VII. Miskolci Téli Tárlat 1982. december 2. – 1983. január 9.

FESTMÉNYEK

BARCZI PÁL
Két figura, gouache, 30×36 cm
Kútnál, olaj, 29×33 cm

V. BAZSONYI ARANY
Pári-felé, tempera, 81,5×112 cm
Labirintus, tempera, 122×90 cm

BLASKÓ JÁNOS
Búcsúzás, olaj, 75×85 cm

BIKÁCSI DANIELLA
Magasban, akvarell, 47×34 cm
Álom, akvarell, 46×33 cm

DOHNÁL TIBOR
Etűdök, No. 21, olaj, 44×46 cm

GYÉMÁNT LÁSZLÓ
Statelles, olaj, 110×100 cm

IVÁNYI ÖDÖN
Tavasz I., vegyes, 70×100 cm

KÁRPÁTI TAMÁS
Gyöngy és róna, olaj, 120×130 cm
Példázatok, olaj, 40×45 cm

KRAJCSOVICS ÉVA
Ablak, olaj, 60×80 cm
Kapu I., olaj, 63×63 cm

KUNT ERNŐ
Vörös liliom, tus, 86,5×61,5 cm
Reggel-kertben, fedővízfesték, 43×61,5 cm

LENKEY ZOLTÁN
Tengerparton, vegyes technika, 85×60 cm
Lovas és hold, olaj, pasztell, 54×41 cm
Barátom emlékére, olaj, pasztell, 55×44,5 cm

LÓRÁNT JÁNOS
Mátrai emlék, olaj, 70×100 cm
„Út” Mátraalmás, olaj, 90×130 cm

MÁGER ÁGNES
Transcendens, olaj, 60×50 cm
Üdvözlet, olaj, 50×60 cm

MAZSAROFF MIKLÓS
Gorica, pasztell, 48,5×53 cm
Talicai táj, pasztell, 51×63 cm

MOLNÁR JÓZSEF
A Kosztolányi tér, olaj, 60×80 cm

NAGY ERNŐ
Tisza I., akvarell, 40,5×58 cm
Tisza II., akvarell, 39,5×58 cm

PAPP LÁSZLÓ
Délutáni fények, akvarell, 37×70 cm
Erdőszéle, akvarell, 37×40 cm

PATAKI JÁNOS
Esernyős baba, olaj, 60×80 cm
Születésnapi roller, olaj, 50×60 cm

PETŐ JÁNOS
Egyedül, tempera, 60×43 cm

SARKADI PÉTER
Portré tükörben, acryl, 50×70 cm
Kati, acryl, 50×70 cm
Portré kirakatüvegben, acryl, 50×70 cm

SERES JÁNOS
Őszi dombok, olaj, 40×52 cm
Csendélet tükörrel, olaj, 35×48 cm
Tisza, olaj, 50×70 cm

SUGÁR GYULA
Ariadne, olaj, 90×112 cm

SZENTGYÖRGYI JÓZSEF
Kitéve az enyészetnek, olaj, 100×70 cm
Madárijesztő, olaj, 34,5×30 cm
Művészházaspár, olaj, 35×40 cm

TENK LÁSZLÓ
Őszi gráciák, olaj, tempera, 117×125 cm
Hajnali vonat, olaj, tempera, 100×125 cm

VÁLI DEZSŐ
Népdal-téma, olaj, 90×136 cm
Ritmus-képzet, olaj, 90×136 cm

VÉGH ANDRÁS
Tekintetek, olaj, 80×100 cm
Esti mese, olaj, 90×115 cm
Szombat este, olaj, 90×85 cm

EF ZÁMBÓ ISTVÁN
Békés hétköznapok, ceruza, 70×50 cm
Macska vakonddal, vegyes technika, 50×70 cm

ZSIGNÁR ISTVÁN
Pihenő, acryl, 43,5×67 cm

SZOBROK

BAKÓ HETEY ROZÁLIA
Harmónia, színezett porcelán, 26 cm
Kibomlás, színezett porcelán, 24 cm

JÓZSA LAJOS
Dal, bronz, 25×25 cm
Kán-kán, bronz, 30×25 cm

KIRCHMAYER KÁROLY
Petőfi, bronz, 37 cm
Kodály, márvány, 42 cm

MITSUI SEN
Meleg szél, márvány, 16 cm
Metamorfózis, márvány, 40 cm
Kompozíció, bronz, 15 cm

