XXII. Miskolci Téli Tárlat 2014. december 6. – 2015. január 10.
XXI. Miskolci Téli TárlatXXIII. Miskolci Téli Tárlat
A katalógust tervezte: Fésüs László
A műtárgy reprodukciókat készítette: Kiss Tanne István
Urbán Tibor katalógus előszava
„…ha nem savanyú, akkor édes…”
Hétköznapi történet egy ünnepről
Ha nem savanyú, akkor édes, ezekkel a szavakkal zárta le a megoldatlan történetét két, buszon utazó gazda. Valóban, ha az egyik nem, akkor a másik igaz, igen és nem, minden esetben ez a két, ellentétes gondolat működik. Hogy miért is írom e sorokat a következő személyes emlékezés és a hozzá kapcsolódó gondolatmenet adhat választ erre.
A hetvenes évek telén szüleimmel és testvéreimmel vendégségben jártam Erzsike nénémnél Miskolcon, a Derkovits Gyula utcában. Tőle több történetet hallottam a szomszédban lakó képzőművészekről, akikkel – elmondása szerint – jó viszonyban volt. Akkoriban nekem, mint kisgyermeknek, szinte semmit nem mondott az, hogy egy művésztelep közelében tartózkodunk, és hogy ott valamiféle festők és grafikusok alkotnak. Az sem hozott lázba, hogy megmutatták nekem az akkori Téli Tárlat plakátját. Erről a családi látogatásról inkább két más jellegű emlékem maradt: a nénikém pirosra fagyott hadonászó keze, mellyel a plakátok betűit hevesen mutogatta és az oktató beszélgetés legvégén (valakitől) a fejemre nyomott „barack”, mely a hajamat, fejbőrömet és sapkámat egyszerre összecsavarva fájdalmas, felejthetetlen érzést keltett.
Az emlegetett Erzsike néni sokszor elment a Téli Tárlatra, legtöbbször véleménye is volt az ott látottakról. Látogatása természetesen a Derkovits utca művészeit dicsérte és – mint mondta – a díjak elosztásánál is őket részesítette volna előnyben. Néha katalógust vásárolt, majd áttanulmányozva precízen megjelölte kedvencei festményeit, rajzait vagy szobrait – mondván „Őt is ismerem”.
Nénikém beszámolóit kissé mellőzve – mondjuk úgy, hogy a továbbiakban fel nem használva – egy kis utánajárást tartottam a Téli Tárlat dokumentumai között. Látva az évszámokat, olvasva a sok-sok művész nevét – rokonom miatt azért figyelemmel kisérve a Derkovits utcai alkotók nevét is – lehetett, lehet érezni a rengeteg szellemi energiát, amely a valaha kiállított munkákban egyesült és egyesül. Tapasztalható az alkotók és a látogatók között évtizedeken át kialakult és összekovácsolódott fizikális és szellemi párbeszéd, és meg lehet hallani a kiállítás, a bemutató körüli mindenféle öröm és panasz áradatát is. Kiemelve e néhány gondolatot, valahogy így áll össze bennem egy természetes és erős kép, mely a tárlat múltját, jelenét és jövőjét ötvözi, ötvözheti egybe.
Innen indulhatunk, ettől a pillanattól eredeztethetjük valamennyi gondolatunkat, mely vagy megvéd, vagy megtagad, egy mára már valóban jelenséggé alakult kulturális találkozási formát. Kétévente egy alkalomról beszélhetünk mely bemutatkozási lehetőséget teremet számtalan művész számára, ahol a vizuális nyelven kommunikálók és látogatóságuk együtt ajánlhatják fel – nem túlozva – maradandó jelenlétüket Miskolc városának. Egy szép városnak, melynek polgárai ugyanúgy örökösei és átörökítői lesznek és lehetnek szellemekben és falakon hagyott rengeteg képi és kulturális megfogalmazási formának.
Számtalan hírben hallhatunk világ és európai népvándorlásról, hallhatunk kultúrák összemosódásáról, eltűnéséről. Ebben a baljós, zavaros mindenségben hazánk is szeretné megőrizni értékeit, szeretné továbbvinni nemzeti hagyományait. Erzsike néni ezt a problémát így már nem élhette meg, de az Ő és más tárlatlátogatók polgári lelkesedése kapcsán is tudjuk, látjuk… látnunk kell, hogy például nemcsak szakmai érdeklődés tarthat fenn egy tárlatot. Ámbár sokszor lehet, hogy érdekesebbnek látszik az újítási szándék vagy a mások után átvett „trendi” életérzés, de nem biztos, hogy ekkor ez jövőbeli hovatartozásunkat jelöli ki.
