan magas színvonallal jelentkezik a grafika. A sokszorosító eljárások számos új lehetőségével, sikeres alkalmazásával találkozunk. Biztos kézzel választják ki témájukhoz a legmegfelelőbb jelrendszereket, kifejezési formákat. Képi megoldásaik a realista törekvések mellett hangsúlyosan fordulnak elvontabb, sokszor nonfiguratív komponáláshoz; igényesen jelenítik meg műveiken mondandójukat, összhangot teremtve a tartalom és a forma között. A másik legerősebben jelentkező művészeti ág ez alkalommal a szobrászat. Már az is örvendetes, hogy sokkal nagyobb számmal szerepelnek kisplasztikák és érmek, mint a korábbiakban. Fontosabb azonban az, hogy ezeknek a műveknek a sokfélesége, megoldásuk színvonala is jelentős előrelépést jelent.
Itt is többféle kifejezési formával találkozunk, a realista ábrázolások éppúgy megtalálhatók, mint elvont, absztrahált megoldások. Változatos anyagokkal; fémmel, fával, kővel dolgoznak, kihasználva a bennük rejlő lehetőségeket. Nem képvisel olyan súlyt a tárlaton a festészeti anyag, pedig a korábbiakban ennek meghatározó szerepe volt. Igaz, ennek a művészeti ágnak napjainkban talán a legnehezebb a helyzete. Megváltozott a táblaképekkel szembeni társadalmi igény, átalakultak és sok esetben szűkültek lehetőségei.
A művészeti stílusok „vihara” is talán itt volt a legerőteljesebb. A behatárolt, merev kifejezési módok után a „modern” jelszava mögé bújtatott jó-rossz absztrakt lett az egyedül üdvözítő, s komoly művészeti-etikai tartás volt alkotóink részéről, akik mertek megmaradni saját, őszinte világukban.
Ma a realista megjelenítés kezdi visszanyerni méltó helyét, nem zárva ki természetesen a jó színvonalú elvont műveket sem a festészet egészéből. A Téli Tárlat festményeinél ezek a mozgások, „átrendeződések” érezhetők. Szerencsésen kapcsolódik a kiállított művekhez a textilek együttese. Jól érvényesülnek ezeken a munkákon a műfajra jellemző szigorú komponálási formák, jól alkalmazzák az alkotók a szövés mellett az egyéb textiltechnikákat, a gyapjú mellett egyéb anyagokat. A közösségi igények kielégítése mellett vállalni tudják bensőséges, individuális igények teljesítését. A Miskolci Téli Tárlat megfelel annak a szándéknak, célkitűzésnek, amelyet meghirdetésekor maga elé tűzött. Otthont ad egy országos kitekintést nyújtó kiállításnak, ezzel biztosítva a kapcsolatteremtés lehetőségét alkotó-mű-látogató között. A művek tanúsítják, hogy folytatni kell ezt a programot.
Baranyi Judit
Miskolci Téli Tárlat 1980. évi katalógusa letölthető pdf formátumban
A díjazottak listája:
Miskolc Megyei Város Tanácsának nagydíja – Lóránt János festőművész
Borsod-Abaúj-Zemplén Megye Tanácsának díja – Lóránt Zsuzsa szobrászművész, Hatos Csaba festőművész
Szakszervezetek Borsod Megyei Tanácsának díja – Lenkey Zoltán grafikusművész
Lenin Kohászati Művek díja – Perczel Erzsébet textiltervező
Diósgyőri Gépgyár díja – Tornay Endre András szobrászművész
Borsodi Szénbányák Vállalat díja – Csíkszentmihályi Róbert szobrászművész
Ózdi Kohászati Üzemek díja – Bálványos Huba grafikusművész
A kiállítást rendezte: Baranyi Judit művészettörténész
A kiállítást megnyitotta: Rózsa Kálmán, Miskolc Város Tanácsának elnöke
Rendező szervek:
Miskolc Megyei Város Tanácsa
Borsod-Abaúj-Zemplén Megye Tanácsa
Magyar Képzőművészek Szövetsége Észak-magyarországi Területi Szervezete
Miskolci Galéria
A zsűri tagjai:
Baranyi Judit művészettörténész
Bráda Tibor festőművész
Deim Pál festőművész
Dévényi Márta művészettörténész
Feledy Gyula grafikusművész
Kiss Kovács Gyula szobrászművész
Lenkey Zoltán grafikusművész
Mazsaroff Miklós festőművész
Pintér Éva iparművész
Povázai Lívia művészettörténész
Varga Éva szobrászművész
A kiállításon 86 művész 159 alkotással vett részt.
A megnyitón készült fotókat Fejér Ernő készítette.
