Miskolci Galéria
Oldal kiválasztása

Címmel, vagy cím nélkül…

Zombori József több évtizede van jelen Miskolc képzőművészeti életében, állandó résztvevője a Grafikai Triennáléknak, a Téli Tárlatoknak és más országos szervezésű kiállításoknak. Szakmai felkészültségét finommá érlelt sokszorosított lapjain és groteszk érintettségű festményein keresztül is ismerhetjük. Témaválasztásában gyakran visszafordul a Girincsen eltöltött időkhöz, a szülői ház és környezete nyújtotta biztonságos gyermekévekhez. Gondolataiban újra és újra megjeleníti a táj és az ember sokszor ironikus kapcsolatát. Tábláin, más jelek mellett,  itt-ott piros pöttyös labdákat is elhelyez, melyekkel megmutatja az  önfeledt fiatalos évek állandó szereplőjének emblematikus fontosságát. Ebben a rendszerben mozognak emberei, állatai és  beazonosítatlan formájú figurái is, melyek az eltűnődő idő gyermekeiként jönnek a világra. 
Zombori József kivételes helyzetekben, szavakkal és rövid mondatokkal is alátámasztja képei tartalmát, ilyenkor a személyességét hirdeti, csak az általa megélt pillanat emlékét mutatja meg. Figurális és absztrakt megoldásaiban kiemeli a hétköznapok mulatságos történeteit is, gyakran mosolyogtat és elgondolkodtat. A munkákra önfeledt  játékként tekint, bátran torzít, arányos térlátással mozgatja  az elemeket. Felületein feltűnnek lendületes vonalak, erőteljesebb foltok, mindegy hogy szénnel, tussal vagy színes festékkel dolgozik, a cél: kompozíció egyedi felépítése. Pirosak, sárgák, barnák és a sok grafitos szürke,  együtt és külön-külön, alázattal egyesülnek egy kortárs művészeti produktummá.
A rajzokat, vagy  festményeket, sokszor cím nélkül keretezi be, utalva a megfogalmazhatatlan, de tartalmas emberi emlékek feldolgozására. Gipsz-berakásos régi kép- és tükörkereteket is használ, a  múltat, a tárgyi megjelenítés segítségével hozza vissza a jelenbe. Papír, karton és farost, Zombori József gyakran használt alap eszközei, melyeken a girincsi és a miskolci hétköznapok szereplőit, figyelmes rendezőként mozgatja. Alkotásain keresztül – címmel, vagy cím nélkül – viszi Őket a végtelenbe, ahol  közös életük a képzőművészet színpadán születhet ismét újjá.

Urbán Tibor