Nyitány - Barabás Márton kiállítás
2019. március 21. — 2019. május 28.
A Herman Ottó Múzeum – Miskolci Galéria
tisztelettel meghívja Önt és barátait
2019. március 21-én csütörtökön délután 5 órára
a Miskolci Galéria Rákóczi-házába
(Miskolc, Rákóczi u. 2., bejárat a Széchenyi u. felől)
BARABÁS MÁRTON
Munkácsy-díjas képzőművész
„Nyitány”
című kiállításának megnyitójára.
A tárlatot megnyitja: Kesselyák Gergely karmester, fesztiváligazgató
A kiállítás 2019. május 28-ig látogatható keddtől szombatig 9 –17 óráig.
facebook: Miskolci Galéria
Nyitány
A nyitány operák, zeneművek hangszeres bevezető zenéje. Az operák, balettek fontosabb dallamainak összegzése. Egy képzőművészeti kiállítás címeként a nyitány lehetőséget nyújt a visszatekintésre, néhány jellegzetes képi motívum bemutatására. Miskolcon 40 éve volt önálló kiállításom a Mini Galériában. 1979-ben, tehát abban az évben volt az első igazán fontos művészi megnyilvánulásom, a Zongoraégetés című performansz. Egy tönkrement, leselejtezett zongora lábait, billentyűzetét használtam fel ehhez az akcióhoz. A zongora tömegét ívesre hajlított fém váz és az azt beborító fólia jelezte. A fólia alatt helyeztem el a kicsorbult billentyűzetet. A fölé hordott avar és a klaviatúra együtt égett. Közben Ady verseket, a Párizsban járt az ősz kezdetűt és a Fekete zongorát olvastam, a látványt dokumentáltam. „Barabás performansza erősen szimbolikus volt, amely hemzsegett a korszak és a hely predesztinálta jelképektől: egy fiatal művész a polgári élet egy szimbolikus tárgyát, a már senki által nem használható, tönkrement zongorát a »legvidámabb barakk« népautójával, egy Trabanttal szállította a Kertészeti Egyetem Arborétumába. Ebből is látható, hogy milyen tartalmi és kontextusbeli szakadék választotta el az újrealisták ( nouveau realisme – francia irányzat a 60-as években.) akcióját Barabás zongoraégetésétől. A destrukciós szándék (azaz a tény, hogy látszólag pusztítani kívánt) is csak a felszínes közelítés eredménye lehet: jobban igazodik Barabás aktusa az áldozatbemutatáshoz, mint a pusztításhoz, még akkor is, ha az égetés maga pogány rítusok emlékét idézi.” Írta Szabó Noémi művészettörténész a Hungartnál 2011-ben megjelent kismonográfiában.
1981-ben készült a másik régebbi „dallam”, a Kettős elmozdulás című öt darabból álló festményem. Egy barokk angyal mozdul ki az amúgy is fogyó képmezőből, – üresség, fekete felület marad utána. Megjelenik ebben a képben is az ismétlődés, ami aztán egyre fontosabbá válik az újabb munkáimban. A z emberalak elmaradt a képeimből. A pianínók és zongorák belső mechanikája, vagy egy-egy gesztus, képi motívum ismétlődik munkáimban. Végtelen variációs lehetőséget kínálva, de idővel mégis változva.
Bár az elmúlt 40 év időszerűvé teszi a visszatekintést, az életmű-kiállításra még várni kell. A most kiállított anyag zöme az elmúlt négy-öt évben készült. A pianínó és zongora belső mechanikáiból összeállított spirál alakú síkplasztikák a rövid dallam- és ritmusképletek ismétlődésén alapuló repetitív zenéhez hasonlíthatók. A könyvtárgyak a digitalizáció kapcsán megváltozott helyzetű könyvről szólnak. Egy részükön régi kottafüzetek borítólapját láthatjuk igazi zongorabillentyűkkel, nagyítólencsékkel, más tárgyakkal együtt. Ilyen a meghívón és plakáton látható Ouverturen című kottakönyv, amin négy kisebb nagyítólencse fog közre három végsőkig redukált zongorabillentyűt. A zongorát valaha látott ember számára a három billentyű felidézi a hangszert. A nagyítók a „könnyebb áttekinthetőséget” és a kottaborító grafikájára rímelő körformák beemelését teszik lehetővé.
Újabb könyvtárgyaim forrásai a 80-as évektől az ezredfordulóig összegyűjtött katalógusok, folyóiratok, művészeti könyvek, meghívók. Sok minden a felszínre bukkan a lapok mélyéről. A leletekből úgy komponálok, ahogy a képeimen. A felszínre jutott, juttatott színekből, betű-töredékekből, adat-fragmentumokból áll össze a „kép”.
Összekapcsolja a legkorábbi munkáimat és az idén készült Billenő végtelen című szobromat az alapanyag, vagyis a zongora és a zenei képzettársítások lehetősége. Hasonló kapocs a színesség és a fekete képmező jelenléte a festményeknél vagy a síkplasztikák hátterében. A zenében magától értetődő a többszólamúság. Törekvésem, hogy a képi-plasztikai jelenségek egymás melletti, egymás alatti „vonulása” egy közös, ritmikailag, fogalmilag is értelmezhető képiséget eredményezzen. Ebből áll össze az én nyitányom 2019-ben, a Miskolci Galériában.