↓ válogatás a díjazott alkotók műveiből
kiállított művek jegyzéke
AKNAY JÁNOS
Ablakok, szitanyomat, 38×50 cm
ÁBRAHÁM RAFAEL
„Vizuális logika” Motívum I., szitanyomat, rézkarc, 39×39,5 cm
„Vizuális logika” Motívum III., szitanyomat, rézkarc 39×39,5 cm
ÁCS ISTVÁN
József Attila: Tavaszi ének II., ceruzarajz, 25,5×34,5 cm
József Attila: Tavaszi ének III., ceruzarajz, 25,5×34,5 cm
BALLA MARGIT
Fin du siécle I., rézkarc, 28,5×20 cm
Fin du siécle II., rézkarc, 28,5×20 cm
Fin du siécle V., rézkarc, 28,5×20 cm
BALOGH LÁSZLÓ
Magányos fa, szitanyomat, 65×50 cm
BANGA FERENC
Az utolsó előtti fellépés, tus, színes ceruza, 32,5×50 cm
Honfoglaló őseink, tus, színes ceruza, 32,5×50 cm
BÁLVÁNYOS HUBA
Sámli, tusrajz, 32×46 cm
Asztal drapériával, tusrajz, 32×46 cm
Repedt kályha, tusrajz, 32×46 cm
BLASKÓ JÁNOS
Negyedik negyed, olaj, 120×100 cm
BREZNAY JÓZSEF
Találkozás, olaj, akryl, collage, 70×100 cm
CAKÓ FERENC
Űrpáros, Szojuz-36, színes rézkarc, 25×40 cm
CZINKE FERENC
Balaton reggel I., színes fametszet, 34,5×34,5 cm
Balaton reggel II., színes fametszet, 34,5×34,5 cm
CSÁGOLY KLÁRA
Cím nélkül, vegyes gobelin, 230×135 cm
Összesimuló formák, gobelin, 120×142 cm
CSÍKSZENTMIHÁLYI RÓBERT
Ablak, bronzérem, 9 cm Ø
Téli éjszaka, bronzérem 8,5 cm Ø
A Hold, bronzérem, 9,5 cm Ø
CSIKY TIBOR
Tanulmány a Rába plaketthez, alumínium érem, 11,4 cm Ø
Bak Imre 40 éves, alumínium érem, 11,4 cm Ø
DABÓCZI MIHÁLY (1905-1980)
Halak, olajfagyökér, 60×55 cm
Menekülő, fa, 65×40 cm
Viszi a víz, fa, 18×65 cm
DECSI ILONA
Gondolatok a hazámról, rézkarc, 31,5×24 cm
Fák között, cinkkarc, 32×45 cm
DEIM PÁL
Aranyikon, szitanyomat, 30×30 cm
Burokban, szitanyomat, 34×57 cm
DROZSNYIK ISTVÁN
Éjjel a folyónál, litográfia, 24,5×34,5 cm
FELEDY GYULA
József Attila: Iszonyat, litográfia, 47×39,5 cm
József Attila: Kései sirató, litográfia, 36×43 cm
József Attila: Egy spanyol földmíves sírverse, litográfia, 49×39 cm
GÉMES KATALIN
Női portré, vörös márvány, 35×26 cm
GÖMBÖS LÁSZLÓ
A Föld és új ura, bronz, 44x36x42 cm
HAJAGOS IMRE
Hajnal, rézkarc, 18×15,5 cm
HANGAY SZABÓ LÁSZLÓ
Két úr beszélgetése, bronzérem 10 cm Ø
Virág I. bronzérem, 8 cm Ø
Virág II. bronzérem, 8 cm Ø
HATOS CSABA
Szeptember, tempera, 100×100 cm
Falu, tempera, 100×100 cm
Vépi búcsú, tusrajz, 35×50 cm
HEGEDŰS L. LÁSZLÓ
Egy vonal áthaladása 12 képben, vegyes technika, 41×28 cm
November 14., vegyes technika, 37×27,5 cm
ILLÉS ÁRPÁD (1908-1980)
Úton, tojástempera, 60×80 cm
IRCSIK JÓZSEF
Templom Bozsenciben, olaj, 48×58 cm
IVÁNYI ÖDÖN
Áradás 1980, vegyes technika, 90×100 cm
JÁVOR PIROSKA
Este I-III., tusrajz, 37,5×32 cm
JÓZSA LAJOS
Kubikus, bronz, 26x10x30 cm
KÉRI IMRE
Rozengrachti szoba II., mezzotinta, 40×30 cm
Az éjszaka képei II., akvatinta, rézkarc, 32,5×25 cm
Várakozás, akvatinta, rézkarc, 30×40 cm
KIRCHMAYER KÁROLY
1945., bronz, 22,5×21 cm
KOCSIS IMRE
Vanessa Atlanta I., szitanyomat, 42×40 cm
Vanessa Atlanta II., szitanyomat, 42×40 cm
Kulcsluktájkép, szitanyomat, 47×47 cm
