Ládi-Dsupin Petra – Az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem végzős grafikusművész hallgatója vagyok.

Művészetemben általánosságban a grafitceruza az elsődleges eszközöm, amely lehetővé teszi a finom tónusok és a részletgazdag felületek kialakítását. A rajzok készítése során a papír felületét minden esetben mechanikusan felsértem, egy kihegyezett fúrófejjel, majd ezt követően frottázsszerű dörzsölésekkel dolgozom ki a képet.

Ez a folyamat egyszerre tudatos és ösztönös gesztusokra épül, a karcolás irányítottsága mellett a rajzolás során létrejövő nyomok részben az anyag viselkedéséből és a mozdulataim kapcsolatából adódnak. Így a felület nem csupán hordozóként, hanem aktív alakító tényezőként vesz részt a kép létrejöttében.

A „Set In Stone-alienation című sorozatom, az elidegenedés rögzült, időben megdermedt állapotát vizsgálja. A cím egyszerre utal a kőbe vésett, megváltoztathatatlannak tűnő struktúrákra, valamint azokra a pszichológiai és társadalmi mechanizmusokra, amelyek az egyént a tartós elszigeteltségbe kényszerítik. A projekt különböző vizuális médiumokon keresztül jeleníti meg ezt az állapotot. A munkáimban megjelenő formák, textúrák, a merevség, a rétegződés és a repetíció érzetét keltik, amelyek az elidegenedés tapasztalatának vizuális metaforái számomra. A téma aktualitása sem elhanyagolható, hiszen, kortárs társadalumnkban, pédául a háborúk, identitásválságok, migrációk, klímaváltozás korában az elidegenedés egyre több ember mindennapi valóságává válik. Éppen ezért is érzem művészként fontosnak, a témával való mélyebb foglalkozást, a vizuális nyelven való reflektálást.

Urbán Orsolya –2025-ben szereztem meg a grafikusművész MA diplomámat az Eszterházy Károly Katolikus Egyetemen, szakmai képzésem során áthatóan foglalkoztam a vizuális narratívák és a szimbolikus ábrázolás lehetőségeivel. A Nem-létforma sorozatomban a metamorfózis és a női identitás alakulását a báb motívumán keresztül vizsgáltam, amely az átmenet, az átalakulás és a belső változás szimbóluma. Az egyetem utáni létélmény inspirálta ezt a megközelítést: azt a bizonytalan állapotot, amikor az egyén kilép egy korábbi struktúrából, miközben az új önazonosság még formálódóban van. Alkotásaimban a báb nem csupán biológiai állapotként jelenik meg, hanem szimbolikus formaként, amely egyszerre hordozza a bezártság, a védelem és a metamorfózis lehetőségét. A létrejövő grafikai struktúrák nem lezárt alakzatok, hanem alakuló formák, amelyek a változás köztes állapotát rögzítik. Ezek a vizuális megjelenítések a fiatal felnőtt női lét testi és társadalmi tapasztalataival fonódnak össze, így az átmenet és az identitásformálódás érzékeny, nyitott folyamatát teszik láthatóvá.

Közel négy éve foglalkozom a papírmetszet sokszorosító grafikai eljárással, amelynek egyedi ábrázolásmódja különösen közel áll hozzám. Tudatosan törekszem a festői ecsetvonások finomabb, kifejezőbb megmunkálására, valamint az intim képi világ felnagyításával. A technika sajátossága – törékenysége és a korlátozott példányszámban előállítható nyomatok – összhangban áll a munkáim intimitásával és egyediségével.

A kiállítás 2025. június 13-ig keddtől péntekig 9:00 órától 17:00 óráig
telefonos bejelentkezéssel látogatható: 06/70 417-2148

A VASAS

A jelenleg hivatalosan 12 fővel nyilvántartott  Diósgyőri Vasas Képzőművész Egyesület tagjai ezen a kiállításon szeretnék bemutatni újabb alkotásaikat,  és néhány korábbi  művel  szeretnék képviselni azt a több száz alkotót, akiket mint egy láthatatlan háló eltéphetetlen szövedéke köt össze immár csaknem egy évszázada.

