1953-ban született Miskolcon. 1967 és 1971 között végezte el a gépipari technikumot, amelyet követően a Diósgyőri Gépgyárban dolgozott először lakatosként, majd szerszámszerkesztőként. A katonai szolgálat után jelentkezett az Iparművészeti Főiskolára (ma Moholy-Nagy Művészeti Egyetem), ahol 1982-ben ipari formatervezőként szerzett diplomát. A Főiskola elvégzése után hazaköltözött Miskolcra, és 1982-től a Digép-ben, mint formatervező iparművész dolgozott 1988-ig. Ettől kezdve szabadfoglalkozású iparművészként dolgozott tovább.
1983-ban a Pirity Attila építész által vezetett alkotó csoport iparművész tagja volt Balatoni Klára ötvös- és Lipták György grafikusművész mellett. Ebben az évben nyerték el a miskolci sétálóutcára kiírt országos tervpályázat első díját. E rangos szereplésnek köszönhetően valósulhatott meg Litwin József tervei alapján 1985 táján a Centrum Áruház körüli miskolci utcabútor-család.
Később, a kiépülő bankhálózatok miskolci egységeihez alkotott iparművészeti értékű tárgyakat (feliratot, zászlótartót, cégért, lámpát, kaput, kerítést, lépcsőkorlátot, stb.). 1988 táján társadalmi munkában megtervezte az Erzsébet és Városház terek korhű kandelábereit, egy később kialakuló régies formavilágú utcabútor-család előhírnökeként. A Centrum Áruház előtti utcabútor-család formai jegyeihez kapcsolódóan két hídkorlátot is tervezett a Royal közben és a volt Bodnár közben.
2003-tól Miskolc felkérésére a belvárost megújító alkotócsoport iparművész tagja volt. Ennek eredménye látható a Villanyrendőrnél: 6 db Miskolc típusú nagykandeláber, konzolos óra, a Szinva terasznál: csókváltó ülőpad, támlás ülőpad, szék, asztal, hulladékgyűjtő és hirdetőtábla. A Miskolci Nemzeti Színháznál a Déryné utcai homlokzatra konzolos lámpákat, a Széchenyi utcai főhomlokzat elé pedig virágtartóval kombinált kandelábereket alkotott.
Litwin József javaslatot dolgozott ki a köztéri iparművészet egyenjogúságának helyreállítása érdekében azzal a céllal, hogy a köztéri iparművészet Miskolcon alkotó művészetként legyen elismerve és felhasználva, több alkotással gazdagítva a város köztereit.
Iparművészként azonban nemcsak formatervezőként dolgozik, hanem aktívan közreműködik azoknak a tervekből a valóságba való átlépésénél is, részt vesz azok megvalósításában.
Művészeti érdeklődése sokrétű. Az iparművészet, formatervezés mellett, mint alkalmazott fotográfus is dolgozott, részt vett katalógus-képek, könyvillusztrációk, épületfotók készítésében.
Az elmúlt években érdeklődése az iparművészet mellett a képzőművészet más területei felé is elkalandozott. Már hosszú ideje jellegzetes kalligrafikus írást dolgozott ki, amely később átvezette a grafika területére. Papír alapú tusrajzaiban a kalligráfia már mint képzőművészeti stílus és forma jelenik meg, melyhez témáinak megfogalmazása során visszanyúlik. Eredményeinek elismeréseként több egyéni és csoportos kiállításon is részt vett ezen alkotásaival.
2011-ben a köztereken megjelenő munkáinak elismeréseként Miskolc város Nívó-díjjal jutalmazta.
2012 és 2014 között tanított a Gábor Áron Művészeti Szakközépiskolában, elméleti és gyakorlati díszműkovács, valamint szabadkézi rajzórákat tartott.
Tagja volt a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének.
Egyéni kiállítások:
1997 – Miskolci utcabútorok, Miskolci Galéria, Petró-ház
2004 – Miskolci utcabútorok, MKISZ Kiállítóterem, Budapest
2004 – Miskolci utcabútorok, Városi Kiállítóterem, Tiszaújváros
2009 – Miskolci utcabútorok, Kós-ház, Miskolc
2012 – Rajzok, Városi Kiállítóterem, Kazincbarcika
2012 – Rajzok, Miskolci Galéria, Feledy-ház
2012 – Rajzok, Művészetek Háza, Miskolc
2013 – Névjegy kártyarajzok, Miskolci Galéria, Teátrum Pincehely Galéria
2013 – Rajzok, Városi Kiállítóterem, Tiszaújváros
2013 – Rajzok, Gyöngyös
A fotó a Feledy-házban rendezett kiállításán készült 2012-ben