Barabás Márton
- március 6.
Az alkotóról
Önéletrajz
1952-ben születtem Budapesten. A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában érettségiztem 1970-ben. A Képzőművészeti Főiskolán 1977-ben végeztem festő szakon. 1979-1982 között Derkovits Ösztöndíjas voltam. 1999-ben Munkácsy díjat kaptam. 2012-ben a Képzőművészeti Egyetemen doktori (DLA) fokozatot szereztem.
A Budapesti Kommunikációs Főiskolán, majd új nevén a Budapesti Metropolitan Egyetemen tanítottam rajz- festést, művészeti anatómiát és ornamentika történetet 2009 és 2016 között.
2013-től az MMA (Magyar Művészeti Akadémia) levelező, 2017-től rendes tagja vagyok.
Festett szobrokat, síkplasztikákat, tárgyegyütteseket és könyvszobrokat készítek. A Magyar Művészkönyvalkotók Társaságának alelnöke vagyok.
Kiállítások szervezésével, összeállításával is foglalkozom. Ilyen volt a Libretto című kettős kiállítás 2014-ben, amit Milánóban (Galleria Scoglio di Quarto, Milánó/ Nádor Galéria Bp.) és Budapesten rendeztünk 9 magyar és 9 olasz művészkönyves részvételével 2014-ben. Kurátori munkám volt továbbá a Ljubljanai Várban rendezett Szomszédolás (Pri sosedovih) című tárlat 2015-ben. Jovián Györggyel közösen gondoztuk 2016-ban a Müncheni Künstlerhausban Futur II. címmel rendezett MMA kiállítást. 2018-ban a pekingi Today Art Museumban rendezett MMA kiállítás képzőművészeti anyagát válogattam és rendeztem.
Kiállítottam Kairóban az Akhnaton Galleryben 1987-ben. 2004-ben Talált és kitalált zongorák (Gefundene und Erfundene Klaviere) címmel rendeztem egyéni kiállítást Bécsben a Haus der Musikban és Budapesten, az Iparművészeti Múzeumban. 2010-ben Karlsruheban a Neue Kunst Galerie-ben , 2015-ben Schaffhausenben, a Forum Vebikus Kunsthalle-ban volt önálló tárlatom.
1979-ben volt kiállításom a Miskolci Mini Galériában. 40 éve. 1982-ben nyílt a miskolci Fotó Galériában a Fiatal fotó 1980 után című kiállítás. Egy gyűjtő két éve összekereste azokat a fényképeket, amik az ehhez a tárlathoz kiadott katalógusban szerepeltek és bemutatta a fotókat a budapesti Mai Manó házban. Elindult a közelmúlt rekonstrukciója. Ehhez a rekonstrukcióhoz, visszatekintéshez kívánok hozzájárulni a 2019. március 21-én nyíló kiállításommal.
Láthatók lesznek az 1979-ben lezajlott zongoraégetési akció fotó-dokumentumai. Kiállítok egy 1981-ben készült munkát a Fiatal Művészek Stúdiója archívumából Kettős elmozdulás címmel.
Visszatekintésnek tekinthetők az utóbbi 20 évben készült és ma is készülő könyvszobraim. Többségük töredékes kottafüzetek, kottakönyvek vagy csak egy kottalap felhasználásával készült. A rádió elterjedése előtt, de még azután is a házi-muzsikálás jóval elterjedtebb volt, mint ma. Operák, opera-nyitányok zongorakivonatait, átiratokat játszottak koncerten és otthon, baráti társaságban. A kották elárvultak, elkoptak, – ahogy a felhangolhatatlan, javítani már nem érdemes zongorák is „keresik a helyüket”. Ebből a két „forrásból” (re)konstruálok új műveket, könyvtárgyakat. A könyvtárgyaim címe a kották címeit követi. Ouverturen, azaz nyitányok, zongorakivonatok és átiratok a művek címei is. Egy olyan városban, ahol évek óta opera-fesztivált rendeznek, talán érzékelhető lesz valami távoli párhuzamosság a két jelenség között, ha másként nem, hát a zenei utalások szintjén. A kottaborító grafikája, betűképe a képzőművészt elindító alapanyag, a „partitúra”. Az interpretáció most nem hallhatóvá, hanem látható válik. Követem a kottagrafika, a cím, alcím, tartalomjegyzék utalásait. A keletkező tárgyi metaforának sokkal több köze marad a látványhoz, mint a zenei tartalmakhoz, de olykor létrejöhet valamilyen szerencsés „együtthangzás”. Ebben a reményben ajánlom a kiállításomat a miskolci közönségnek.
Szólnom kell még az 1979-es és a mostani bemutatkozásom kezdeményezőjéről, Drozsnyik István barátomról, akit még a Fiatal Művészek Stúdiójában ismertem meg. Az ő közreműködésével jött létre kiállításom 2002-ben Brassóban, abban a városban, ahol az apám érettségizett. Néhány éve az ő javaslatára vettem részt Baján egy Land Art művésztelepen.
Barabás Márton képzőművész
DLA, nyugalmazott főiskolai docens
www.martonbarabas.hu
Budapest, 2019. március 12.
