Mazsaroff Miklós emlékkiállítás és a Mazsaroff-díjasok tárlata
Bolgár Országos Önkormányzat galériája, Budapest
A Bolgár Országos Önkormányzat és a Herman Ottó Múzeum tisztelettel meghívja Önt
2019. május 23-án (csütörtökön) 17.00 órára
Mazsaroff Miklós festőművész
Tengerpartok Bulgáriában, Spanyolországban és Itáliában
című emlékkiállítására
A tárlatot megnyitja
Vámosi Katalin művészettörténész
és a miskolci Mazsaroff Miklós-díjas képzőművészek kiállítására
Kiállító művészek
Batykó Róbert, Bánki Ákos, Csabai Renátó, Góré Szabina, Horváth Kinga,
Lenkey Tóth Péter, Lukács Róbert, Miklós Gábor, Sütő Róbert, Szanyi Borbála
A tárlatot megnyitja
Kákóczki András művészettörténész
Helyszín:
B44 Galéria,
1062 Budapest, Bajza utca 44.
A kiállítás 2019. augusztus 3-ig tekinthető meg
Mazsaroff Miklós festőművész
Mazsaroff Miklós számára a természet, a táj mindig ihletet adó, kimeríthetetlen téma maradt jellegzetes formáival, a benne élő és szemlélődő ember hangulatával, viszonylataival. Évente pár hetet töltött főként mediterrán országokban, ami habitusához közelebb állt és ahol igazán otthon érezte magát. Járt északabbra is, Svájcban, Hollandiában, Angliában, Németországban, sőt egy hónapot töltött 1987-ben fiánál, Istvánnál az Amerikai Egyesült Államokban. Niagara (1988, olajtempera, farost, magántulajdon) című alkotása e tengerentúli élmény hatására született meg. A hetvenes-nyolcvanas-kilencvenes években barátaival, családjával szervezett tanulmányutak Bulgáriába, Szicíliába, Görög- és Spanyolországba, Portugáliába, Egyiptomba, illetve a Kanári-szigetekre szintén a déli táj varázslatos világa és színei iránti vonzalmát jelezték. Újabb és újabb festmények születésének inspirációját adták, megteremtették az új témákkal való feltöltődés lehetőségét számára. Egyes országokban többször is járt, így legalább kétszer beutazta Spanyolországot, Itáliát, valamint a Kanári-szigeteket is, utóbbi erőteljesen foglalkoztatta képzeletét.
Bárhol járt a nagyvilágban, mindig kereste azokat a témákat és kifejezésmódokat, amelyben lelkének rezdülései leginkább kifejeződhetnek. Ennek köszönhető, hogy képei lélekrajzok, amelyekben önmagáról, saját érzéseiről, belső konfliktusairól is vall a természeten keresztül. Szembeszökő vonzalma a mediterrán táj iránt, viszont a holland tulipánmezők ugyanúgy megihlették, mint az Indiana állambeli táj vagy a visegrádi és nógrádi hegyek, valamint borsod dombos lankái. Festői intuíciója segítségével rátalált az adott táj egyedi jellemzőire, jellegzetes motívumaira, a vidék sajátos belső rendjére, harmóniájára. Azaz valami érzelmileg ismerős rendre, amely Bulgáriában jellegzetesen bolgár, Italiában jellegzetesen olasz, Spanyolországban jellegzetesen spanyol és még folytathatnánk a felsorolást. Ezek a tipikus jegyek kézzel foghatóvá válnak tájképein.
Külföldi utazásai során Mazsaroff Miklós rögzítette megfigyeléseit, számos felvételt készített leendő témáiról, amelyek később átírásai során műtermi magányában segítették munkáját. Az eredeti természeti látványt, mint kiindulási pontot egyéniesítette, módosította ábrázolásain formáinak és színeinek fokozásával, sajátos képkivágásaival, gazdag képzeletvilágával, vízióival. Sohasem használta viszont a torzítás, deformálás groteszkbe hajló eszközeit. Összefogott, precízen megszerkesztett, a lényeget megragadó, letisztult képi világ bontakozik ki alkotásain. Minden ecsetvonása arról árulkodik, hogy örömét lelte a táj színpompájában, szépségében, gyönyörködött benne, elmerülve tanulmányozta és költői szemlélődésének tárgyává emelte, mint organikus meditációs pontot.