NAGY SÁNDOR
Pár, márvány, 19 cm

NEMES ATTILA
Anya, mészkő, 21 cm

NIKMOND BEÁTA
Fej, gránit, 42 cm
Figura, gránit, 62 cm

PUSZTAI ÁGOSTON
Őskor II., kő-öntöttvas, 43×55 cm

SEBESTYÉN SÁNDOR
Küzdő, bronz, 50 cm

SZABÓ TAMÁS
Ki ez az ember, bronz, 30×50 cm
Fűre lépni tilos, ólom, fa, 19 cm
Egy az útjuk kettőjüknek, bronz, 28 cm

SZANYI PÉTER
Menekülő angyal, bronz, 42×39 cm
Zuhanó angyal, bronz, 38,5×42 cm

SZÁNTÓ MARGIT
Echó, kő, 25×37 cm
Madárhalál, bronz, 37×42 cm

TÓTH SÁNDOR
Chemizálás, bronz, Ø13 cm
Fráter György, bronz, Ø 10,5 cm
„Plage 1982. VI. 5.”, Ø bronz, 14 cm
Bessenyei György, Ø bronz, 10,7 cm
Bátori piac, bronz, Ø 4,5 cm
Vonós tábor, bronz, Ø 4 cm
Szent Erzsébet, bronz, Ø 4,4 cm
Báthori pénzek, bronz, Ø 4,5 cm

VARGA ÉVA
Mese, bronz, Ø 4 cm
„M”, bronz, Ø 3,7 cm
Mese Borcsának, bronz, 17×23 cm
Mint légtornász, bronz, 47×68 cm
Relief, bronz, 45×73 cm
Kapu, bronz, Ø 6 cm
Flóra, bronz, Ø 9 cm
Torzó, bronz, Ø 4,2 cm
Testvérek (kútterv), bronz, Ø 4,2 cm

VARGA MIKLÓS
Hal, bronz, 24×46 cm
Madár, bronz, 34×32 cm
Madár, bronz, 42 cm

GRAFIKA

ÁBRAHÁM RAFAEL
A bátor lovag, ofszet, 38x25cm
Derű, ofszet, 38x25cm

ÁCS ISTVÁN
Múló idő, tus, toll, 29,5×43 cm

BALLA MARGIT
Vadászat, rézkarc, 29,5×39,5 cm
Bronztrombitás I., rézkarc, 21,5×13,5 cm
Bronztrombitás II., rézkarc, 21,5×13,5 cm

BÁLVÁNYOS HUBA
Varázslók I., litográfia, 40×50 cm
Varázslók II., litográfia, 40×50 cm

CSÁKY LAJOS
Madách-apoteózis II., színes ceruza, 36×19 cm

DROZSNYIK ISTVÁN
Varázslók I., litográfia, 40×50 cm
Varázslók II., litográfia, 40×50 cm

FELEDY GYULA
„Rajz Lukovszky László emlékének”, tus, 39,5×29 cm
Bartók emlékezete, tus, 32×23 cm
Nagy László emlékezete, tus, 27,5×18 cm

HALBAUER EDE
Ablakok I., vegyes ofszet, 86×84 cm
Ablakok II., vegyes ofszet, 86×84 cm

HEGEDŰS L. LÁSZLÓ
Tabló, vegyes technika,56×80 cm
Figura, vegyes technika, 40×48 cm
Tölcsér, vegyes technika, 50×70 cm

HERCZEG ISTVÁN
Nagyapával, linómetszet, 33×24 cm
Szentpéteri emlékek II, linómetszet, 32×39 cm

KUDÁSZ EMESE
Zárt udvar, akvarell, 37×25 cm
Alkony, akvarell, 26×28 cm
Sárkány, akvarell, 41×27 cm

KŐHEGYI GYULA
Tél, rézkarc, 12,5×21 cm

MAGYAR ISTVÁN
1919. május 1., szita, 38×48 cm

MAKÓ JUDIT
Velünk kezdődik minden, rézkarc, 30×40 cm
Gonosz vagyok, színes rézkarc, 25×30 cm
Neveti a félelmet, színes rézkarc, 30×40 cm