KOLLÁR GYÖRGY
Kubik-gödör, vegyes technika, 46×46 cm
Ártéri terület, vegyes technika, 46×46 cm
KONCZ BÉLA
Ipari világ I-III., olaj, 80×60 cm
ZS. KOVÁCS DIANA
Szabadulás, gobelin, 139×121 cm
KŐNIG RÓBERT
Róma ’78, színes rézkarc, 30×30 cm
Olaszországi tanulmány, színes rézkarc, 10×6 cm
KUNT ERNŐ
Borospince előtt tavasszal, olaj, 70×100 cm
Gesztenyés, olaj, 100×140 cm
KUTASSY IMRE FERENC
Kompozíció, fametszet, 36×51 cm
LENKEY ZOLTÁN
Elhagyott kolostor, olajpasztell, 42×58 cm
Bogár-emlékmű, olajpasztell, 43×29 cm
Kék hajó, olajpasztell, 44×34 cm
LÓRÁNT JÁNOS
Emberpár, olaj, 75×100 cm
Vízparti ember, olaj, 75×100 cm
LÓRÁNT ZSUZSA
Frigy, festett bronz, 12,5x18x29 cm
A látogató, festett bronz, 10x7x32 cm
Vernissage, festett diófa, 7,5x14x38,5 cm
MARKOLT GYÖRGY
Nagy család, bronz, 18×24 cm
Apám, bronz, 20×18 cm
MASZAROFF MIKLÓS
Nógrádi táj, olajtempera, 90×110 cm
Zempléni táj, olajtempera, 90×110 cm
MÁGER ÁGNES
Disputa, olaj, 80×70 cm
MEZEY ISTVÁN
Dsida Jenő, illusztráció, rézkarc, 30×35 cm
MÉSZÁROS ERZSÉBET
Emlékezés a Kalevalára, gobelin, 205×190 cm
MITSUI SEN
Hangya, bronz, márvány, 16×27 cm
Madár, bronz, 2×22 cm
GY. MOLNÁR ISTVÁN
T. XXIV-V., műanyagnyomat, 60×50 cm
T. XXIV-IV., műanyagnyomat, 60×50 cm
T. XXIV-XI., műanyagnyomat, 60×50 cm
MOLNÁR ISTVÁN
Kiállítás a szabadban, rézkarc, 29,5×19,5 cm
MUZSNAY ÁKOS
In memoriam Szilágyi Domokos I., színes rézkarc, 33,8×25 cm
In memoriam Szilágyi Domokos II., színes rézkarc, 35×30 cm
NAGY ERNŐ
Este a nádasban, olaj, 52×64 cm
Hajnalodik, olaj, 54×65,5 cm
NAGY GY. MARGIT
Keletkezés, szövött celljuta, 118×118 cm
Kibontakozás II., szövött kender, 90×90 cm
Krókuszok, szövött juta, 78×74 cm
NAGY SÁNDOR
Anya, márvány, 19×9 cm
Asszonyos, márvány, 15,5×9,5 cm
Álló asszony, márvány, 15,5×4 cm
NIKMOND BEÁTA
Kettős forma, márvány, 32×15 cm
NOVÁK HENRIK
Csíkos figura a térben I., papírnyomat, 59×37 cm
Kettős visszatérés, papírnyomat, 49,5×40 cm
OROSZ GELLÉRT
Bartóknak, akryl, 113 cm Ø
PAPP LÁSZLÓ
Gyár este, olaj, kréta, 43×61 cm
PERCZEL ERZSÉBET
Függöny, gyapjú, 235×95 cm
PETŐ JÁNOS
Háborús lap, litográfia, 50×60 cm
alvó csónakos, akvarell, 42×63 cm
PINCZEHELYI SÁNDOR
Makó I., ofszetnyomat, 25×33 cm
Makó II., ofszetnyomat, 33×25 cm
PINTÉR ÉVA
Kulcsok, gobelin, 121×160 cm
PÜSPÖKY ISTVÁN
Íme hát…, rézkarc, 30×39 cm
Íme hát…I/III., rézkarc, 30×39 cm
Költők halála…, rézkarc, 30×39 cm
Költők halála… II., rézkarc, 30×39 cm
SARKADI PÉTER
Dokumentmok ’80, tus, 30×40 cm
SERES JÁNOS
Csabai kertek, olaj, 49×69 cm
Őszi napsütés, vegyes technika, 34×46,5 cm
Műterem, gouache, 32×45 cm
STUIBER ZSUZSANNA
Mese, olaj, 37×38 cm
SUGÁR GYULA
Kataklizma, olaj, 32×58 cm
Lidérc, olaj, 38×58 cm
Dante és Beatrice, tempera, 34×60 cm
SWIERKIEWICZ RÓBERT
Itt vagyunk I-III., szitanyomat, 54,5×43 cm
SZABÓ LÁSZLÓ
Ági, márvány, 53×20 cm
SZANYI PÉTER
Lányanya, bronz, 18x18x25 cm
SZEDERKÉNYI ATTILA
Athenee születése, agyag, 36×36 cm
Paris almája, agyag, 30×36 cm
SZENTGYÖRGYI JÓZSEF
