XIX. Miskolci Téli Tárlat 2007. december 8. – 2008. január 5.
XVIII. Miskolci Téli TárlatXX. Miskolci Téli Tárlat
A katalógust tervezte: Urbán Tibor
A műtárgy reprodukciókat Dobrik Rezső készítette.
Pirint Andrea katalógus előszava
XIX. Miskolci Téli Tárlat
Egy híján húsz
Előszót írni egy rangos seregszemle elé – nem kis megtiszteltetés, egyben nem kis kihívás. Tekintve, hogy a kiállítás anyaga műfajilag, stilárisan és tematikailag egyaránt körülhatárolatlan, kimondottan fogós kérdés, hogy mik legyenek a bevezető gondolatok. Egyrészről nincs nyilvánvaló specifikum, ami önként kínálkozna a kiemelésre, másrészről meg már hogy ne lenne! A Téli Tárlat az Észak-magyarországi régió képzőművészetének elmúlt két évében létrejött művekből válogat. Ez itt konkrétan a tizenkilences számmal jelölt esemény; semmi mással össze nem téveszthető, hiszen vannak pályakezdőink, akik épp most mutatkoznak meg először, s van visszatérő résztvevő, aki a sors akarata szerint idén utoljára. Van itt nagyszerű mesterünk, aki kiforrott, egyéni stílusának épp most adja kiemelkedő példáit, s van persze olyan, aki az elmúlt két évét (mint látjuk) válságban élte meg. Vannak új ötletek, vannak kevésbé újak, és vannak irányok, amik ez alkalommal méltánytalanul háttérbe szorultak.
Egy katalógus első lapján leginkább összegezni szokás. Újra csak megállapíthatjuk, ami már régóta, s bármely régiónk hasonló szemléinek kapcsán megállapításra kerül, hogy kortárs képzőművészetünk a legteljesebb mértékben sokféle. Régibb és újabb, természetelvű és annak hátat fordító, leképező és jelteremtő, szigorú és játékos tendenciák egyként jelen vannak. Csaknem mindenre találunk példát, ami korunk művészeti életét alakítja.
Hasonló mondható el (bár kisebb hangsúllyal) a technika vonatkozásában is. A tradicionális szobrászati, festészeti és grafikai eljárások gazdag tárháza mellett némileg saját korunk technikai adottságai, anyagai is felhasználásra kerülnek. Alapvetően azonban mostanság inkább hagyományőrzők vagyunk.
Idén 128 munka ugrotta át a szakmai mércét, s került csak itt és csak most egymás társaságába. Az első benyomás megszerzése után analizálás következett. Az elképzelésem az volt, hogy kategorizálni fogok. (Egy szakmabelitől biztosan ezt várják.)
Tendenciákat kerestem, mi van jelen s milyen mértékben. De mikor így tettem, kezdtem magam egyre rosszabbul érezni. Kell ezt e helyen ennyire tudományosan? Vajon ki lehet-e fejezni ezen az úton mindazt, ami fontosabb a tendenciáknál?
Nevezetesen azt, hogy ez egy szeretnivaló kiállítás. Szeretnivaló több okból is. Azért, mert a miénk, mert tekintélyes múltja van, mert szabad beadásosságánál fogva esélyegyenlőséget teremt, mert változatos, és azért is, mert kortársakként saját magunkat látjuk meg benne. Mindazt, ami helyet kap, egyúttal lehetőséget nyer arra, hogy közöljön valamit. Nincs művészet gondolati háttér nélkül, s ez a háttér épp a mi életünk színtere.
Itt van például a természet öröme, amely sokunk számára egyre inkább vasárnapi ajándék. Bakancsot húzunk, keressük az erdőt, a holtágat; gyönyörködünk, ellazulunk, erőt merítünk.
Próbáljuk birtokba venni, megfejteni s ezzel együtt leképezni a maga elmosódott lágyságában vagy éppen összeszedett koncentráltságában. Amíg természet lesz, addig lesznek tájképek is. Pont. Ez egy örök misztérium. Hogy aztán milyen mértékben uralkodik a valós látvány, vagy mennyire kerül átírásra a befogadó habitusának, művészi érdeklődésének vagy pillanatnyi lelkiállapotának megfelelően, ez a kérdés továbbvezethet egészen szimbolikus tájig. A természeti képeken keresztül így jutunk el lélekben a magányig, nosztalgiáig.