MEZEY ISTVÁN
Szakadék felett I., 30×23 cm
Szakadék felett II., rézkarc, 18×17 cm

MOLNÁR ISTVÁN
Gemini, rézkarc, 21×11,5 cm
Pisces, rézkarc, 21×11,5 cm
Leó, rézkarc, 21×11,5 cm

NOVÁK HENRIK
Belső erők, szitanyomat, 57×74 cm

PALÁSTI ERZSÉBET
Rekviem egy spanyol parasztért I-IV., fametszet, 50×70 cm

PETŐ JÁNOS
„Három millió emberünk”, litográfia, 50×65 cm
Noé galambbal, litográfia, 63×46 cm

PÓCS PÉTER
Egyenesen jobbra, majd balra, vegyes technika,53×91 cm
48-as, vegyes technika, 65×90 cm
A chicco, vegyes technika, 94×65 cm

PÜSPÖKI ISTVÁN
Újabb rajzok I-III., vegyes technika, 70×50 cm

RÁDÓCZY GY. GÁBOR
Pusztító felhő, rézkarc, 70×50 cm

SOÓS TAMÁS
Tanulmányi szubsztancia, akvatinta, 32×30 cm

SZABADOS ÁRPÁD
Tanulmányok 1-16., fotó, 18×24 cm

SZABÓ ÁGNES
Rákok, akvarell, 47,5×38,5 cm

SZABÓ TAMÁS
Önarckép, rézkarc, 25×30 cm
Ki ez az ember?, rézkarc, 16×27 cm

SZÁNTÓ DEZSŐ
Szónokok, kommentátorok, rézkarc, akvatinta, 47×16 cm
Vasárnapi kirándulók, rézkarc, akvatinta, 24,5×20 cm
Mozgólépcső, rézkarc, akvatinta, 27×31 cm
A szabadban, rézkarc, akvatinta, 24×16 cm

TELLINGER ISTVÁN
Zemplén I., linóleummetszet, 6,6×11,5 cm
Zemplén II., linóleummetszet, 11,6×9 cm
Zemplén III., linóleummetszet, 9×11,5 cm

WIESZT JÓZSEF
Hernád Gibártnál, rézkarc, 25×30 cm

TEXTILEK

BUZÁS ÁRPÁD
Vegetáció I. (Kuba), gobelin, 150×250 cm

CSÁGOLY KLÁRA
A nagy kapu, gobelin, 207×272 cm
Hullámzás I-III., gobelin, 102×89 cm

MÉSZÁROS ERZSÉBET
Kagyló mélyedésben, gobelin, 96×187 cm

NAGY GY. MARGIT
Geometrikus szőnyeg, gobelin, 146×129 cm
Plasztikus, gobelin, 90×160 cm
Kettős, gobelin, 98×100 cm

PINTÉR ÉVA
Önportré, gobelin, 78,5×124 cm

 

Ma délután nyílik a Téli Tárlat

A 60-as években országos képzőművészeti kiállításnak nevezeték a grafikai biennálékkal váltakozó, reprezentatív bemutatót, most a Miskolci téli tárlatra szól a meghívó. Dusza Árpádnéval, a Miskolci Galéria igazgatójával arról beszélgettünk, hogy két évtized alatt nem csak az elnevezés módosult.

–  Az országos helyett miért változott miskolcira a kiállítás megkülönböztető jelzője?

–   Annak idején sokkal kevesebb volt a nagy kiállítás. Ma már – hogy csak a legközelebbit említsem – , hasonló fórumot jelent a salgótarjáni tavaszi tárlat. Hódmezővásárhely, és még sorolhatnánk…Nem is biztos, hogy feltétlen országos igénnyel kell fellépnünk, sok jel mutat arra, hogy talán többet használhatunk, ha Nógrád, Heves, Borsod képzőművészeinek adunk fórumot, ha kétévenként egy jó, erős területi kiállítással jelentkezünk.

–   Most milyen az arány? Van-e országos jellege a tárlatnak?

