A Muzsikás — Pető János (1940 – 2009) emlékkiállítása
2022. május 26. — augusztus 14.
A Muzsikás – Pető János (1940 – 2009) képzőművész emlékkiállítása
Válogatás a Herman Ottó Múzeum és a Miskolci Galéria gyűjteményéből, adattárából, és családi archívumokból.
Megnyitó: 2022. május 26., 17:00
Köszöntőt mond: Pál Pető János a művész fia
A kiállítást megnyitja: Dr. Hajdú Ildikó a Herman Ottó Múzeum általános igazgatóhelyettese
Látogatható: 2022. augusztus 14-ig, hétfő kivételével 9-17 óráig
Pető János az 1960-as évektől, haláláig Miskolc, és Mezőkövesd emblematikus képzőművésze, költője és dalnoka volt, aki a litográfiához, festészethez, a költészethez, és a zenéhez is mesterien értett.
Emlékkiállítása nem törekszik az életmű bemutatására, feldolgozására, hanem képein, versein, a művész és a róla szóló írásokon keresztül próbálja Pető János, mint alkotó ember emlékét életben tartani.
„Többfelé mondogattam alkalmakkor, dolgom gyakran emlékképek gyerekkorból, álmok, utazások, hétköznapok költészete akar lenni, amit talán a legnehezebb megragadni s láttatni csöndesen.”
(Pető János bevezető gondolatai kiállításához, amely Miskolcon, a József Attila Könyvtár kiállítótermében volt 1989. július 27. – augusztus 31. között.)
Pető János életrajza
Pető János (Mezőkövesd, 1940. október 22. – Miskolc, 2009. március 19.)
grafikus- és festőművész, költő, dalnok
Pető János Mezőkövesden született, öten voltak testvérek. Cipészmester édesapja is tehetségesen rajzolt, és a gyermek Pető János is sokat és jól rajzolt. Apjával együtt járt Dala József szakkörébe. Itt is hamar fény derült tehetségére, és a mester a budapesti Művészeti Gimnáziumba küldte tanulni. Az édesanya hímzéssel, varrással egészítette ki a családi kasszát. A középiskola után a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult tovább (1959 és 1964 között), először festő, majd grafikus szakon. Mesterei Ék Sándor, Fónyi Géza és Raszler Károly voltak.
Végzés után Mezőkövesdre költözött vissza, ahol öt évig tanított. Nyaranta a kecskeméti művésztelepen litográfiával foglalkozott.
1965-ben megházasodott. Felesége Erdélyi Anna volt, aki tragikus hírtelenséggel 1999-ben elhunyt. Házasságukból két gyermek született: Anna 1966-ban, aki népi iparművész Mezőkövesden, és János 1968-ban, aki szintén alkotó művész és művészetpedagógus Miskolcon. Később, házasságán kívül született Zsuzsa lánya.
1967-től 1970-ig Derkovits Gyula-ösztöndíjas volt. 1969-ben Miskolcra költözött, a Szinyei Merse Pál utcában lévő művésztelepre. Addig szinte kizárólagosan grafikával foglalkozott, Miskolcon festeni is elkezdett. Huszonévesen már a hazai grafika élvonalába tartozott.
1987-ben szülővárosa hazahívta, Mezőkövesden egy parasztházat újítottak fel számára, ami helyt adott állandó kiállításának is. A 90-es évek első felében több alkalommal szervezett Mezőkövesden nemzetközi művésztelepeket, melyeknek állandó résztvevője volt a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Társaságának több jeles tagja, akikkel később is jó kapcsolatot ápolt.
Számos külföldi művésztelepen vett részt: Bulgáriában, Romániában, Szlovákiában, Lengyelországban, és Oroszországban.
A 80-as években a festészet vált meghatározóvá művészi munkásságában: előszeretettel készített akvarelleket és szívesen dolgozott temperával. Emellett kiváló tusrajzokat is készített. A 90-es évektől fokozatosan áttért az olaj technikára, az ezredfordulót követően szinte kizárólag ezzel festett.
Életének utolsó időszakában miskolci műtermes házában élt visszavonultan. Ez alatt három egyéni tárlatot rendezett festményeiből a Zsóry fürdő üdülőterületén található Rózsa Étterem–Panzióban. 2008 augusztusában Bogácson a Közösségi Házban állított ki.
Kiemelkedő művészi kvalitásainak méltó elismeréseként 2005-ben Miskolc Megyei Jogú Város Kondor Béla-díjával tüntették ki.
Pető János 2009. március 19-én hunyt el hosszan tartó betegséget követően.