Aztán meg itt az épített környezet a maga színeivel, falaival, rendezettségével, ugyanakkor visszatetsző jelenségeivel.
Kiismerjük benne magunkat, határozottan lépkedünk, de olykor elbizonytalanodva lelassítunk. Oda sem nézünk, de már késő, megláttuk. Hiába, az egzisztenciális problémák belengik a teret.
Majd elfordulunk, keresünk-találunk szépet is. A tolakodó helyett hangsúlytalan részleteket. Egy ajtót, egy ablakot, egy átjárót.
Rácsodálkozunk, kiemeljük, elvonatkoztatjuk, s felfedezzük benne a legtisztább, önmagán túlmutató lírát. Csöndben meditálunk.
Javarészt a négy fal között telnek napjaink. Olyankor kényszer szülte elszigeteltségben, máskor jóleső biztonságban érezzük magunkat, lelki alkattól és pillanatnyi hangulattól függően. Van úgy, hogy bentről kifelé leselkedünk, s van úgy, hogy feloldódunk tárgyaink között. Letisztult pillanatainkban néha úgy nézünk be jól ismert zugainkba, mintha még sosem láttuk volna. Ebben a pillanatban az élettelen tárgynak (egy széknek, egy kabátnak) hirtelen lelke lesz, s felismerjük benne önmagunkat, kezünk simítását, létünk állapotát.
Egy idő után ráébred az ember, hogy legbelül mindig önmagához jut el. Róla szól fa, ház, szék… Bármit is teremt, végső soron önmagát mutatja meg. Ilyen értelemben az önarckép a legőszintébb műfaj: ez vagyok én, arcomon kifejezések, fejemben gondolatok; bármit is nyújtanék, a dolgaim mögött én magam lapulok. Ahány arcmás, annyi üzenet, a proaktív filozofikusságtól a psziché rezdüléseiig, a fényképszerűtől az expresszíven torzítottig.
Aztán ott vannak azok a bizonyos elvontabb gondolatok, amik elvileg a homlokunk mögött motoszkálnak, mégis gyakran a mellkasunkban feszülnek: jelenségek rejtett összefüggéseiről, korunk jelképeiről, a nemiség problematikájáról, egyéniséget fenyegető alkalmazkodásról, magánmitológiába kapaszkodásról, elbutító közmitológiák hamisságáról.
Ott van a „lélek parazsa” is, egy számunkra fontos ember emlékével, ragaszkodással, félelemmel, letargiával, a kiszolgáltatottság érzésével, az elmúlás gondolatával, spontán megnyilvánulásokkal. Csupa-csupa, leginkább rébuszokban kifejezhető érzés és gondolat.
Félő, hogy én magam is rébuszokban beszélek, de minthogy e helyen nevesíteni, a többi rovására egyes műveket kiemelni nem illik, másképp nem tehetek. A tárlat, így summázottan nézve, számomra gondolatilag erről szól… Szeretem benne, hogy a miénk, hogy egy híján már a huszadik, hogy demokratikus, hogy szakmai szűrője megbízható, hogy sokszólamú, hogy nincs benne szégyellni való, és végül szeretem, hogy imitt-amott saját mindennapi évődéseimmel találkozom.
Pirint Andrea
Miskolci Téli Tárlat 2007. évi katalógusa letölthető pdf formátumban
A ↑ válogató- és a ↓ díjzsűri munkájáról a fotókat Dobrik Rezső készítette.