–   Abból a szempontból, hogy a kiállító művész hol él, feltétlenül: körülbelül fele-fele az arány. Egyébként pedig, ha átfogó képet nem is ad a kiállítás a mai magyar képzőművészeti életről, sok mindent megmutat. A kiállításra 77 művész válaszolt. 20 festő, 29 grafikus, 15 szobrász és öt textilművész. A beküldött 288 munkából 161-et mutat be a tárlat; 53 festményt, 57 grafikát, 41 szobrot, illetve érmet és 10 textilt. A számok persze magukban legfeljebb annyit mondanak, hogy a képzőművészeti társadalmat érdekli a Miskolci Téli Tárlat. A tartalom más kérdés.

–   Milyen az idei Miskolci Téli Tárlat? Azonkívül, hogy megjelenésében nem mindennapi…

–   Szép kiállítást rendezett Lengyel László művészettörténész, úgy rendezte el ezt a nagy anyagot, hogy aki bejön a Galériába, az végignézi. Egyébként a magam véleményét mondom. Számszerűségében is a festmény a legtöbb, és egy ilyen vegyes tárlaton ez a domináns műfaj. Ami falra került, színvonal, és a kép a művészek számára is elgondolkodtatóan sokszínű. A grafikai anyag sok újat nem hoz, de értékes: textilből, ebből a kicsit iparművészeti műfajból kevés van, amit láthatunk, ez nemcsak szép, ismerős is. A szobrászok között nem egy erős egyéniség van, itt is figyelemre méltó a műfaji sokszínűség. A téli tárlat feltétlenül több, mint egy kiállítás a sok közül.

–   A nagy kiállításoknak megkülönböztetett propagandája van. A téli tárlatra mi hívja fel a figyelmet?

–   Szerdán délután három, pénteken délelőtt 11 órától felnőtt- és diákcsoportoknak rendszeres tárlatvezetést tartunk. December első felében – nem lehet ezt elég korán kezdeni – , még kisiskolásokat is barátkoztatunk a kiállítással, és mindenkit várunk. Ha időben kapunk értesítést, bármikor szervezünk tárlatvezetést.

A Miskolci téli tárlat díjátadással egybekötött ünnepélyes megnyitója ma délután öt órakor lesz.

M—

“Déli Hírlap_1982_12_02.pdf” letöltése

delihirlap_1982_12_02_pages8-8.pdf – Letöltve 158 alkalommal – 1,08 MB

 

Tartalom: festmények, szobrok, grafikák, textilek
A miskolci téli tárlatról

Miskolc város nagyobb szabású képzőművészeti rendezvényei közül most a hagyományos téli tárlatot láthatja a nagyközönség, a Miskolci Galéria összes termeiben. A téli tárlat anyagát műfajilag és tematikailag is elkülönített csoportokban mutatja be a kiállítás. Külön teremben láthatók a festmények, az akvarellek, a grafikák és a textilek, a szobrok pedig több teremben kerültek elhelyezésre.

Mi az, amiben eltér a jelenlegi téli tárlat az előzőktől? Az eddigi országos jellegű tárlat léptékének szűkítése az, ami első pillantásra feltűnik. Nem a kiállítás tere, a bemutatott művek száma lett kisebb, nem ilyen arányú a szűkítés. Pusztán az ország más területeiről meghívott kiállítók száma lett kevesebb. Ez is jelzi, hogy a galéria szakemberei újra, kizárólag a területen, azaz Észak-Magyarországon élő, dolgozó művészek részvételével rendezett bemutatót akarnak létrehozni majd a jövőben.

Ezen a tárlaton nemcsak a koncepcionális különbségek, de bizony a kvalitásbeli eltérések is kitapinthatóvá váltak. Az igényes szemlélő jólesően konstatálhatja, hogy a területen alkotók izgalmas és kvalitásos munkákkal képviseltetik magukat.

Az utóbbi évek országos kiállításain a táblaképek, festmények, langyos unalma, érdektelensége volt a jellemző általában. Az izgalmakat inkább grafikák vagy más, új médiumokkal létrehozott művek nyújtották a látogatóknak. A jelenlegi tárlat anyagában a festmények egyáltalán nem szorultak a langyos középszer zónájába. Sajátos módon, talán a kiállítás legerősebb részének tekinthetjük a nagyteremben bemutatott festményeket. Kiemelten kell itt szólnunk Seres János festményeiről. Seres szinte a monokromitásig redukált színeivel, tőmondatszerű tömörséggel fogalmazott formáival arról győzi meg a szemlélőt, hogy kiváló festővel van dolga. Méltán nyerte el műveivel a téli tárlat nagydíját. Meglepetés a tárlat anyagában Lenkey Zoltán festői hangvételű pasztelljeinek sora. Lírai, szimbolikus ízű alkotásai közül kiemelkedik a Barátom emlékéra című tiszta, sallangmentes kompozíciójával, a rajzi és festői elemek szerencsés arányaival. Az „in memoriam” típusú művek sokszor unalmas, csontig rágott klisé helyett – s ez Kondor esetében hatványozottan igaz – Lenkey saját festői-grafikai világát is tovább gazdagító művet készített.