Mintegy ötven egyéni kiállítása volt országszerte, de külföldön is számos alkalommal szerepeltek alkotásai. 1971-ben például Picassóval, Chagall-lal, Kokoschkával állított ki közösen Lipcsében.
Festményei visszafogott színvilágúak, általában barnás tónusúak. Festészeti és grafikai munkásságára a szürrealisztikus, a mindig jelenlévő finom hangulat jellemző.
Verseket is írt, két kötete jelent meg (Pető János versei és grafikái 1989, Hór 2000). Verseit gyakran mondta el barátainak, sokukat megzenésítette, ezeket saját gitárjátékával kísérve adta elő.
Tagja volt a Magyar Képző- és Iparművészek Egyesületének és a Matyóföld Írócsoportnak.
Művei számos hazai és külföldi magán- és közgyűjteményben is megtalálhatóak: a Herman Ottó Múzeumban (Miskolc), a Miskolci Galériában (Miskolc), a Janus Pannonius Múzeumban (Pécs), a Magyar Nemzeti Galériában (Budapest), a Nógrádi Történeti Múzeumban (Salgótarján), valamint Rozsnyó, Kassa és Katowice galériáiban.
Fontosabb egyéni kiállításai:
- 1968 – Művelődési Ház, Mezőkövesd
- 1968 – Csokonai Terem, Debrecen
- 1968 – Dürer Terem, Budapest
- 1969 – Művelődési Ház, Tokaj
- 1972 – Kulturális Kapcsolatok Intézete, Budapest
- 1973 – TV Galéria
- 1975 – Horváth E. Galéria, Balassagyarmat
- 1976 – Művelődési Ház, Sátoraljaújhely
- 1978 – Művelődési Ház, Kazincbarcika
- 1978 – Vasas Galéria, Miskolc
- 1979 – Művelődési Ház, Mezőkövesd
- 1979 – Tamási Galéria, Tamási
- 1980 – Könyvtár, Pécs
- 1980 – Galéria, Ózd
- 1980 – Művelődési Ház, Sátoraljaújhely
- 1980 – Miskolci Galéria, Miskolc
- 1980 – Magyar Néphadsereg Művelődési Ház
- 1980 – „M” Galéria
- 1982 – Miskolci Galéria, Miskolc
- 1984 – Szőnyi István Terem, Miskolc
- 1985 – Művelődési Ház, Mezőkövesd
- 1986 – Kossuth Lajos Tudományegyetem, Debrecen
- 1987 – Mini Galéria, Miskolc
- 1988 – Mezőkövesdi Galéria, Mezőkövesd
- 1988 – Ernst Múzeum, Budapest
- 1992 – Mezőkövesdi Galéria, Mezőkövesd
- 1997 – Miskolci Galéria, Miskolc
- 1998 – Mezőkövesdi Galéria, Mezőkövesd
- 2005 – Rózsa Étterem – Panzió, Mezőkövesd
- 2006 – Rózsa Étterem – Panzió, Mezőkövesd
- 2008 – Rózsa Étterem – Panzió, Mezőkövesd
- 2008 – Közösségi Ház, Bogács
Válogatott csoportos kiállítások:
- 1971 – Lipcse, Picassóval, Chagall-lal, Kokoschkával közös nemzetközi kiállítás,
- A Miskolci Téli Tárlat, a miskolci Országos Grafikai Biennále, a szegedi Nyári Tárlat, a salgótarjáni Tavaszi Tárlat és a debreceni Nyári Tárlat állandó résztvevője volt
- 1979 – Katowice
- 1984 – Neubrandenburg
- 1984 – Műcsarnok, Budapest
- 1984 – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Díjak, elismerések:
- 1969 – V. Miskolci Országos Grafikai Biennále – Miskolc Város díja
- 1968 – 1970 – Derkovits-ösztöndíj
- 1970-es évek – Fiatal Képzőművészek Stúdiója kiállításain öt alkalommal kapott díjat
- 1972 – Salgótarjáni Tavaszi Tárlat díja
- 1978 – Miskolci Téli Tárlat díja
- 1981 – Megyei KISZ Nívódíj, Miskolc
- 1982 – Munka Művészeti díj
- 1983 – XII. Országos Grafikai Biennále – Miskolc Város díja
- 1984 – Egri IX. Országos Akvarell Biennále díja
- 1985 – Egri Felszabadulási Pályázat díja
- 1986 – Izsó Miklós-díj
- 1986 – Miskolci Téli Tárlat díja
- 1987 – Miskolci Felszabadulási Pályázat díja
- 2005 – Kondor Béla-díj, Miskolc