Elődöket követni dicsőség, megtagadni Őket már szégyen – vallotta nénikém a villamos jegykezelői múltja kapcsán, de bátran állíthatjuk ezt akkor is, ha a Téli Tárlat jövőjéről gondolkodunk. Savanyú vagy édes, igen vagy nem, ezt nekünk kell eldöntenünk.
Urbán Tibor
Miskolci Téli Tárlat 2014. évi katalógusa letölthető pdf formátumban
A díjazottak listája:
Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata Nagydíja – Pataki János – Urbán Tibor festőművész szerzőpáros
Miskolci Nemzeti Színház díja – Csabai Renátó festőművész
Herman Ottó Múzeum díja – Sütő Róbert festőművész és Jagicza Patrícia képzőművész
MissionArt Galéria díja – Seres László festőművész
Rónaszéki László műgyűjtő díja – Varga Éva szobrászművész
A kiállítást rendezte: Kákóczki András és Urbán Tibor
A kiállítást megnyitotta: Óvári Zsuzsanna, a Miskolc M. J. Város Polgármesteri Hivatal Humán Főosztályának vezetője
A válogató zsűri tagjai:
Dobrik István művészettörténész
Ioan Horvath Bugnariu grafikusművész
Pirint Andrea művészettörténész
A díjzsűri tagjai:
Bukta Imre képzőművész
feLugossy László képzőművész
Kákóczki András művészettörténész
A kiállításon 77 művész 133 alkotással vett részt.
A ↑ válogató- és a díjzsűrin, valamint a ↓ megnyitón készült fotókat Kiss Tanne István készítette.
↓ válogatás a díjazott alkotók műveiből
kiállított művek jegyzéke
BATYKÓ RÓBERT
Közelítés / Zoom in 201.3, olaj, vászon, 90×113 cm
Zugevő / Closet eater 2013., olaj, vászon, 65×80 cm
BÁNKI ÁKOS
Barcelona (sorozatból) 2013., akvarell-tempera, merített papír, 70×50 cm
Barcelona (sorozatból) 2013., akvarell-tempera, merített papír, 75×55 cm
BODNÁR ILDIKÓ
Zsarátnokpár 2013., vegyes technika, 41×29 cm
Kecskére káposztát? Hát az fáj! 2013., vegyes technika, 53×36 cm
A kiskakas gyémánt félkrajcárja, avagy a borsókonzerv mámorában 2013., vegyes technika, 53×36 cm
BORGÓ
Kohutka I-III. 2013., vegyes technika, papír, 50×70 cm
BORSOS ISTVÁN
Könyörgés 2014., márvány, 15x25x45 cm
Szeretlek! 2014., márvány, 15x20x65 cm
Teknősék 2013., márvány, 15x30x15 cm
BRAUN ANDRÁS
Velő light 2014., papír, olaj, vászon, 50×50 cm
Hamvadó cigarettavég 2014., olaj, vászon, 90×90 cm
CZIDOR ÁGNES
100% Czidor (ars poetica) 2014., karton, akril, 70×50 cm
CSABAI RENÁTÓ
Portré 2014., akril, organza, 21×25 cm
Bódi Zoli II. 2014., akril organza, 49×70 cm
Erzsi 2014., kollázs, organza, 55×49 cm
DROZSNYIK ISTVÁN
Zeneszék 2014., vas, huzal, 135x58x41 cm
A székek az ajtóban állnak és figyelnek I-II. 2014., vegyes technika, 100×70 cm
DURUCSKÓ ZSOLT
Ipsius festum (Town) 2014., egyéni technika, mélynyomás, 70×50 cm
ÉLES BULCSÚ
Hejce 2013., szitanyomat, 250×350 mm
FAJGERNÉ DUDÁS ANDREA
Türelem rózsát terem IV-V. 2014., olaj, vászon, 90×90 cm
FEJES ADRIENN
Parázs II-IV. 2014., vászon, akril, applikáció, 4x30x30 cm