Tájképei közül az itáliai, bulgáriai és spanyolországi tengerparti részleteket, öblöket, kikötőket megörökített festményei láthatók az Országos Bolgár Önkormányzat galériájában a Mazsaroff emlékkiállításon, amit születésének 90. évfordulójára rendezett Vámosi Katalin művészettörténész.
A miskolci Mazsaroff Miklós-díjas képzőművészek kiállítása
Budapest, Bolgár Országos Önkormányzat
- május 23 – augusztus 25.
Ennek a tárlatnak kiállító művészei – nem titkolt szándékkal – erőteljesen kötődnek Miskolchoz. A városhoz, annak kultúrájához, képzőművészetéhez, azon egyszerű oknál fogva, hogy többségük itt született, itt nőtt fel, itt kezdett foglalkozni képzőművészettel és az elmúlt egy évtizedben megkapták a miskolci Mazsaroff Miklós-díjat.
A II. Világháború utáni miskolci képzőművészet egyik jeles alakja, Mazsaroff Miklós bolgár származású festőművész ez évben lenne 90 éves. Sajnos Ő már 1997-től csak képein, családján és az özvegye Dr. Nikolaeva Marija által alapított Mazsaroff Miklós-díjon keresztül van közöttünk. A díj minden évben egy tehetséges, miskolci, vagy Miskolchoz kötődő művészt pénzügyileg támogat, és a Miskolci Galéria a következő évben kiállítási lehetőséget biztosít számára.
Az eddigi Mazsaroff Miklós-díjas képzőművészek és ennek a tárlatnak a kiállítói:
2009 – Batykó Róbert, 2010 – Csabai Renátó, 2011 – Sütő Róbert, 2012 – Bánki Ákos, 2013 – Szilágyi Rudolf, 2014 – Szanyi Borbála, 2015 – Horváth Kinga, 2016 – Lenkey Tóth Péter, 2017 – Lukács Róbert, 2018 – Miklós Gábor, 2019 – Góré Szabina
Tehát a miskolci Mazsaroff-díjasok kiállítását láthatják, olyan fiatal művészek alkotásait, akik valamilyen módon kapcsolódnak Miskolchoz és a képzőművészet teszi ki életük nagy részét. Olyan fiatal alkotók, akiknek már van egyéni stílusa, gondolati világa és elképzelése a művészetről. Különböző emberek, különböző stílusú, technikájú alkotók csoportos, közösségi tárlata, mely egy kis szeletét mutatja a jelenkori, velünk élő magyar képzőművészetnek.
A Mazsaroff-díjas alkotók Budapesten 2014-ben már bemutatkoztak. Akkor még csak öten voltak. Most itt tízen. Ebben az évben a lengyelországi Kielce városában a Magyar Lengyel Barátság Napja alkalmából ez a tíz alkotó egy bővebb anyaggal mutatkozott be a lengyel közönségnek. Budapest után, az év második felében és Mazsaroff Miklós születésének 90. évfordulóján, a művész születési helyének szomszéd településén, Felsőzsolcán fognak kiállítani.
Egy kiállítás ajánló terjedelme nem nyújt lehetőséget rá, hogy részletesen elemezzem az alkotások elevenségét, eredetiségét, és az egyes életművekben betöltött jelentőségét, de az összefogásban rejlő erő, és az együttes fellépés hatása alól már első látásra sem vonhatja ki magát az ember.
De mi egy képzőművészeti kiállítás lényege? Elsősorban az, ami látható: a művek, a gondolatok, az érzelmek. Másodsorban, hogy mit adnak nekünk ezek az alkotások, a látványon túl. Megérintenek-e érzelmileg? Elgondolkodtatnak-e? Szép élményhez juttatnak-e?
Ha tovább lapoznak és belenéznek a katalógusba vagy körbenéznek magában a kiállításban azt biztosan láthatják, és – ha lehet ezt mondani – érezhetik a levegőben, hogy a művészet él és élni akar, és erről tanúskodnak a tárlat alkotói és műveik is.
Belső lelki gazdagságot teremteni, meglátni és megragadni a szépet, a jót, az igazat, és mindezt továbbadni másoknak, lehetne ennél szebb hivatása a művésznek? Szerintem nem. A miskolci Mazsaroff-díjas képzőművészek budapesti tárlata a fenti értékeket mutatja be a képzőművészet segítségével.
Miskolc, 2019. május Kákóczki András művészettörténész