A meghívottak közül nemcsak méreteivel, hanem mesterségbeli alaposságával és szellemi töltésével is kiemelkedik néhány mű. Így Végh András, Váli Dezső és Kárpáti Tamás festményeit kell megemlíteni.

A portréfestészet sajátos újraértelmezésének lehetünk tanúi Sarkadi Péter és Gyémánt László művei láttán. Festői eszköztáruk a pop-art örökség és az ún. „új festészet” elemeinek vegyítéséből áll össze. Egyenetlenségeik ellenére műveik új hangot jelentenek a téli tárlatok történetében. A területen élő művészek közül is sokan erősítik még a tárlat színvonalát műveikkel. Így a tavalyi nagydíjas Lóránt János, vagy a leninvárosi Pataki János szellemesen groteszk vidám piktúráival.

A téli tárlat másik hangsúlyos része az egyedi és a sokszorosított grafikai lapokat bemutató terem. Itt is a szellemi sokféleség a jellemző. Eltérő, sokszor egyenetlen kvalitásokat felmutató lapokat láthatunk itt. Jelen van egy szakmailag erős, megszokottan jó stáb (talán túlságosan is megszokott, így kevésbé figyelünk fel rájuk): Feledy Gyula, Bálványos Huba és Pető János személyében. Ők képviselik általában a miskolci kiállítások grafikai standardjét, amelyet országos mércével mérve is magasra helyeztek. Néhány alkotó saját munkásságán belül is figyelmet érdemlő lapokkal jelentkezett. Ezek közé tartozik Püspöky István nagyméretű rajzaival és a fiatal Szántó Dezső finom rézkarcaival. A fiatalabb generációhoz tartozó Szabó Tamás teljesítménye érdemel még említést. Szabó grafikáival és figurális plasztikáival érdemelte ki a tárlat egyik díját.

A tradicionális grafika tárgykörébe nem sorolható alkotások képezik a tárlat egyik izgalmas részét. Itt színezett fotóvásznakat, fotóofszet nyomatokat, vagy fotográfiákat láthatunk. A dekoratív technikai fogásokon túl, akad itt jó néhány tartalmas, mondandóját illetően is igényes munka. Pócs Péter és Hegedűs L. László meditatív-ironikus lapjai, Halbauer Ede intellektuális, szociologizáló kérdésfeltevései és Szabados Árpád puritán tanulmánysorozata. Szórakoztató, mindig savanyú mosolyra késztető munkáival pedig itt is jelen van ef. Zámbó István, aki egyre színvonalasabb grafikáival szerez tragikusan vidám pillanatokat a kiállítás látogatóinak. A téli tárlat ezen része jelzi azt a szemléletbeli eltérést a tradícióktól, amit a hetvenes évek közepén csak hóbortos pillanatnak, kalandnak szerettek volna tudni sokan, sőt még ma is. De a tárgyilagos szemlélés rávilágít arra, hogy a magyar képzőművészek középgenerációja határozott következetességgel és makacssággal, gondolatait csak így hajlandó megfogalmazni. Elhagyva a képzőművészet kitaposott csapásait, kimondva vagy kimondatlanul is vállalva, hogy „mást mondani, csak másképp lehet”. Hogy ezek a vállalások se mindig járnak eredménnyel, sajnos erről is kapunk hírt a kiállítás anyagából.

Az egyik kis teremben láthatók a meghívott textilesek munkái, melyek sajnos ezúttal mentesek a szellemi és az artisztikus izgalmaktól, s valahol az iparművészet és az autonóm képzőművészet határán táncolnak, nem túl meggyőzően.