FEJES SOMA BOGÁT
Hőskor I-II. 2013., vegyes technika, 41×50 cm, 35×50 cm
FEKETE ZOLTÁN
Recycling sorozat 2, 3, 5, 6 2014., cianotípia, vegyes technika, 35×25 cm
GALLOV PÉTER
Corona 2014., grafit, 31,5×51 cm
GODA GERTRUD
Ünnep 2012-2014., olajtempera, 40×50 cm
Esti dal 2012., olajtempera, 50×35 cm
GRÓSZNÉ KORBEL ZSUZSA
Csendélet 2013., quash
HOMONNA GYÖRGY
„Ezt a földet választottam”…szülőföldünk… Hommage a Cipő I-II. 2014., vegyes technika, 91,5×85 cm, 147×80 cm
HORVÁTH KINGA
Látható és láthatatlan I-II. 2012., tus, 50×50 cm
Látható és láthatatlan III-IV. 2014., tus, 50×50 cm
JAGICZA PATRÍCIA LINDA
Feketén gondolkozom 2012., filctoll, 100×70 cm
Love-o-meter 2012., filctoll 100×70 cm
Köszönöm Mama 2012., filctoll, 100×70 cm
JÓSZAY ZSOLT
Közeledő 2012., diófa, textil, 72x39x34 cm
Végül 2013., hársfa, textil, 156x34x30 cm
KABAI LÓRÁNT
…és a folytatásban (5) (9) 2014., olaj, farost, 30×30 cm
KAPPEL SAROLTA
Koordináció 2014., kerámia, plasztika, 36×25 cm
Magányélet 2014., vászon, olaj, 50×70 cm
KAVALECZ LAJOS
Hitvallás 2013., kisplasztika, fa, 41 cm
Térkompozíció 2013., fa, 33 cm
Szeléné 2014., fa, 35 cm
KAVECSÁNSZKI GYULA
Abaúji tájakon I-II. 2014., karton, tempera, 100×140 cm
KEREKES KÁROLY
Bükk hegység 2014., vászon, olaj, 61×94 cm
KISSNÉ FÁBIÁN KATALIN
Tűz 2014., olaj, 70×50 cm
Levegő 2014., olaj, 70×50 cm
Föld 2014., olaj, 70×50 cm
KOLOZSVÁRINÉ ÁBEL JUDIT
Nyárszonett 2014., olaj, vászon, 40×40 cm
KOVÁCS MÁRIA MANYI
Bűnbe esés 2013., papír, akvarell, 42×21 cm
KOZMA ISTVÁN
Csendélet 2013., olaj, vászon, 80×60 cm
Éva- Iza 2014., olaj, vászon, 70×50 cm
H. KULCSÁR ÁGNES
Főutcán: a kirakatnál 2014., farost, olaj, 46×32 cm
Főutcán: zárás előtt 2014., farost, olaj, 46×34 cm
LAKATOS MIHÁLY
Új faj 2013., bronz, króm, 8×10 cm
Más vallás 2014., acél, márvány, 11×19 cm
Egy új szabadság törvényei…2014., acél, króm, 27×9 cm
LÁNG ESZTER
Stara Lubovna III-IV.. 2014., pasztell, 50×70 cm
LENGYEL ZSÜLIETT
Áttetsző a szíved 2014., akril, vászon, 100×100 cm
Hétköznapi ütközetek 2014., akril, vászon, 100×100 cm
LENKEY-TÓTH PÉTER
Emmausi vacsora I. 2010-2013., olaj, vászon, 80×90 cm
LITWIN JÓZSEF
Csók 2012., tus, toll, 33×27 cm
LŐRINCZ RÓBERT
Folklór 2014., szitanyomat, 35×45 cm
Portya 2011., szitanyomat, 27×35 cm
LUKÁCS RÓBERT
Önarckép helyett 3. 2014., olaj, vászon, 127×97 cm
MÁGER ÁGNES
Figurák térben 1-3. (triptichon)., olaj, vászon, 70×100 cm
MASERÁTI RONYECZ ISTVÁN
Karácsony 2012., vászon, olaj, 100×70 cm
MEZEI ZSUZSA
Éjjeli menedékhely, olaj, vászon, 60×80 cm
A vízesésnél, olaj, vászon, 70×90 cm
MÉS-ZÁROS ISTVÁN
Függőleges horizont, olaj, vászon, 50×80 cm
MIKLÓS GÁBOR
Porta Dell’Inferno 2014., vegyes technika, 340×570 mm
NYITRAI VIKTÓRIA
Vízpart 2012., olaj, dekli, 34×48 cm
OROSZ CSABA