Éjszakai bolyongások, olaj, 80×100 cm
SZŰTS MIKLÓS
Csatakép, olaj, 49×64 cm
A budai pasa kedvenc virága, olaj, 38,5×38,5 cm
TENK LÁSZLÓ
Cigányasszony, olajtempera, 122×105 cm
Menyasszonytánc, olajtempera, 100×115 cm
ORNAY ENDRE ANDRÁS
Menyasszony, fa, 61x23x47 cm
TÓTH IMRE
Fogatosok, vegyes technika, 48,5×78 cm
Csendélet, vegyes technika, 50×40 cm
Tanuló, rézkarc, 9×8,5 cm
Öreg, rézkarc, 10,5×7,9 cm
Pihenő, cinkkarc, 9×9,5 cm
TROMBITÁS TAMÁS
Lap a mappából II., szitanyomat, 70×86 cm
CS. UHRIN TIBOR
Pygmalion kertje, vegyes technika, 70×80 cm
VARGA ÉVA
Ma gyönyörű a hold, bronz, 71×51 cm
VÁRNAI VALÉRIA
Pohárszék, gouache, 46×62 cm
VÉGH ANDRÁS
Házfal éjszaka, olaj, 50×70 cm
Torzók, olaj, 48×33 cm
VÉGVÁRI I. JÁNOS
Korszakok, olaj, 100×100 cm
Mágikus éjszaka, olaj, 90×90 cm
WIESZT JÓZSEF
Táj, rézmetszet, 20,5×20,5 cm
Zivatar, rézkarc, 25×29,5 cm
ZÁBORSZKY GÁBOR
Képkapcsolás, szitanyomat, 67×98 cm
Régi dolgok nyomai, szitanyomat, 100×70 cm
ZSIGNÁR ISTVÁN
Pincék, olaj, 41×46 cm
XANTUS GYULA
Valami közeledik, acryl, 24×42 cm
↓ válogatás megjelent híradásokból, újságcikkekből
Sok műfajban, sok formában – A Téli tárlat _ Déli Hírlap, 1980. december 1.
Megnyílt a Téli tárlat
Átadták a díjakat
A Miskolci Galériában tegnap délben megnyílt a Téli tárlat. A vendégeket, a kiállító művészeket, a megye és a város párt- és állami vezetőit Dusza Árpádné igazgató köszöntötte; megnyitót Rózsa Kálmán, a városi tanács elnöke mondott.
Hagyomány – kezdte megnyitóját a tanácselnök – , hogy december 3-át, Miskolc felszabadulásának ünnepét, reprezentatív kiállítás köszönti. Páratlan esztendőben a grafikai biennálé, páros években a Miskolci Téli Tárlat ad lehetőséget a terület és az ország képzőművészeinek a legújabb termés bemutatására. Miskolc arra törekszik, (ezt mutatják a film- és tévéfesztiválok is), hogy időről időre otthona legyen az egyes művészeti ágaknak. Egyre szélesebb közönségrétegnek igényét elégíti ki ezzel a város, amely így válhat jó mecénássá is. A Téli tárlat egy lehetőség azok közül a rendezvények, bemutatók közül, amelyek segítenek az értékek felmutatásában. Ezúttal az ország nagyvárosaiban, a fővárosban élő és dolgozó művészek, alkotócsoportok, többségükben fiatal festők, szobrászok, grafikusok, textilművészek mutatják be a legutóbbi idők termését.
Az ünnepélyes megnyitó záróaktusaként Rózsa Kálmán átadta a Téli tárlat hagyományos díjait. Miskolc város Tanácsának nagydíját Lóránt János Munkácsy-díjas festőművész, Borsod-Abaúj-Zemplén megye Tanácsának díját (megosztva) Lóránt Zsuzsa szobrász- és Hatos Csaba festőművész, az SZMT díját Lenkey Zoltán Munkácsy-díjas grafikusművész, a Lenin Kohászati Művek díját Perczel Erzsébet textiltervez érdemes művész, a Diósgyőri Gépgyár által alapított díjat Tornai Endre András szobrászművész, a Borsodi Szénbányák díját Csíkszentmihályi Róbert Munkácsy-díjas szobrászművész, az Ózdi Kohászati Üzemek díját Bálványos Huba Munkácsy-díjas grafikusművész kapta.