A kiállítás plasztikai anyaga jelenleg kissé halványabb a megszokottnál. Varga Éva is – aki az egyik díjazott – inkább kis méretű érmével hívta fel magára a figyelmet. Nagy reliefjei minden szándékuk ellenéea kevésbé erőteljesek. A már említett Szabó Tamás szobrai emelkednek még ki mondandójukkal a középszerűségből. Varga Miklós itt kiállított egyenletes színvonalú munkáit már nagyon sok tárlatról ismerjük, valószínű hatásuk ezért volt kevésbé erőteljes. Kirchmayer Sándor sematikus Kodály-portréjának és Petőfijének díjjal jutalmazását pedig a zsűri tévedésének kell tekintenünk.

A téli tárlat megtekintése után megállapíthatjuk, a visszatérés a helyi, területi jellegű bemutatókhoz nem is történhetett volna jobban, hisz’ az észak-magyarországi művészek jelenlegi tárlaton is bizonyították, nem jelent kvalitásbeli szintesést, ha csak az ő munkáikat láthatja a közönség. Most is elsősorban a helyi alkotók szolgáltatják a minőséget, s ezt a kiosztott díjak is megerősítik.

Lengyel László

“Észak-Magyarország_1982_12_04.pdf” letöltése

eszakmagyarorszag_1982_12_04_pages28-28.pdf – Letöltve 149 alkalommal – 1,29 MB

Téli tárlat előtt – új évre készülve
Miskolci Galéria 1982 november

A Miskolci Galériában napjainkban látható Pető János festőművész kiállítása az egyik, és Perczel  Erzsébet textilművész kiállítása a másik teremben. A hónap végén e két kiállítást felváltja a hagyományos miskolci téli tárlat.

A miskolci téli tárlatra a meghívások időben kimentek. Elsősorban az észak-magyarországi területen élő festő-, szobrász- és grafikusművészeket, leszűkített körben az ország más területein élőket és néhány textilművészt hívtak. A leszűkítés alapvetően azt célozta – egy-két korábbi tárlat tapasztalatain okulva – , hogy inkább legyen egy jó területi tárlat, mint egy kevésbé kvalitásos országos kiállítás. Időben bejöttek a jelentkezések, 95 művész 288 művét küldte el és abból a Lóránt János festőművész – az előző téli tárlat nagydíjasa – elnökletével működő zsűri 77 művész 161 munkáját fogadta el bemutatásra. (28 festő 53, 29 grafikus 57, 15 szobrász 41, 5 textilművész 10 munkával szerepel.) A kiállítást Lengyel László művészettörténész, az egri Vármúzeum munkatársa rendezi. A díj-zsűri november 30-án lesz, a megnyitó pedig december 2-án, csütörtökön. Megnyitó beszédet Gergely Mihály író, megyénk szülötte mond, a díjakat Rózsa Kálmán, Miskolc város Tanácsának elnöke adja át. Hét alapító nyolc díja kerül átadásra. A miskolci téli tárlat 1983. január 9-ig tart nyitva.

Általában a téli tárlat, illetve páratlan években a grafikai biennálé szokta zárni a Galéria kiállításainak sorát, most azonban december közepén December 4. Drótművel, illetve annak brigádjával fennálló kapcsolat alapján a gyárban három miskolci iparművész – Demcsik Attila ötvös, Vincze Ildikó keramikus és Lukovszky Ilona bőrműves – kiállítását rendezik meg. A gyár, illetve a brigádok évközben is sok segítséget nyújtottak a Galériának, például kiállítási installáció elkészítésével, vagy az embléma, illetve információs tábla kivitelezésével.

Az 1982-es évre tervezett valamennyi kiállítás megvalósult a Galériában. Tizenhatot rendeztek, tehát több alkalommal volt egymással párhuzamosan tárlat. A látogatottság, a korábbi évekhez hasonló. Igen nagy sikere volt Lóránt Zsuzsa és Lóránt János kiállításának, a most látható Pető János-tárlatnak, a soron kívül beiktatott Kaján Tibor karikatúra-kiállításnak, valamint a régi tibeti és nepáli iparművészeti alkotások bemutatójának.