A történet 1893-ban kezdődik, amikor a Diósgyőri Vasgyár munkássága létrehozta saját egyletét, a Jószerencse Dal- és Önképzőkört. A könyvtár, a dalárda és a fúvószenekar után 1943-ban Lakatos László megszervezte az amatőr festők szakkörét is. A Koroknai Nándor vezette kör alapítói voltak Lakatos László, Éles Béla, Simkó János, Simon József, Toroczkói János, Kaszab Dezső, Tóth Béla.

Egy korabeli nyilvántartás szerint 1943 és 1960 között 131-en csatlakoztak hozzájuk.

Az óriási érdeklődéssel és lelkesedéssel indult kezdeteket a háború torpantotta meg, de 1946-tól már ismét működtek a Nehézszerszám-gépgyár, a DIGÉP és a Lenin Kohászati Művek, később a Vasas Szakszervezet által támogatott körök. A foglalkozásokhoz, kiállításokhoz, tanulmányutakhoz, nyári alkotó táborokhoz havi ellátmányt, eseti hozzájárulást, sőt egy időben még plusz szabadságot is biztosítottak a munkahelyek.

A kényelmes, nyugodt alkotói környezetet viszont nehezen sikerült megteremteni: az immár három kör hol a Lovarda mellett, hol a Szinvavölgyi valamelyik épületében, hol a vasgyári bölcsőde üveges teraszán, hol egy volt húsboltban, hol egy általános iskolában kapott  helyet.

1959-től aztán kisebb-nagyobb megszakításokkal a Bartók Béla Művelődési Házban folytak a foglalkozások. Eleinte Seres János, Papp László és a szobrászok Varga Miklós irányítása alatt a hét négy napján osztozkodtak.

A mi nemzedékünk, a „mai öregek” kezdetben vagy Seres tanár úrhoz jártak kedden-csütörtökön, vagy szerdán-pénteken Papp Lászlóhoz.

Az összeolvadt csoportot Laci bácsi a 80-as évektől már a Bartókban terelgette, nevelte, „fegyelmezte”, szelíd türelemmel, bölcs tanácsokkal, sok humorral. ( Ez a Bartók-korszak 2023-ig tartott, amikor a Házat bezárták, minden csoport feloszlott vagy elköltözött, nekünk szerencsére a Vasgyári Közösségi Ház nyújtott menedéket.)

A szakköri órák felejthetetlenek voltak: vidám, oldott, de komoly koncentrálásra is alkalmas légkörben folyt a munka: csendéletek, szobor-formákról vagy élő modellekről készültek a tanulmányrajzok, különböző festői vagy grafikai technikák kipróbálása, készülő művek korrigálása, az elkészültek közös elemzése, értékelése, kiállításra válogatása, paszpartuzása zajlott.

Ott ültek a rajzbakokon a legkisebbek: az iskolások, a főiskolára, egyetemi felvételire készülők, a munkahelyről, irodából, műhelyből, tanáriból, üzletből „kiszabaduló” dolgozók, a friss nyugdíjasok, mind, akik életüket gazdagabbá, teljesebbé, színesebbé akarták tenni a művészet által.

Lettek, akiknek hivatásukká vált ez az életforma: képző-és iparművészek, építészek, rajztanárok sora indult innen, de azok is részesültek a közös örömökben, büszkeségben, akik amatőrként előállhattak értékes alkotásaikkal a rendszeres közös kiállításokon, átvehették az elismerő díjakat, okleveleket, kitüntetéseket.

S mindezeken túl a rengeteg közös élmény, táborozások, kirándulások, év végi zsíroskenyér-partik, szakkör utáni Borókás vagy Kompániás beülések, névnapok, világmegváltó beszélgetések, kalákában építkezés, villanyszerelés, javítás, fuvar, testi- vagy lelki bajok gyógyítása… minden összeköt bennünket.

A nyári alkotótáborokból csak a saját helyszínűek: Bogács, Balajt, Tiszalúc, Kéked, Poroszló, Rakaca, Sajóbábony, Pere… soha nem felejtjük el!