A díjazottak listája:
Borsod-Abaúj-Zemplén Megye Önkormányzata Nagydíja – Varga Éva szobrászművész
Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata és a Ferenczy-pályázat fődíja díja – Pataki János képzőművész
Eger Megyei Jogú Város Önkormányzata díja – Tóth Éva képzőművész
Nógrád Megye Önkormányzata díja – Lous Stujfzand képzőművész
Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete díja – Rácmolnár Sándor képzőművész
Miskolc Város Oktatási és Kulturális Bizottsága díja – Lukács Róbert festőművész
APSUS Pénzügyi Rt. díja – Pálfalusi Attila festőművész
FK Raszter Zrt. díja – Horváth Gábor festőművész
Középület és Lakásépítő Rt. díja – Horváth Kinga képzőművész
MŰÉPÍTÉSZ Építészeti Tervezőiroda Kft. díja – Zombori József képzőművész
SPIDI-BAU Kivitelező és Kereskedelmi Kft. díja – Székhelyi Edith képzőművész
MissionArt Galéria díja – Batykó Róbert festőművész
A kiállítást rendezte: Kákóczki András és Urbán Tibor
A kiállítást megnyitotta: Ódor Ferenc, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés elnöke
Rendező szerv:
Miskolci Galéria
Támogatók:
Oktatási és Kulturális Minisztérium – Nemzeti Kulturális Alap, Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata Kulturális Mecénás Alapja, Szépmesterségek Alapítvány
A Téli Tárlat részeként Pszichokép címmel tematikus pályázatot hirdetett a galéria Ferenczi Sándor orvosra, a pszichoanalitikai iskola megteremtőjére emlékezve. A pályázati anyag a Téli Tárlat törzsanyagával együtt került a falakra és a díjazásban is egyenjogú esélyekkel indultak az erre készült művek.
A válogató zsűri tagjai:
Bán András művészettörténész
Borgó festőművész
Csordás Zoltán grafikusművész
Horváth Kinga grafikusművész
Kákóczki András művészettörténész
A díjzsűri tagjai:
Dévényi István művészettörténész
Kishonthy Zsolt művészettörténész
Sümegi György művészettörténész
A kiállításon 77 művész 128 alkotással vett részt.
A megnyitó fotóit Dobrik Rezső készítette.
↓ válogatás a díjazott alkotók műveiből
kiállított művek jegyzéke
A Ferenczi Sándor emlékére meghirdetett Pszichokép című tematikus pályázatra érkezett műveket dőlt betűvel jelöltük.
BACSKAINÉ OLÁH KLÁRA
Összeomlás 2007., akvarell, diópác 53×22 cm
BALOGH GÉZA
Halmaz I. 2002., viaszöntvény, bronz ø90 mm
Halmaz II. 2002., bronz, ø90 mm
Halmaz III. 2002., bronz, ø90 mm
BATYKÓ RÓBERT
VHS C 2007., olaj, vászon, akril, 100×104 cm
BOBÁLY ATTILA
Teljesen egyedül 2006., öntött vas, 25x38x12 cm
BORÓ
Jóna 2005-2007., olaj, vászon, 300x100x120 cm
BORSOS ISTVÁN
Összesimuló formák 2007., rakacai szürkemárvány, 20x15x60 cm
Évődő 2006., rakacai szürkemárvány, 15x15x50 cm
CZIDOR ÁGNES
Depressziós ganajtúró a lélek parazsában 2007., olaj, farost, 175×80 cm
CSONTOS ÉVA
Erdő 2007., olaj, karton, 50×70 cm
DROZSNYIK DÁVID
