A Herman Ottó Múzeum – Miskolci Galéria tisztelettel meghívja Önt és kedves barátait
2025. február 7-én (pénteken) 17 órára
a Miskolci Galéria Feledy-házába (Miskolc, Deák tér 3.)
az „Erős gyökerek – termő, virágzó ágak”
a Diósgyőri Vasas Képzőművész Egyesület kiállításának megnyitójára.
Köszöntőt mond:
Pazár Éva képzőművész, a Vasas Képzőművész Egyesület elnöke és
Kákóczki András, a Miskolci Galéria tagintézmény-vezetője.
A tárlatot megnyitja:
Dr. Hajdú Ildikó, a Herman Ottó Múzeum általános igazgatóhelyettese.
Közreműködnek:
Mogyorósi Eszter és Mogyorósi Luca, a Zsaya Kids BeatSuli növendékei
A kiállítás 2025. március 28-ig látogatható keddtől péntekig 9-17 óráig.
Ádám János megnyitó fotói
A VASAS
A jelenleg hivatalosan 12 fővel nyilvántartott Diósgyőri Vasas Képzőművész Egyesület tagjai ezen a kiállításon szeretnék bemutatni újabb alkotásaikat, és néhány korábbi művel szeretnék képviselni azt a több száz alkotót, akiket mint egy láthatatlan háló eltéphetetlen szövedéke köt össze immár csaknem egy évszázada.
A történet 1893-ban kezdődik, amikor a Diósgyőri Vasgyár munkássága létrehozta saját egyletét, a Jószerencse Dal- és Önképzőkört. A könyvtár, a dalárda és a fúvószenekar után 1943-ban Lakatos László megszervezte az amatőr festők szakkörét is. A Koroknai Nándor vezette kör alapítói voltak Lakatos László, Éles Béla, Simkó János, Simon József, Toroczkói János, Kaszab Dezső, Tóth Béla.
Egy korabeli nyilvántartás szerint 1943 és 1960 között 131-en csatlakoztak hozzájuk.
Az óriási érdeklődéssel és lelkesedéssel indult kezdeteket a háború torpantotta meg, de 1946-tól már ismét működtek a Nehézszerszám-gépgyár, a DIGÉP és a Lenin Kohászati Művek, később a Vasas Szakszervezet által támogatott körök. A foglalkozásokhoz, kiállításokhoz, tanulmányutakhoz, nyári alkotó táborokhoz havi ellátmányt, eseti hozzájárulást, sőt egy időben még plusz szabadságot is biztosítottak a munkahelyek.
A kényelmes, nyugodt alkotói környezetet viszont nehezen sikerült megteremteni: az immár három kör hol a Lovarda mellett, hol a Szinvavölgyi valamelyik épületében, hol a vasgyári bölcsőde üveges teraszán, hol egy volt húsboltban, hol egy általános iskolában kapott helyet.
1959-től aztán kisebb-nagyobb megszakításokkal a Bartók Béla Művelődési Házban folytak a foglalkozások. Eleinte Seres János, Papp László és a szobrászok Varga Miklós irányítása alatt a hét négy napján osztozkodtak.
A mi nemzedékünk, a „mai öregek” kezdetben vagy Seres tanár úrhoz jártak kedden-csütörtökön, vagy szerdán-pénteken Papp Lászlóhoz.
Az összeolvadt csoportot Laci bácsi a 80-as évektől már a Bartókban terelgette, nevelte, „fegyelmezte”, szelíd türelemmel, bölcs tanácsokkal, sok humorral. ( Ez a Bartók-korszak 2023-ig tartott, amikor a Házat bezárták, minden csoport feloszlott vagy elköltözött, nekünk szerencsére a Vasgyári Közösségi Ház nyújtott menedéket.)
A szakköri órák felejthetetlenek voltak: vidám, oldott, de komoly koncentrálásra is alkalmas légkörben folyt a munka: csendéletek, szobor-formákról vagy élő modellekről készültek a tanulmányrajzok, különböző festői vagy grafikai technikák kipróbálása, készülő művek korrigálása, az elkészültek közös elemzése, értékelése, kiállításra válogatása, paszpartuzása zajlott.
Ott ültek a rajzbakokon a legkisebbek: az iskolások, a főiskolára, egyetemi felvételire készülők, a munkahelyről, irodából, műhelyből, tanáriból, üzletből „kiszabaduló” dolgozók, a friss nyugdíjasok, mind, akik életüket gazdagabbá, teljesebbé, színesebbé akarták tenni a művészet által.
Lettek, akiknek hivatásukká vált ez az életforma: képző-és iparművészek, építészek, rajztanárok sora indult innen, de azok is részesültek a közös örömökben, büszkeségben, akik amatőrként előállhattak értékes alkotásaikkal a rendszeres közös kiállításokon, átvehették az elismerő díjakat, okleveleket, kitüntetéseket.
S mindezeken túl a rengeteg közös élmény, táborozások, kirándulások, év végi zsíroskenyér-partik, szakkör utáni Borókás vagy Kompániás beülések, névnapok, világmegváltó beszélgetések, kalákában építkezés, villanyszerelés, javítás, fuvar, testi- vagy lelki bajok gyógyítása… minden összeköt bennünket.
A nyári alkotótáborokból csak a saját helyszínűek: Bogács, Balajt, Tiszalúc, Kéked, Poroszló, Rakaca, Sajóbábony, Pere… soha nem felejtjük el!
Az, hogy milyen értéket képviselünk és hoztunk létre a hosszú évtizedek alatt, azt nehéz lenne röviden megfogalmazni. Itt semmi nem kötelező, senkitől nem várjuk el, hogy akarata ellen alkalmazkodjon valamihez valamilyen séma szerint se művészi felfogásában, se stílusában, se technikájában.
Néhány kimondatlan követelménynek kell megfelelnie a közénk belépőnek: az őszinteségnek, az egyéniség megőrzésének, a mindig többet elérni vágyó alkotói szándéknak.
Ezt a célkitűzésünket 1997-ben az egyesületté válásunkkor is megfogalmaztuk. Az egyéni alkotó tevékenység segítése mellett közösségünk értékeinek megőrzését, hagyományaink ápolását is folytatjuk.
Az immár hivatalosan ugyan kis létszámú közösség az elfogyó vagy csekély külső támogatás és a nem túl barátságos környezeti hatások ellenére is él és dolgozik, büszke a múltjára, arra építi jövőjét. Reméljük, ezt a kiállításunk is bizonyítja.
A tárlaton a jelenlegi tagok 4-5 alkotással szerepelnek, a katalógusban és a kiállítótér egyik részében azok a rajzok, festmények láthatóak, amelyeket a Bartókból való kiköltözésünkkor az archívumunkban megtaláltunk, beazonosítottunk, vagy a hozzátartozóktól megkaptunk. ( A névsor mellékelten olvasható)
A katalógusban is megjelenő hosszú névsor pedig azok nevét tartalmazza, akik valamikor, valahogyan tagjai voltak a Vasasnak. Bizonyára még sokkal többen vannak, remélhetőleg ők is emlékeznek ránk vagy őrzi őket a családi, baráti emlékezet. Vagy a falakon, albumokban levő alkotásaik.
Amennyiben történeteikkel, dokumentumaikkal képeikkel hozzá tudnak járulni múltunk feltárásához, azokat szívesen fogadjuk.
Pazár Éva