Sok műfajban, sok formában
A Téli tárlat
Már a múlt hét második felében a helyére került a Galéria összes termét elfoglaló Miskolci Téli Tárlat anyaga; ha nagyon akarta, már a végleges elrendezésben láthatta az ember. Baranyi Judittal, a Műcsarnok művészettörténészével, a kiállítás rendezőjével a készről tudtunk beszélgetni. Nem mintha szüksége lett volna rá, hogy a műveket a falon lássa, tagja volt a zsűrinek, már hetekkel ezelőtt pontos képe volt az anyagról, pontos képe van a Téli tárlat által is képviselt mai magyar képzőművészetről.
– Milyen anyag került hetekkel ezelőtt a zsűri elé?
– A kiírás nyomán mindenki három-három művet küldhetett. Nyolcvanhat kiállító alkotót nézve, ez elég nagy mennyiség. Ezzel együtt a zsűrinek nem volt nehéz dolga: a beérkezett anyag összképét tekintve megegyezik a tárlattal. A minőség lett magasabb.
– Elsőként a műfaji sokszínűség tűnik a látogató szemébe, ha végigjárja a kiállítást, a tartalom és forma tekintetében van ugyanilyen érzése…
– Ha nem felejtjük el, hogy majdnem kilencven művész munkáját látjuk, akkor ez természetes. Minden alkotó más, önálló egyéniség. Az eligazodás mégsem nehéz. Törekvéseiket tekintve sokan állnak közel egymáshoz. A szentendrei Kocsis Imre, Gy. Molnár István, Deim Pál, Jávor Piroska például tiszta, elvont jelrendszerrel dolgozik, szellemileg rokon minden Pécsről jelentkezett grafikus. A festészetet tekintve tisztán megkülönböztethető a hagyományosan realista, az elvontan realista, és a tökéletesen le-elvont, amelynek megjelenését például Koncz Béla, Orosz Gellért munkáin láthatjuk. Ide venném a nálunk élő japán szobrász, Mitsui Sen műveit is. A lírai absztraktot képviseli az ebben az esztendőben elhunyt Illés Árpád, és sorolhatnám tovább azokat a jegyeket, amely megkönnyíti, segíti az áttekintést. Az egész művészeti életünkben jelenlevő sokféleséggel találkozhatunk itt is.
– És jó néhány, nem túlságosan ismert névvel…
– Az országban rendezett minden nagy kiállításon (Szegeden, Hódmezővásárhelyen, a fővárosban és máshol) feltűnik, hogy a legismertebb alkotók az úgynevezett nagy nevek ritkán, vagy egyre ritkábban jelentkeznek. Nagyon sok oka lehet, van ennek, de ha csak azt mondom, hogy évente több, mint négyszer kiállítást rendeznek, már az is egy súlyos érv; a kevesebb több lenne, ezt a mennyiséget szinte lehetetlen követni. A távolmaradás nem egy helynek szól. Az viszont nagyon örvendetes, hogy sok fiatal jelentkezett most is, örvendetes, hogy érdemesnek tartják megragadni ezt a lehetőséget. Úgy mondhatnám, hogy amit a Miskolci Téli Tárlat bemutat, az egy nagyon tisztességes, korrekt keresztmetszet.
– A mai magyar képzőművészetben jelentkező törekvések keresztmetszete tehát a Téli tárlat?
– A műfajok közül a grafika a legerősebb, a szobrászatban országos viszonylatban is egyféle felfutásnak lehetünk tanúi. A festészeten a műfajt ért sok vihar, probléma, útkeresés látható. Volt idő, amikor csak az absztrakt számított, ma világszerte előtérbe kerültek a realista törekvések. A textileknél két csoport van. A klasszikus hagyományú képi igénnyel jelentkező kárpit, a gobelin mai utóda, ahogy ez Pintér Éva, Mészáros Erzsébet, Zs. Kovács Diána munkáin lemérhető. Perczel Erzsébet, Cságoly Klára, Nagy Gy. Margit az iparművészet kategóriájába tartozó textileket hozott. A színvonal egyformán magas, a művek funkciója más. Szinte minden gond, elképzelés, eredmény és hiány látható ezen a kiállításon.
– Mire figyel a művészettörténész, amíg egy ilyen nagy tárlatot megrendez?
– A mű és a közönség között kell megteremteni a kapcsolatot, hogy aki ide belép, menjen is végig a kiállításon. Azt hiszem az anyag csoportosításával sikerült ezt elérni, nem volt nehéz dolgom. A sok értékből mindenki találhat magának olyat, ami tetszik. Azt hiszem, ez az idei Miskolci Téli Tárlat egyik legnagyobb erénye.
M-
t.n.j. Téli Tárlat előtt _ Észak-Magyarország, 1980. november 29.