Koktél (Hommage a Molotov) 2012., fotó, 70×100 cm
OSTORHÁZI ERIKA
Akt. II. 2013-2014., olaj, vászon, 90×90 cm
PATAKI JÁNOS – URBÁN TIBOR
Mondanom… 2014., karton, olaj, akril, 70×100 cm
Nem vagyok félős 2014., karton, olaj, akril, 80×110 cm
Ájem 2014., karton, olaj, akril, 70×100 cm
PAZÁR ÉVA
Jegyzetek III. 2014., akvarell, 360×360 mm
PÁLFALUSI ATTILA
Koktél 2013., olaj, vászon 120×145 cm
PÁL PETŐ JÁNOS
Spirális 2014., vegyes technika, 1x1x3,5 m
Hold ködben kávékavaróval 2014., vegyes technika, farost, 150×100 cm
PORPÁCZY ZOLTÁN
What would Dogzilla do with the boring block of flats? 2014., elektrografika, 40×50 cm
RADICS MÁRTA
Vízcsepp az űrben I-II. 2013., kőedény, 21x16x15 cm
RAFFAI KINGA
Miskolc 2014., vegyes technika, 50×96 cm
RÁCMOLNÁR SÁNDOR
Grimm erdő I-VII. 2013., fa, akril, 18×30 cm /db
REPÁSZKI BÉLA
Virágos horizont 2012., objekt-festmény, 26,5×26,5 cm
Felfelémenő 2013., papír, grafit, 23,5×35 cm
REPÁSZKI FERENC
Volt már ilyen I. 2013., vegyes technika, 35×25 cm
Magába néző 2013., monotípia 23×32 cm
RÉZMŰVESNÉ NAGY ILDIKÓ
Vízpart (Pere) 2014., papír, pác, akvarell, 245×360 mm
Tiszapart (Kenézlő)., papír, pác, akvarell, 245×360 mm
SCHULTZ VERA MAGDOLNA
Függőségeid kötelén 2014., olaj, vászon, 200×80 cm
SERES ANITA
Március, olaj, vászon, 70×100 cm
SERES LÁSZLÓ
Közelről 1-3.. 2014., olaj, vászon, 58×58 cm
STARK ISTVÁN
Üzenet a jövőből 2014., olaj, üveggyöngy, vászon, 100×110 cm
Válasz 2014., olaj, üveggyöngy, vászon, 100×110 cm
SÜTŐ RÓBERT
Vörös 2014., akril, vászon, 100×160 cm
Gyors móló 2014., akril, vászon, 100×160 cm
SZABÓ GYŐZŐ
Szeptember 2014., papír, akvarell, 32,2×47,5 cm
J. SZALAY EDIT
Átjárók I. 2014., olaj, vászon, 120×50 cm
SZANISZLÓNÉ KÖVESDI JUDIT
Miskolci részlet 2012., papír, akvarell, 28,5×40,5 cm
SZANYI GERGŐ
Beltér 2013., elektrografika, 70×100 cm
SZEPESSY BÉLA
Keresztek hegye (a maga keresztje) 2014., linóleummetszet, 70×100 cm
Keresztek hegye I. (Mindenkinek) 2014., linóleummetszet, 70×100 cm
SZURDOKI JUDIT
Kórkép 2014., vegyes technika, 80×80 cm
TÖRŐ IRÉN
Az út vége 2013., akril, vászon, 100×70 cm
Nyári szerelem 2012., akril, vászon, 100×70 cm
VARGA ÉVA
Kötés I. 2014., kréta, grafit 75×150 cm
Kötés II. 2014., kréta, grafit, 110×110 cm
VARGA JÓZSEF ZSOLT
Magvető 2014., olaj, vászon, 80×70 cm
VARSÁNYI EMÍLIA
Nyárfaligetecske ősszel c. sorozat, olaj, vászon, 40×50, 40×60 cm
VASS TIBOR
Egy könyv halotti maszkjai I-III. Körmendi Lajos: régi kútba nézek 2014., elektrografika 27×40,5 cm
VERES LAJOS
Indiánok a cuzco-i piacon 2013., színes fametszet, 49×70 cm
Indián nők 2014., fametszet, 70×49 cm
ZOMBORI JÓZSEF
Girincsi Mona Lisa 2014., olaj, vászon, 50×40 cm
Zárójelentés 2014., olaj, vászon, 50×40 cm
↓ válogatás megjelent híradásokból, újságcikkekből
MiNap online _ 2014. december 04.