Egyedül a végtelenben I-II. 2005., rézkarc, 40×32 cm
DROZSNYIK ISTVÁN
Szék-álom II. 2007., vegyes, 209×91,5 cm
Szent Teréz és én 2007., vegyes, 112×68,5×29,5 cm
ÉLES TÍMEA
Város kép I. 2006., akril, 60×80 cm
HAJDÚ KATALIN
Kurva I-II. 2007., tojástempera, 106×133 cm
HOMONNA GYÖRGY
Hommage à Valkonits Zoltán 2007., olaj, 2x90x90 cm
HORVÁTH GÁBOR
06.060 2006., olaj, lakkfesték, papír, vászon, 90×100 cm
07.065 2007., olaj, papír, vászon, 100×70 cm
07.072 2007., olaj, papír, vászon, 100×90 cm
HORVÁTH KINGA
Átjáró I.-II. 2006-2007., aqvatinta, 36×25 cm
JAHODA RÉKA
Tünet II. 2007., olaj, vászon, 25×30 cm, +leírás 20×25 cm
Túlélő 2007., olaj, vászon 20×20 cm
JÓSZAY ZSOLT
„Az út végén” 2006., fa, textil, 130 cm
„Kezdetben” 2006., fa, textil 130 cm
JUHÁSZ MÁRTON
Romok 2007., vegyes, 40×28 cm
KALOCSAI ENIKŐ
Égbetekintő III. 2007., olaj, vászon, 100×90 cm
KAVECSÁNSZKI GYULA
Jelek I-II. 2006., tus, papír, 1180×730 cm
KISSNÉ FÁBIÁN KATALIN
Az egyenesen át, olaj, 60×70 cm
KORKOS JENŐ ZOLTÁN
Vásár 2006., akril, 28×50,5 cm
KOZMA ISTVÁN
Csendélet kancsókkal 2007., olaj, vászon, 80×60 cm
KOZMA JÓZSEF†
Fáradt vagyok 2006., olaj, vászon, 50×70 cm
LUKÁCS RÓBERT
Iksz 2007., olaj, vászon, 110×110 cm
Ipszilon 2007., olaj, vászon, 110×110 cm
LACZKÓ LÁSZLÓ
Szemlélődés 2007., olaj, vászon, 36×36 cm
Félálom 2007., olaj, vászon, 36×36 cm
LENGYEL ZSÜLIETT
Áttetsző a szívem I-II. 2007., akril, vászon 100×100 cm
LENKEY-TÓTH PÉTER
Én 7. 2007., olaj, vászon, 100x80cm
Én 8. 2007., olaj, vászon, 100x80cm
Én 9. 2007., olaj, vászon, 100x90cm
LITWIN JÓZSEF
Erzsébet téri aknafedlap 2006., papír, vegyes ø 52 cm
LÓRÁNT JÁNOS DEMETER
Wiking I. 2006., festett fa, 60x18x10cm
Lelet II. 2006., festett fa, 25x18x30cm
Alásszolgája 2006., festett fa, 30x7x20cm
LŐRINCZ RÓBERT
Játszótér 2006., aquatinta, 14×13 cm
„A lovakat lelövik…” 2006., rézkarc, 17×18 cm
Futóhomok 2006., alukarc, 15×18 cm
MADÁCSY ISTVÁN
Vacuum I-III. 2007., szitanyomat, 70×70 cm
MÁGER ÁGNES
Sipkás vándorok 2007., olaj, vászon, 140×110 cm
Sipkás pegazussal 2007., olaj, vászon, 140×110 cm
MEZEI ZSUZSA
Arc nélkül 2007., olaj, vászon, 70×60 cm
NAGY RÓBERT
„Kényszer-torzó” 2007., kő, 630x400x220 cm
NAGYNÉ BALOGH ÉVA
Nosztalgia 2007., pasztell, karton, 52×42 cm
NYITRAI VIKTÓRIA
Magányos alkonyon 2007., olaj, 35×49 cm
OROSZ ANIKÓ
Párbeszéd I-II. 2007., akril, vászon, 20×20 cm
OROSZ CSABA
Alkimista stúdiumok I-II. 2007., vegyes, 17×17 cm
Kis pszichodoboz házi alkimistáknak I-II. 2007., vegyes, 16,5×26,5×4,5 cm
PAPP ILDIKÓ
Bent 2007., vegyes, 21×30 cm
PATAKI JÁNOS
Eső utáni üdvözlet, olaj, akril, tempera, 40×73,5 cm
Családi show a harmincas évekből, olaj, akril, tempera, 40,5×86 cm
PAZÁR ÉVA
Kéreg, ág-bog 2007., pasztell, 43×60 cm
PÁLFALUSI ATTILA
Szarvasbőgés 2006., olaj, 125×195 cm
PETŐ JÁNOS
Múló időben III. 2007., olaj, farost, 50×60 cm