Téli tárlat előtt
Amikor e sorok napvilágot látnak, a Miskolci Galériában már minden a helyén lesz: a miskolci téli tárlat 86 kiállító művészének 46 festménye, 65 grafikája, 39 szobra és érme, valamint 9 textilmunkája avatott elrendezésben várja az ünnepélyes megnyitót.
Amikor a Galériában jártunk, minderről természetesen még csak jövő időben lehetett beszélni; korábbi kiállítások tapasztalatiból fakadt a kérdés, amit a téli tárlat rendezőjéhez, Baranyi Judit művészettörténészhez „intéztem”: hogyan kerül egy kiállításon minden tárgy arra a helyre, ahol a kiállítás-látogató azt éppen a legtermészetesebbnek találja?
– Egy kiállítás rendezőjére nézve valóban az a legnagyobb dicséret, ha a látogatók természetesnek találják a kiállított tárgyak elrendezését. Én is azt szeretem, ha nem veszik észre, hogy egy kiállítás rendezve van. A fő ugyanis az, hogy a művek „szóljanak” – ne pedig az én attrakcióm. A rendezés tulajdonképpen az alkotói folyamatot segítő-támogató szaktevékenység. Az alkotó végül is „pőrére vetkőzve” áll a látogató előtt; meg kell tehát adni neki azt a lehetőséget, hogy a legtöbbet, a legjobbat mondhassa magáról a művel, műveivel.
– A mostani miskolci téli tárlat rendezése nem könnyű feladat, nagyon vegyes az anyag, a stílus, a műfaj… Az a törekvése ilyenkor az embernek, hogy a zsűri által elfogadott anyagból kiemelje azokat a darabokat – s ebbe természetesen a szubjektivizmus is belejátszik – : szóval „vezető” helyre kell állítani azokat a darabokat, amire fel akarja a rendező hívni a figyelmet. Olyan rendbe kell ezeket foglalni, hogy végigvezesse a látogatót a kiállításon, információt adjon a művészről: ezért van például az, hogy egy-egy alkotó munkái egymás mellé kerülnek…A hangsúlyok megkeresése és az azoknak megfelelő hely megtalálása nagyon fontos tehát. A mostani rendezésem egyébként visszatérést is jelent, a hatvanas években sok kiállítást rendeztem itt Miskolcon…
Tudom, olyan „egy szuszra” elmondottnak tűnik mindez, de amikor búcsúzóul elnézést kértünk fotós kollégámmal a zavarásért, Baranyi Judit elhárítón csak annyit mondott: „Dehogy zavartak, hiszen dolgoztunk is közben…”
A miskolci téli tárlatot holnap, november 30-án délben 12 órakor nyitja meg Rózsa Kálmán, Miskolc város Tanácsának elnöke, s ekkor adják át a tárlat díjait is.
(t.n.j.)
Vasárnap délelőtt a Miskolci Galériában _ Észak-Magyarország, 1980. december 2.
Vasárnap délelőtt a Miskolci Galériában
Megnyílt a miskolci téli tárlat
Miskolc felszabadulásának évfordulója, illetve az azt megelőző vasárnap immár hagyományosan az országos jellegű miskolci képzőművészeti kiállítások nyitásának napja. Így került sor a minap, november 30-án a Miskolci Galériában a miskolci téli tárlat megnyitására. Mozart négy kürtduója – Sándor János és Bartus László megszólaltatásában – vezette be a vasárnap déli tizenkét órakor kezdődött nyitó ünnepséget.
Dusza Éva, a Miskolci Galéria igazgatója köszöntötte a nagy számban megjelent érdeklődő közönséget, a megye és Miskolc város vezető testületeinek képviselőit, s a kiállító művészeket, majd Rózsa Kálmán, Miskolc tanácselnöke tartott ünnepi megnyitót.
Elöljáróban arról szólt Rózsa Kálmán, hogy Miskolcon hagyománnyá lett a felszabadulás évfordulójának országos kiállítással való köszöntése, az évenkénti váltással jelentkező miskolci országos grafikai biennálé, illetve a miskolci téli tárlat megrendezése. Hangsúlyozta, hogy a téli tárlat a korábbi országos képzőművészeti kiállítások sorának szerves folytatása és célkitűzéseinek a hosszú évek tapasztalatai alapján megfelel. Felsorakoznak e tárlatokon a festészet, a szobrászat, a grafika és a textilművészet olyan alkotásai, amelyek megfelelő áttekintést adnak az ország képzőművészeti életéről. Beszélt arról is a tanácselnök, hogy Miskolc igyekszik jó házigazdája lenni országos képzőművészeti rendezvényeknek – a film- és tévéfesztiváloknak, képzőművészeti kiállításoknak, a már említetteken kívül másoknak is – , s a továbbiakban is a XII. pártkongresszus szellemében kívánja ez iránytű művészetpártoló munkáját folytatni. Hangsúlyozta, hogy ez az országos tárlat segít a helyi művészeti élet jobb értékelésében is, s a város vezetése nevében ígérte: Miskolc nemcsak mindig nyitott volt, hanem az is lesz a művészeti alkotások fogadásánál és bemutatásánál, ez irányú mecenatúráját folytatni kívánja. Most nyolcvanhat alkotó művei láthatók a Galéria termeiben, s öröm, hogy az ismert alkotók mellett jelentős számban vannak jelen fiatal művészek munkái is. Végezetül arról szólt Rózsa Kálmán, hogy a zsűri döntésében szélesebb demokratizmus tükröződik, mert a díjadományozó szervek is véleményt nyilvánítottak a szakemberek mellett.