A következő évre, mint arról Dusza Éva, a Miskolci Galéria igazgatója tájékoztatott, kevesebb kiállítást terveznek: tízet. Ezek döntő többségben olyan anyaggal rendelkeznek, hogy mind a két termet fel kell használni, de az esetleg később, terven felül jelentkező kiállítási igényekkel is számolnak, szükség esetén a belső teremben tudnak helyet biztosítani.

Érdemes a tervezett tíz kiállítást végigtekinteni. Január közepén Vilt Tibor szobrászművész kiállítását rendezik meg, február közepén kezdődik a mai magyar iparművészetet reprezentáló kiállítás, amelyen többségben a fiatalabb művészgeneráció vesz majd részt. Minden bizonnyal igen értékes lesz március végétől Bálint Endre grafikusművész munkáinak bemutatása, és feltehetően sok érdeklődőt vonz majd az április vége és május vége között látható, Japán művészetét reprezentáló tárlat. Júniusban jelentkezik a tervek szerint a színházi díszlet- és jelmezterv triennálé, majd július közepétől augusztus közepéig a vologdai és miskolci képzőművészek közötti cserekapcsolat jegyében közös kiállításon mutatkoznak be a két terület művészei. Ezt a tárlati anyagot később Vologdába szállítják és ott mutatják be. Augusztus második felétől szeptember közepéig katowicei iparművészek és ipari formatervezők kiállítását láthatják az érdeklődők, szeptember vége felé pedig egy nagyon érdekes kiállítás várható: a hazai monumentális képzőművészetet mutatják be. E tárlaton, amit lehet eredetiben, ami nem mozdítható, azt kinagyított fotókon, egyéb módon ismerhetik meg az érdeklődők. Október végén nyílik meg a bizonyára igen sokak által várt miskolci Feledy Gyula-kiállítás. És december 3-tól a XII. országos grafikai biennálé zárja majd a sort.

A terv szép, a jó megvalósulás érdekében a Galéria tovább szeretné javítani propagandamunkáját. Például hirdetni kíván a mozikban, a belvárosi lakótelep tábláin, bevezetik a rendszeres tárlatvezetést, és az éves tervet műsorpropaganda-kiadványban szeretnék közreadni. Gondot jelent propagandájukban, hogy a reggeli rádióhirdetésekből, a megrendelés ellenére, kihagyták többek között őket, és programjaikat csak a kevesebbek által hallgatott URH-n sugározták. A jó programhoz is szükséges a jó propaganda, ezt nagyon jól tudják a Miskolci Galériában.

Előttünk még a miskolci téli tárlat. Most elsősorban erre hívjuk fel a figyelmet, de már a következő év programját is szívesen ajánljuk.

benedek

“Észak-Magyarország_1982_11_14.pdf” letöltése

eszakmagyarorszag_1982_11__pages100-100.pdf – Letöltve 157 alkalommal – 1,27 MB

Téli tárlat

Az elmúlt héten megnyílt a Miskolci Galériában a Téli tárlat, amelyen 77 művész 161 munkája – festmények, szobrok, grafikák és textíliák – kapott helyet. A nagyszabású kiállításon ki-ki meglelheti a kedvére való alkotásokat

Én is elsősorban azokról a munkákról szólok, amelyeket szeretek – természetesen, sok más alkotás is bizonnyal méltó dicséretre, ám ezúttal igen sok helybeli művész is kiállított, s illő, hogy e helyütt inkább róluk essék szó. Mindjárt a galéria előcsarnokában két miskolcinál is érdemes megállni, Papp László „Délutáni fények” és „Erdőszéle” című akvarelljeire gondolok, s Kunt Ernő „Reggel kertben” s „Vörös liliom” című munkáira. Az utóbbi tus, az előbbin fedővízfesték van.
A „Reggel kertben” számomra a Téli tárlat legjobb festménye – s aki másra adja a voksát, az is bizonnyal egyetért azzal, hogy ez egyike a legjobb munkáknak a kiállításon.

Lenkey Zoltán a rá jellemző modorú képekkel szerepel – , s minden szín ellenére nem festményeket, hanem grafikákat alkot, igaz, mesterfokon. Különösen a „Barátnőm emlékére” című olaj-pasztell megkapó (nemcsak számomra, ezt bizonyítja, hogy elnyerte a Borsod megyei Tanács díját), s a „Tengerparton”, a „Lovas és a hold” is figyelemre méltó. Mindhárom szignálás nélkül is olyan „lenkeys”, hogy a művész le sem tagadhatná.