PÁL PETŐ JÁNOS
Ágaskodó 2006., faragott nikecell, 200x100x60 cm
PAPP LÁSZLÓ
Erdő széle 2005., tus, papír, 40×57 cm
Sárospataki várrom 2005., olaj, tempera, vászon,60×70 cm
F. POLLNER ERIKA
Ellen-kép és mégis Én…II., xerox, akril, 120×44,5 cm
RAFFAI KINGA
Az élet vize 2007., textilfestés 56×43 cm
Az abaúji dombok között 2007., textilfestés 56×73 cm
RÁCMOLNÁR SÁNDOR
Descola 2007., computer print, 70×70 cm
Sárkányok 2007., computer print, 70×70 cm
Egyensúly 2007., computer print, 70×70 cm
REPÁSZKI BÉLA
Házam színei 2., computer print 65×50 cm
RÉZMŰVESNÉ NAGY ILDIKÓ
Régi kert 2007., diófapác, lavírozott rajz, 35×50 cm
Csend 2007., vegyes, 39,5×27 cm
SERES LÁSZLÓ
Közelítve 2007., tempera, vászon, 127×106 cm
SEVCSIK JENŐ
Halott madár 2006., pasztell, papír, 23,5×32,5 cm
Szobabelső 2007., pasztell, papír, 44×34 cm
SUHA JÁNOS
Önarckép 2006., olaj, 50×65 cm
LOUS STUIJFZAND
As time gous by 2006., bronz,24×18 cm
As time gous by 2006., bronz, 24×18 cm
Inner-auter I-III. 2007., vegyes technika, 30×42 cm
SÜLI-ZAKAR SZABOLCS
Első harmad (játék) 2007., olaj, akril, kréta, vászon, 105×77 cm
SZABÓ GYÖRGY
Küldönc angyal 2007., bronz, viaszveszejtés, kőtalp, 56x17x14 cm
Sértett angyal 2007., bronz, viaszveszejtés, 51x28x18 cm
SZABÓ GYŐZŐ
Zempléni táj 2006., akvarell, 34×48,8 cm
SZABÓ VIRÁG
Csönd darabok V. 2007
Suttogás, vaslemez, drót, föld, 60x40x40 cm
SZARKA NORBERT
Stigma 2007., olaj, vászon, 61×91,5 cm
SZÁNTÓ DEZSŐ
A gyermek Ikarusz 2007., akvarell, 65×45 cm
SZEPESSY BÉLA
Ne bántsátok a madarakat! 2007., linómetszet, 92×49 cm
SZÉKHELYI EDIT
Asztalaink I-II. 2005., olaj, 70×120 cm
TELLINGER ISTVÁN
Nagy rajz II. (Fej) 2007., vegyes, 100×70 cm
Nagy rajz III. (Utazás) 2007., vegyes, 100×70 cm
TÓTH ÉVA
Feszültség I.-II. 2007., vegyes technika
Ritmus 2007., vegyes technika, installáció
TÓTH FERENC
Megáll az idő (triptichon) 2007., olaj, farost, 70×150 cm
TÓTH SÁNDOR
Prof. Ferenczi Sándor 2007., bronz, ø 10cm avers, revers
TÖRŐ IRÉN
Csend 2006., akril, 100×100 cm
URBÁN TIBOR
Részletek I.-IV. 2006., szén, tus, 24×18 cm
Emberek VI. 2006., vegyes, vászon, 193×76 cm
VARGA ÉVA
Az út (A pillanat) 2006., vaslemez, kötél 75x75x200 cm
VASS TIBOR
Imola nem áll szóba velem I., VI., X., 2007., elektrografika, 640×400 mm
VARSÁNYI EMÍLIA
Cím nélkül 2007., olaj, vászon, 60×80 cm
VÁRADI PETRA
Remény 2007., linómetszet, 55×85,5 cm
VERES LAJOS
Emlékezés egy sajóparti naplementére Kunt Ernővel 2007., olaj, vászon, 80×100 cm
VINKLER ISTVÁN
Holtágnál 2007., akvarell, pasztell, 32×45 cm
VÖRÖS ANDRÁS
Vir dolorum II-III. 2006., akril, vászon, 100×100 cm
ZOMBORI JÓZSEF
Hejce 2006.0119. I. 2007., hidegtű, 20×9,5 cm
Hejce 2006.01.19. II. 2007., hidegtű, 25×23 cm
↓ válogatás megjelent híradásokból, újságcikkekből
Hegyi Erika _ Észak-Magyarország, 2007. december 8.