Ezt követően a tanácselnök átadta a miskolci téli tárlat díjait: Miskolc város Tanácsának nagydíját Lóránt János Munkácsy-díjas festőművész, Borsod megye Tanácsának egyik díját Lóránt Zsuzsa szobrászművész, a másikat Hatos Csaba festőművész, a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának díját Lenkey Zoltán Munkácsy-días grafikusművész, a Lenin Kohászati Művek díját Perczel Erzsébet textiltervező, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze, a Diósgyőri Gépgyár díját Tornay Endre András szobrászművész, a Borsodi Szénbányák Csíkszentmihályi Róbert Munkácsy-díjas szobrászművész, az Ózdi Kohászati Üzemek díját pedig Bálványos Huba Munkácsy-díjas grafikusművész nyerte el.
A miskolci téli tárlaton 159 alkotás – festmény, grafika, plasztika és textilmű – látható, az előtérben a részt vevő művészek képei fogadnak. A kiállítás Miskolc város és Borsod megye Tanácsa, a Magyar Képzőművészek Szövetsége észak-magyarországi területi szervezete, a Kiállítási Intézmények (Műcsarnok) és a Miskolci Galéria gondozásában készült, rendezője Baranyi Judit. A plakátot és a katalógust Szakál Edit tervezte, a fotókat Fejér Ernő készítette. A december 31-ig látogatható tárlat érdemi méltatására még visszatérünk.
Baranyi Judit: Miskolci Téli Tárlat – 1980_ Észak-Magyarország, 1980. december 29.,
Miskolci Téli Tárlat – 1980
Hazánk egyik legnagyobb múlttal rendelkező országos kiállítását láthatja még napjainkban Miskolc közönsége. Több mint huszonöt év óta jutnak el hazánk második legnagyobb városába a kortárs magyar képzőművészet egészét tükröző alkotások: festmények, szobrok, grafikák, az utóbbi években textilkompozíciók is. Az esemény iránti széles körű érdeklődés bizonyítja, hogy ezt a kétévenkénti seregszemlét indokolt megrendezni a továbbiakban is.
Az utóbbi években megszaporodott az országos jellegű kiállítások száma, a művészek is egyre jobban rákényszerülnek, hogy mely rendezvényhez kötőnek legjobban, hol kívánnak műveikkel szerepelni. Ez jelentősen befolyásolja az országos tárlatok eddigi arculatának átalakulását, átrendeződését.
Örvendetes, hogy a miskolci téli tárlatot sok fiatal fedezte fel magának, részvételük feltétlenül hozzájárul az anyag gazdagodásához. A témaválasztások, a technikai megoldások, kifejezési formák sokfélesége bizonyítja, hogy a kortárs magyar képzőművészet milyen változatosan fejezi ki társadalmunk, korunk legjellemzőbb vonásait, humanista célkitűzéseit.
Nem mentes a tárlat anyaga a sok jó megoldás mellett a gondoktól, problémáktól. Nem azonos színvonalon jelennek meg az alkotások, nem kevés a közepes mű. Ez természetesen nemcsak ennek a kiállításnak a gondja, általában hasonló arányban merülnek fel ezek a kérdések valamennyi ilyen bemutatón.
A festészeti anyag jelentős része realista alkotás. Ez azt is jelenti, hogy az utóbbi évtized különböző stílustörekvéseinek „vihara” elvonult, s kezdik újból felfedezni ezt a nagy történelmi múltú megjelenítési formát. Elsőként Lóránt János festőművész két festményét kell kiemelni. A magányosságnak szuggesztív erejű megjelenítéséhez szűkszavúan ábrázolja a megroskadt alakokat, kevés színnel jelzi a hátteret. A barnák homoksivatagi sivárságát alig-alig bontja meg egy-egy sziluettel jelölt tárgy. Drámai megfogalmazás, elgondolkodásra késztető megoldás. Méltán nyerte el a művész Miskolc város Tanácsának díját. Hasonlóan drámai erejű Szentgyörgyi József Éjszakai bolyongás című festménye. Itt a fekete háttérből villan elő az alak, a boltívek alól csatlakoznak hozzá kísérői, a két állatfigura.