Az, hogy milyen értéket képviselünk és hoztunk létre a hosszú évtizedek alatt, azt nehéz lenne röviden megfogalmazni. Itt semmi nem kötelező, senkitől nem várjuk el, hogy akarata ellen alkalmazkodjon valamihez valamilyen séma szerint se művészi felfogásában, se stílusában, se technikájában.

Néhány kimondatlan követelménynek kell megfelelnie a közénk belépőnek: az őszinteségnek, az egyéniség megőrzésének, a mindig többet elérni vágyó alkotói szándéknak.

Ezt a célkitűzésünket 1997-ben az egyesületté válásunkkor is megfogalmaztuk. Az egyéni alkotó tevékenység segítése mellett közösségünk értékeinek megőrzését, hagyományaink ápolását is folytatjuk.

Az immár hivatalosan ugyan kis létszámú közösség az elfogyó vagy csekély külső támogatás és a nem túl barátságos környezeti hatások ellenére is él és dolgozik, büszke a múltjára, arra építi jövőjét. Reméljük, ezt a kiállításunk is bizonyítja.

A tárlaton a jelenlegi tagok 4-5 alkotással szerepelnek, a katalógusban és a kiállítótér egyik részében azok a rajzok, festmények láthatóak, amelyeket a Bartókból való kiköltözésünkkor az archívumunkban megtaláltunk, beazonosítottunk, vagy a hozzátartozóktól megkaptunk. ( A névsor mellékelten olvasható)

A katalógusban is megjelenő hosszú névsor pedig azok nevét tartalmazza, akik valamikor, valahogyan tagjai voltak a Vasasnak. Bizonyára még sokkal többen vannak, remélhetőleg ők is emlékeznek ránk vagy őrzi őket a családi, baráti emlékezet.  Vagy a falakon, albumokban levő alkotásaik.

Amennyiben történeteikkel, dokumentumaikkal képeikkel hozzá tudnak járulni múltunk feltárásához, azokat szívesen fogadjuk.

Pazár Éva

“Ars Sacra felhívás pdf formátumban” letöltése

Ars Sacra kiállítás 2024. zsűrijének eredménye

A zsűri helyszíne: Miskolc, Herman Ottó Múzeum, Miskolci Galéria, Feledy-ház

A zsűri időpontja: 2024. szeptember 10-12. óra

A szakmai zsűri tagjai:
Máger Ágnes festőművész
Varga Éva szobrászművész
Kákóczki András művészettörténész

Az Éltető Lélek Alapítvány által meghirdetett 2024. évi Ars Sacra képzőművészeti pályázatra 31 alkotó pályamunkája érkezett be a kiírásban szereplő határidőig. Mindegyik alkotó és pályázat megfelelt, a kiírásban feltüntetett kritériumoknak.
A szakmai zsűri a művek megtekintése után az alábbi művészek alkotásait javasolja kiállításra:

Angi István: Keresztút I-III., vászon, akril

Babos Ágnes: Mennybemenetel, vászon, olaj
Születés, vászon, olaj

Bobula Zsuzsa: Sajópart, papír, akvarell,
Gömöri hangulat, papír, akril

Czár Anna Csenge: Még ha velem leszel… 1-2., papír, litográfia

Czidor Ágnes: Cím nélkül, vászon olaj,
Cím nélkül, vászon olaj,

Andrij Csebikin: Napraforgós táj, papír, ceruza
Európa elrablása, papír, litográfia

Demes Ferenc: Lebegés, vászon, olaj
Harmónia, karton, akril
Karvaly, mészkő
Ikarusz, márvány, kovácsolt vas

Drozsnyik István: Krisztus után, papír, akril
Corpus másként, papír, akril

Erfán Ferenc: Csendélet, vászon, olaj
Tokaji görög templom, farost, olaj

Horváth Kinga: Lég-tér II., papír, digitális fotó giclée print
Úton VI., papír, digitális fotó giclée print