Zsűrizett a Téli Tárlat
Több mint 70 művész körülbelül 130 munkáját állítják ki a 22. Téli Tárlaton. A képzőművészeti seregszemlére érkeztek grafikák, szobrok, festmények is. A tárlat szombaton nyílik, a zsűri most a díjakról döntött.
Vannak frissen végzett diplomások, és komoly, befutott művészek is az alkotók között, mondja Bukta Imre képzőművész. A zsűrizés nem egyszerű, de a művészek szerint az ilyen tárlatok sok lehetőséget tartogatnak az alkotóknak.
– Egy fiatal művész számára biztos, hogy rangot és kiugrási lehetőséget jelent az, hogy ha idősebb, már megmérettetett kollégákkal együtt tudnak kiállítani. Ez a közös tárlatoknak az egyébként szimpatikus vonása – jegyezte meg feLugossy László képzőművész.
Téli Tárlat csaknem 60 éves múltra tekint vissza, 1955-ben rendeztek először ilyen kiállítást. A jelentősége akkor is abban rejlett, hogy lehetőséget nyújt a helyi művészeknek a bemutatkozásra. Számukra kitekintés, a kívülállók számára pedig egy betekintés: mi is jellemző ma a képzőművészetre, teszi hozzá Kákóczki András, a Miskolci Galéria intézményvezetője.
A kiállításon több mint 70 művész körülbelül 130 munkáját lehet majd megnézni. A megnyitót és a díjátadót szombaton tartják. A legjobbak pénzjutalmat kapnak, de olyan is lesz, aki egyhetes műhelymunkán vehet majd részt.
MiNap online _ 2014. december 06.
Hagyomány és sokszínűség: megnyílt a Téli Tárlat
Urbán Tibor és Pataki János képzőművész vehette át szerzőpárosként a XXII. Téli Tárlat szombati megnyitóján a város Nagydíját. A nagy hagyományú, regionális seregszemle 77 művész 133 alkotását mutatja be a Miskolci Galéria Rákóczi-házában.
A XXII. Téli Tárlatra 87 művész 205 alkotást nyújtott be, közülük választotta ki a válogató zsűri azokat a műveket, amiket január 1-éig láthatunk a galériában. Némethi Lajos költő, író megnyitóbeszédében éppen erre a sokszínűségre, változatosságra hívta fel a figyelmet – és arra, hogy a sokféle technikát, sokféle műfajt képviselő munkák összessége, a seregszemle is egy alkotás.
Óvári Zsuzsanna, a Humán Főosztály vezetője viszont épp az állandóságot emelte ki.
– A Téli Tárlat egy év híján 70 éve létezik. Nem mindig így hívták, nem mindig így szerveződött, de 69 éve újra és újra Miskolcon van – fogalmazott.
A díjzsűri – Bukta Imre képzőművész, feLugossy László képzőművész és Kákóczki András művészettörténész, és a díjalapítók egyetértő döntése alapján a 2014-es Miskolci Téli Tárlat díjait a következő művészek kapták:
Urbán Tibor – Pataki János szerzőpáros, festőművész – Miskolc MJV Önkormányzatának Nagydíja
Csabai Renátó képzőművész – a Miskolci Nemzeti Színház díja
Sütő Róbert és Jagicza Patrícia képzőművész – megosztva a Herman Ottó Múzeum és a Miskolci Galéria díja
Seres László festőművész – a MissionArt Galéria díja
Varga Éva szobrászművész – Rónaszéki László műgyűjtő műtárgyvásárlási felajánlása
A pénzjutalom mellett Kiss Csaba, a színház igazgatója egy évadnyitó kiállítást is felajánlott Csabai Renátónak. Varga Éva szobrászművész épp egy nagy munkán dolgozik egy budapesti műhelyben, Pataki János pedig könyvét dedikálta, ugyancsak a fővárosban, ők nem tudtak jelen lenni a díjátadón. Utóbbi szerzőtársa, Urbán Tibor így nyilatkozott a közös, és immár nagydíjas munkáról:
– Amikor megszületett a munka, akkor éreztük azt, hogy a történetnek nincs vége, a képnek viszont vége van, be kell fejezni. Elképzelhető, hogy még lehetett volna továbbfejleszteni, mert az akciófestészet végeláthatatlan, át lehetne festeni ötször, hatszor, tízszer, százszor…
Észak-Magyarország 2015. január 12.
