Borsos István (1935 – 2020) szobrászművész, pedagógus
1935-ben született Püspökladányban.
Egyetemen matematika-fizika szakot, főiskolán rajz és filozófia szakot végzett.
Az encsi Váci Mihály Gimnázium igazgatója volt 32 évig.
1981-től a BAK Képzőművészeti Egyesület elnöke volt.
Számos alkotása találkató meg közgyűjteményekben és köztereken is.
” Az egyetem elvégzése után 1956 viharai Encsre sodortak. Hat évet tanítottam matematikát, fizikát az általános iskolában.1962-ben megbíztak az első gimnáziumi osztály vezetésével, 1963 pedig a felépült gimnázium irányításával. A megye legfiatalabb gimnáziumi igazgatója lettem 28 évesen. 1995-ben nyugdíjba vonulásomkor, pedig a legrégebbi. Gyermekkorom óta szobrászkodom. Itt találtam rá a csodálatos rakacai szürke márványra. Szobraim többségét ebből faragom. Öröm számomra, hogy a kezem alatt egy szikladarabból, harmóniát tükröző szobor születik.” (Royal Magazin 2010. augusztus)
„Gyermekkorom óta mintázok szobrokat. 1970-ben találtam rá a rakacai szürke márványra, ami további szobrász munkásságomat meghatározta. Ez az anyag csodálatosan szép erezetű, de nagyon rosszul faragható kő. Meg kell küzdeni vele. Én ezt szerettem bene. …” (BAK Képzőművészeti Egyesület alkotói 1972-1997.)
„Sokirányú végzettségemnek köszönhetem, hogy reálisan, optimistán és megértően szemlélem a világot. Nem a szobrászattal kerestem a kenyerem, így nem kényszerültem megalkuvásra. Csak akkor csináltam szobrot, amikor arra belső késztetést éreztem, s mindig olyat, ami nekem tetszett. Persze annak is örültem, ha a látogatók is szépnek találták plasztikáimat. mindenhol tisztelték azt a kemény munkát, amivel a márványtömbből a szobrot kifaragtam, simára csiszoltam. Szeretek művésztelepeken, közösségben dolgozni.” (2001. BAK Képzőművészeti Egyesület kiadványa)
Elröppent a márványmadár — Pazár Éva írása
Borsos István (1935-2020)
Nézem a nyújtózkodó, felszállni készülő gémet, amit kiválaszthattam a szobraid közül. Ott sorakozott ő is sok-sok testvérével, a gubbaszkodó, tojásait védelmező, fészkelő madarakkal, az ábrándozó, pihenő, didergő, ölelkező emberpárral együtt a műterem polcain, asztalán, padlóján. Ott sorjáztak a bánatot, örömöt, mozgást, ellentétet, harmóniát sugárzó absztrakt művekkel együtt. És ott láttam az előkészített, csiszolatlan tömböket is, amelyekben még belül rejtőztek a kibontandó formák.
Még megmetszetted a szőlőt, hogy legyen ősszel abból a finom szagos konkordiból a jó barátoknak.
Sok jó barátod volt. Sok hálás tanítvány, munkatárs, művész kolléga, népes család, szerető feleség, lányok, unokák, dédunokák. Akik most történetekkel vigasztalják egymást. Történetekkel, amelyek mind Rólad szólnak: a példaképről, az emberi mércét adó bölcs tanítóról és pedagógusról, az irányító, segítőkész, őszinte, áldozatkész vezetőről, a derűs, vidám, humoros társasági emberről.
Borsos István Püspökladányban született 1935-ben. A család földművelő, gazdálkodó múltját természetszeretetében, egyenes, tiszta jellemében, a bőven osztogatott szeretetében örökítette tovább. A tanítóképző és a debreceni egyetemi végzettség (matematika-fizika szak) után még rajzból és filozófiából is diplomát szerzett. Alig 27 évesen egy óriási feladatra kapott meghívást: alapítson Encsen egy új gimnáziumot. Hihetetlen szervezőkészséggel és lelkesedéssel toborozta össze és kovácsolta gyorsan eggyé a tantestületet és a diákközösségeket.
Az Encsi Váci Mihály Gimnázium honlapján olvashatók Váci Mihálytól vett kedvenc idézete, amely annyira illik rá:
„ És érezzék egy kézfogásról rólad, hogy jót akarsz, és te is tiszta jó vagy”
60 évesen vonult nyugdíjba, tele energiával, művészi tervekkel. Alkotói személyisége kiteljesedett az évek során, a szerelmetes rakacai márvány már egyre engedelmesebben simult a kezéhez. Az óriási fizikai és szellemi koncentráltságot követelő vésés, csiszolás, polírozás nyomán egyre-másra születtek kisplasztikái és köztéri alkotásai. Ez utóbbiak száma megközelíti a harmincat, és az ország és a megye több településén, intézményében gyönyörködteti az embereket.
Saját alkotó tevékenysége mellett számos művészeti közösségnek volt alapítója, vezetője, többek között a Borsodi Amatőr Képző- és Iparművészeti Stúdiónak (ma BAK Képzőművészeti Egyesület), az OKIT-nak ( Országos Képző- és Iparművészeti Tanács), a Zempléni Rajztanárok Alkotó Körének.
Munkáját Csokonai Vitéz Mihály Alkotói Díjjal, Székely Bertalan Éremmel és több más országos és megyei díjazással ismerték el.
De talán a díjaknál is többre értékelte a közösségben, a nyári alkotótelepeken eltöltött és feltöltő időt, az esti tábortűz melletti énekléseket, a nagy családi együttléteket, a szőlő és a bor gondozását. Most itt maradtunk a kőmadarakkal, a kis tenyérbe simuló szobrocskáiddal, a sünikkel, teknősökkel, amit nekünk ajándékoztál.
A madár alól kivágták a fát… de a madár felröppent.
Jó utat! Isten veled!
Pazár Éva
Interjú Borsos István szobrászművésszel (Püspökladány Díszpolgára kitüntetés, 2018. október)