Szerkesztőségünk vendége volt: Kákóczki András
Nem számít ki készítette
A Téli Tárlat nem vesztett vonzerejéből, több, mint 300 alkotás érkezett a felhívásra.
Elismert művészek kiérlelt alkotásai, de a fiatal képzőművész-generáció „már valamit mutató” művei is helyet kapnak a XIX. Miskolci Téli Tárlaton. A kétévente megrendezett rangos kiállítás ma nyílik meg a Miskolci Galériában miskolci, a környező megyékben élő és ma már távolabb alkotó, de miskolci kötődésű művészek műveiből.
Kép a falon
– Igaz ma már képzőművészeti tárlatra karcsúsodott az eredeti elképzelés, ami az volt, hogy ipar- és fotóművészeti alkotásokat is bemutassunk – mondta szerkesztőségünk vendégeként a napokban Kákóczki András, a galéria igazgatóhelyettese. – A mostani felhívásban sem korlátoztuk a művészeket semmiben, mégis elsősorban „kép a falon” pályaművek érkeztek. Néhány alkotás lép csak ki a képkeretből, úgynevezett intermediális munkává alakulva.
Generációváltás figyelhető meg a tárlaton, emelte ki Kákóczki András. Az idős művészek közül a közelmúltban többen is elhunytak. Jelen van azonban a középkorosztály, egészen magas szintű alkotásokkal, de már megjelent a fiatal korosztály is, a húszasok-harmincasok, akiktől jelentős számban kaptunk pályamunkákat.
Díjak és nagydíjak
A zsűri munkájáról megtudtuk: a legfontosabb szempont az volt, hogy az alkotás már mutasson valamit. Nem számított, ki készítette, mennyire ismert művész, hiszen a Téli Tárlat kezdettől fogva nem szabott határokat a beküldők személyét, iskolai végzettségét, foglalkozását illetően. Az idei kiállításra tematikus pályaműveket is lehetett küldeni: Ferenczi Sándor munkássága előtt tisztelegve Pszichokép címmel vártak a szervezők műveket, melyeket a tárlaton külön szekcióban mutatnak be.
Tizenkét díjat, ezen belül három nagydíjat osztanak ki szombaton a kiállított művek alkotói között.
A tények
Összesen 120 alkotó 300 műve került a képzőművészekből és művészettörténészekből álló válogató zsűri elé, akik 77 művész 120 alkotását tartották alkalmasnak a tárlaton való bemutatásra.
Egy hónapig
A XIX. Miskolci Téli Tárlat december 8-án délelőtt 1 órakor nyílik a Miskolci Galériában és 2008. január 5-ig várja a látogatókat.
Hegyi Erika
“Észak-Magyarország_2007_12_08.-1.pdf” letöltése
eszakmagyarorszag_2007_12_08.-1.pdf – Letöltve 163 alkalommal – 493,83 KBSzombattól Téli Tárlat _ Észak-Magyarország, 2007. december 10.
Szombattól Téli Tárlat
Szombaton nyitották meg ünnepélyes keretek között a XIX. Miskolci Téli Tárlatot a Miskolci Galériában. Az idei kiállítást is nagy érdeklődés övezte: 111-en adtak be különböző munkákat, összesen 284 alkotást. Ezekből 77 művész 128 művét fogadta el a művészekből és művészettörténészekből álló grémium. Az idei tárlat egyik érdekessége, hogy a szervezők tematikus kiállításra is invitálták az alkotókat. Pszichokép címmel dr. Ferenczi Sándor munkásságára emlékezve pályázhattak a művészek. A Téli Tárlat január 5-ig tekinthető meg.
A Téli Tárlat nagydíjasai:
Borsod-Abaúj-Zemplén megye önkormányzatának nagydíja: Varga Éva szobrászművész
Miskolc önkormányzatának nagydíja, valamint a Ferenczi-pályázat fődíja: Pataki János képzőművész
Eger önkormányzatának nagydíja: Tóth Éva képzőművész
“Észak-Magyarország_2007_12_10-1.pdf” letöltése
eszakmagyarorszag_2007_12_10-1.pdf – Letöltve 165 alkalommal – 443,34 KB