Helyi érték – húsz év fölött a világ
A régió és a fiatal alkotók felé nyitna a Téli Tárlattal a Miskolci Galéria
Véget ért a XXII. Miskolci Téli Tárlat – szombaton láthatták utoljára az érdeklődők a Miskolci Galériában december 6 óta nyitva tartott kiállítást, ahol 77 művész 133 alkotását mutatták be.
Nyitni kell
A Téli Tárlat kurátorától, Madarász Györgyitől kértünk értékelést.
Fontos változásként említette, hogy évről évre csökken azoknak a száma, akiknek a beadott művei nem érik el a kiállítás színvonalát- mind kevesebb alkotást kell „kizsűrizni”. Közbevetésünkre – indokolhatja-e a minőségi változást, a Téli Tárlat felértékelődését, hogy sok a művész, kevés viszont a kiállítási alkalom – igenlő választ kaptunk.
Észrevehető az is, hogy a Téli Tárlat sajnos mindinkább „bezárkózik” – kezdi elveszíteni regionális jellegét – tette hozzá.
Idén alig volt nem Miskolcon élő, vagy nem miskolci kötődésű kiállító. Ezzel együtt különösen figyelmet érdemlő, hogy szinte kizárólag helyi alkotók munkájából ilyen jó minőségű tárlat született – tette hozzá.
Hiányzik a munkáival az új alkotói korosztály. A legfiatalabb kiállítók is túl vannak a harmincon – a huszonévesekhez vagy nem jut el a tárlat híre, vagy nem jelent kihívást számukra itt megmutatkozni.
Ezzel kapcsolatban Madarász Györgyi beszámolt a Miskolci Galéria terveiről: szeretnék visszahódítani a régió alkotóit, s újraindítanák az M-kiállításokat. Mint ismert: a miskolci kötődésű, felsőfokú művészeti képzésben részt vevő fiatalok állíthattak ki helyben, s az olyan tárlat, mint az M11 azt is demonstrálhatta, létrehozható, vagy létező az élő kapcsolat, kíváncsiság az elszármazottak és a művészet iránt érdeklődő miskolci közönség között.
Leírás: „ilyenek vagyunk”
Ha csak a Téli Tárlat alkotásai állnának rendelkezésünkre, hogy ezekkel írjuk le a mai világot, milyennek tudnánk leírni? – kérdeztük. Madarász Györgyi szerint elsősorban a kiállítók saját világaként. A kiállítás célja az alkotók szempontjából a megmutatkozás: „itt tartunk, ezek foglalkoztatnak bennünket, ezekkel a technikákkal ábrázolunk”. Sem a művész célja, sem a témák, sem a feldolgozás módja nem proaktív – inkább az attraktivitás figyelhető meg. A választott témák között kevés a társadalmi valósággal foglalkozó, ezek is inkább mintegy utalásként térnek ki a jelenre. A művek többsége inkább klasszikus művészeti témát (csendéletet, portré, tájkép) ábrázol.
Tárlattörténet
A Téli Tárlat története 1955-ben kezdődött.
A kiállítás lényege szerint bemutatkozási lehetőséget ad országos hírű és helyben élő művészek számára is. Az alkotó beadja a műveit, a művészi teljesítményt és az összképet szem előtt tartó zsűri dönt róla, hogy kiállítják-e ezeket. 1961-től kétévente rendezett Országos Képzőművészeti (téli) tárlatot a Miskolci Galéria.
A Téli Tárlat elnevezés 1970-ből való.
1984-től regionális kiállítás, Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád művészei számára.
BA