A líraibb hangú realista képek csoportjából Lenkey Zoltán finom színekkel komponált képei új oldaláról mutatják be az elsősorban grafikusként ismert művészt. Különösen Elhagyott kolostor című műve emelkedik ki szín- és formavilágával. Ebbe a csoportba kell sorolni Mazsaroff Miklós tájkompozícióit, Máger Ágnes Disputa című képét, valamint Cs. Uhrin Tibor és Várnai Valéria műveit. A kiállítás egyik meglepetése Hatos Csaba fiatal festő jelentkezése. Festményein a naiv művészettel sok rokon-vonást mutató képépítés fedezhető fel. Megoldásában egyéni hangú, sajátos színegyüttesekkel, a perspektívának szokatlan megoldásával kitűnik a festményanyagból. Ugyancsak sajátos módon szólal meg Tenk László, izgalmas kontúrokkal megrajzolt mozgalmas figurái, a Menyasszonytánc-on alkalmazott flitterekkel olyan atmoszférát teremt, amely karakteres kifejezője lesz témáinak. Szólni kellene még Tóth Imre festményeiről, Szűts Miklós és Végh András kompozícióiról, amelyek szintén maradandó élményt jelentenek.
A grafika Miskolcon mindig igényesen jelentkezik, ami természetes is, hiszen a miskolci grafikai biennálék erre kötelezik a résztvevőket. Ez évben különösen érdekes a szentendrei alkotók részvétele. Magas színvonalú, elvont témájú alkotásaik jól elkülönülő csoportját jelentik a tárlatnak: Deim Pál, Gy. Molnár István, Kocsis Imre, Jávor Piroska grafikai lapjai tartoznak ebbe az együttesbe.
Feledy Gyula a tőle megszokott színvonalú, József Attila költészetétől ihletett lapjain sok izgalmas formai és technikai megoldás szolgálja a választott versek tartalmának képi megfogalmazását. A díjnyertes Bálványos Huba most finoman rajzolt grafikákkal jelentkezett. Érdekesek térépítései, egy-egy tárgy köré rajzolt kapcsolatrendszerek megjelenítései. Mindenképpen meg kell még említeni az egyre érettebb Schwierkiewicz Róbert szitanyomatait, valamint Banga Ferenc, Balla Margit, Kéri Imre, König Róbert, Muzsnay Ákos, Pinczehelyi Sándor, Püspöky István, Wieszt József és Záborszky Gábor munkáit.
A szobrászati anyag egyenletesebb képet mutat. Különösen a két díjazott alkotó: Lóránt Zsuzsa és Tornay András Endre. Az előbbinek kissé groteszk figurái, melyet kiemel a színes festéssel is, az élet ellesett pillanatait választja ki. Kedves figurák ezek, mosolyra és elgondolkodásra késztetnek egyszerre. Tornay Menyasszonya a maga ünnepélyességében jelenik meg, a kifaragott fa felülete, tömbszerű, de mégsem nehézkes figurája a fiatal szobrász eredeti egyéni szép stílusának bizonyítéka. Az érmék között Csíkszentmihályi Róbert kompozícióit kell kiemelni. A művész jól ismeri és tiszteletben is tartja ennek az intim műfajnak lehetőségeit. Különösen Ablak című munkája emelkedik ki az együttesből. Méltán lett Csíkszentmihályi is egyik díjazott alkotója a tárlatnak.
A textilek együttesében Pintér Éva és Zs. Kovács Diána gobelinjei a klasszikus hagyományú falkép megoldását választotta. Jól szerkesztett, dekoratív, igényesen szőtt kompozíció mindkettő. Cságoly Klára a gyapjú nyers színére építi kárpitjait. Erős kontúrokkal, lendületesen rajzolt fő témáit, gazdag technikai megoldásokkal szőtt, a fehér és nyers szín kontrasztjára építve készíti. A díjnyertes Perczel Erzsébet függönye rusztikus, nyers felületével tűnik ki, jól szerkesztve a középpontba egy olyan sötétebb motívumot, amely feloldja a hosszanti vonalakat, rákényszeríti a szemet ezzel a mű egészére.
Nem lehetett minden műről, minden alkotóról szólni. Csupán a kiállítást legjobban meghatározó művekről, alkotókról történt most említés. A kiemelések célja az volt, hogy bizonyítsa az 1980. évi miskolci téli tárlat nyitottságát: minden olyan művészeti törekvés, eredmény bemutatását felvállalta, amelyek képzőművészetünknek, kultúránknak értékeit jelenítik meg. Ezek az értékek teszik szebbé, nemesebbé életünket, személyiségünket. A miskolci téli tárlat rendelkezik ilyen értékekkel.
Baranyi Judit