Kis Mónika: Perspektíva, vászon, akril

Kollár Tibor: Ég és föld, karton, olaj

Máger Ágnes: Úton, karton, olaj

László Noémi Dóra: „In memoriam… pace”, vászon, vegyes technika

Mankovits Tamás: Torzó, fa, fém

Orosz Ottó: Corpus, préseltlemez, vegyes technika

Réti János: Népfőiskola Tokaj, vászon, olaj

Sárközi Ágnes: Szeretet, vászon, vegyes technika,

Seres László: Nocturne No 5., vászon, olaj
Nocturne No 8., vászon, olaj

Szepessy Béla: Répamese, papír, linómetszet
Árpádházi Szent Erzsébet, papír, linómetszet

Urbán Tibor: Egyszerű kápolnahely I-II., fa, papír, vegyes technika

Törő Irén: Esti hangulatban a kis kápolna, vászon, akril

Túriné Orosz Margit: Szakrális szín I-II., vászon, akril

Varga Éva: Kehely, gipsz

Vass Tibor: Tompa lelkész úr Kondornak magyaráz az égi borharapóban I-II. papír, elektorgrafika, kollázs

Viszlai Anna: Kereszt I-II., papír, grafit

Wéber Zsóka: Lélek, farost, olaj
Templomkert, vászon, akril

A kiállítás október 27-én, pénteken bezár.
A kiállított műveket október 30-án, hétfőn és 31-én, kedden 9 és 16 óra között vehetik át személyesen, vagy megbízott útján a kiállítás helyszínén a Feledy-házban.

Ha a művek elszállítása nem megoldható a fenti időpontokban, Kákóczki Andrással egyeztessenek az alábbi elérhetőségeken:
E-mail: kakoczi@gmail.com, vagy Tel: 70/4172148

Felhívás a Miskolci Ars Sacra Fesztivál képzőművészeti kiállítására
Az Éltető Lélek Alapítvány felhívása képzőművészeti alkotások bemutatására

Az Éltető Lélek Alapítvány 10 civil szervezettel, egyházi felekezetekkel, országos hírű művészekkel, áldozatot vállaló magánszemélyekkel, intézményekkel és Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzatával együttműködve idén megszervezi a MISKOLCI ARS SACRA FESZTIVÁLT az országos rendezvénnyel egy időben, 2023 szeptember 16–24. közötti időszakban. A művészet és a szakralitás összefüggése jegyében képzőművészeti pályázatot hirdetünk a Miskolc és térségében alkotó festő- és grafikusművészeknek. Az alkotások ihlető gondolata a fesztivál mottója:

                                                  KERESD A BÉKÉT!  (Zsolt 34,15)

• Pályázati feltételek:

Pályázni 2 alkotással lehet. A művek hordozója vászon vagy papír.
A művek méretei – a rendezés miatt – lehetőleg 60×40cm, vagy 70×50cm.

• Technika: tetszőleges, bármilyen rajzi, grafikai vagy festészeti megoldást elfogadunk.
• Az alkotás hátoldalán szerepeljen: az alkotó neve, címe, elérhetőségei (telefon, e-mail),
  a mű címe, hordozója, méretei, készítés dátuma, aláírás.
• Pályázat benyújtásának határideje – meghosszabbítva: 2023. július 14. péntek 16:00
• Beadás helye: Herman Ottó Múzeum – Miskolci Galéria, Feledy-ház
  (3525 Miskolc, Deák Ferenc tér 3.)
• Beadás ideje: 2023. július 12-13-14. 9:00 – 16:00 között.
• Pályázat elbírálása: a pályázatok elbírálását szakmai zsűri végzi.
• A pályázatok díjazása: az 1-6 helyezett jutalomban részesül.

 Az elkészült alkotásokból kiállítást rendezünk, a HOM – Miskolci Galéria Feledy-házában 2023. szeptember 21 és október 22 között.
A kiállított munkákat a kiállítás zárását követő héten, október 24 és 26 között, a Feledy-ház nyitva tartási idejében, lehet majd átvenni.

További információ:       info@mageragnes.hu

Dr. Várhelyi Krisztina                                                           Máger Ágnes
az Éltető Lélek Alapítvány alapítója                                    festőművész

Miskolc, 2023. június 5.