Miskolc város Tanácsának díját is miskolci alkotó, Seres János kapta, aki ezúttal három olajfestménnyel vesz részt a tárlaton.

A szobrászok közül Varga Éva kapta Borsod megye Tanácsának díját. Mindenesetre nekem úgy tűnik, hogy a szobrászok ezúttal jobb anyagot vonultattak fel, mint legutóbb. Józsa Lajos „Kán-kán”-ja, Szabó Tamás „Ki ez az ember”, Mitsui Sen „Meleg szél” és „Metamorfózis” című alkotása is emlékezetes munka. Sebestyén Sándor „Küzdők” és Pusztai Ágoston Őskor című szobra is elgondolkoztató. Előbbin kerékpárversenyzők tömbje hajt a győzelem felé, az utóbbin pedig egy jávorszarvasféle fej kőből és öntöttvasból… Ezúttal méltó helyre került az LKM díja is, Kirchmayer Károly „Kodály” portréja kapta.

Szívesen időznék még a szobroknál, ám a grafikára is érdemes időt szánni. Feledy Gyula „Rajz Lukoszky László emlékének” és Pető János litográfiái kívánkoznak első helyen említésre. Természetesen Bálványos Huba „Varázslók I. és II.” vagy Püspöki István rajzai is kiemelkedőek. A Diósgyőri Gépgyár díját Szántó Dezső „Szónokok, kommentárok” című rézkarc, akvatinta munkája kapta.

Nyitray Péter

Ünnepélyes díjkiosztással – Megnyílt a miskolci téli tárlat

Az Új Miskolci Vonósnégyes előadásával tegnap, csütörtökön délután 5 órakor ünnepélyes keretek között nyitották meg – Miskolc felszabadulása 38. évfordulójának előestéjén – a miskolci téli tárlatot. A megjelent vendégeket, mindenekelőtt az alkotóművészeket Dusza Árpádné, a galéria igazgatója köszöntötte, ezt követően Gergely Mihály író mondott megnyitót.

Mindenekelőtt kifejezte azt a meggyőződését, hogy a kiállításról megjelenő szakmai bírálatok, kritikák választ adnak majd arra a kérdésre: hol a helye e bemutatkozásnak folyamatos képzőművészeti életünkben, melyek e kiállítás figyelmére különösebben érdemes „elemei”, s hol vannak a problematikus részletek? A továbbiakban arról szólt Gergely Mihály író, hogy a megismerés (az „Ismerd meg önmagad!”) folyamatában milyen nélkülözhetetlenül fontos szerep jut a képzőművészetnek is. Kifejezte azt az elégedettségét, hogy a mostani tárlat kiegyensúlyozott, esztétikai értékekkel és ízléssel megválogatott kiállítási anyagában helyet kaptak a jó törekvéseket sugalló kísérletek is. Nem hallgatta el azt a kívánalmat sem, hogy a jövőben még bátrabban vállalják fel az alkotók a ma valóságának, a ma EMBERÉNEK megmutatását.

A megnyitó beszédet e szavakkal fejezte be Gergely Mihály: „Vigyék magukkal ezt az élményt, amit sehol máshol nem kaphatnak meg, csak a művészetnek e szentélyében.”

A miskolci téli tárlat díjait Rózsa Kálmán, Miskolc város Tanácsának elnöke adta át. Miskolc város Tanácsának nagydíját kapta: Seres János festőművész; Borsod-Abaúj-Zemplén megye díját: Varga Éva szobrászművész és Lenkey Zoltán grafikusművész; az SZMT díját: Nagy Gy. Margit textilművész; a Borsodi Szénbányák Vállalat díját: Végh András festőművész; a Lenin Kohászati Művek díját: Kirchmayer Károly szobrászművész; az Ózdi Kohászati Üzemek díját: Szabó Tamás szobrászművész; a Diósgyőri Gépgyár díját: Szántó Dezső grafikusművész vehette át.

A tegnap megnyílt miskolci téli tárlaton 77 művész 161 munkája (festmények, grafikák, szobrok, érmék és textíliák) látható 1983. január 9-ig.

(f.n.j.)

[Nem található a letöltés]