TENGELYEZŐ — Góré Szabina kiállítása
2020. január 22. — 2018. február 22.
A kiállítást megnyitja:
Kónya Ábel képzőművész, a Miskolci Galéria vezetője.
A megnyitó alkalmával a 2020. évi Mazsaroff Miklós-díj is átadásra kerül.
és beszélgetés a Mazsaroff-díjasokkal
A kiállításról
Tengelyező
A tengely nem csak műszaki értelemben vett gépelem lehet, hanem absztrakt fogalomként ugyancsak alkalmazható. Gépészeti feladata az álló és forgó részek közötti kapcsolat létrehozása. De ha átvitt értelemben emberi vonatkozásban használjuk, akkor olyan változásokra értendő a szó, amely ilyen-olyan hatást gyakorolva elindíthat, vagy módosíthat egy életutat. (Pál fordulat)
Mi magunk szintén lehetünk tudatosan és tudat alatt is tengelyek, mozgásba hozva statikus elemeket, önmagunkat, másokat, környezetünket.
A kiállított képeken többségében gyermekek szerepelnek, amelyek mindannyiunk kis alteregói is lehetnének akár. A fiatalkorban ért ingerek jelentősen befolyásolják a kialakulófélben lévő személyiséget, hatásuk meg nem jövendölhető.
Korábban napközis tanárként szerzett tapasztalataim, az általános iskolában hallott nehéz körülmények között élő tanulók beszámolói képezik a kiállított képek bázisát. Paradox módon egyszerre gyermekek és felnőttek ők. Az elhangzott történetek narratíva nélkül lebegnek az üres térben.
Az alkotóról
GÓRÉ SZABÍNA képzőművész
2008-2013.
Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar, festő szak, diploma
Díjak:
2012. Tolvaly Ernő Festészeti Díj, II. helyezés
2018. Egyéni kiállítás a kielce-i BWA Gallery felajánlásával 2019-ben, Ezüst Négyszög Nemzetközi Festészeti Triennále 2018.
2019. Mazsaroff-díj
Ösztöndíj:
2018. Nemzet Fiatal Tehetségeiért Ösztöndíj
2019. Rezidencia program, ESAC Český Krumlov, Csehország
Csoportos és egyéni kiállítások:
2018
“Como resistir no mundo de hoje?” Galeria Cañizares, UFBA / Canela, Salvador, Brasil
„How to resist in today’s world?” World Social Forum 2018, Cañizares Gallery, Salvador, Brazília
Ezüst Négyszög Nemzetközi Festészeti Triennále 2018., ARP Gallery, Krasiczyn, Przemysl, Lengyelország
2018. X. Groteszk Triennálé, Nemzetközi Groteszk Képző-és Iparművészeti Pályázat, Együd Árpád Kulturális Központ, Vaszary Képtár, Kaposvár
2018. THE-MOBILE-POST-CARD-SHOW, Institut für Alles Mögliche, Berlin Art Spring in Berlin Pankow, Németország
2018. Dél-Balatoni Kortárs Alkotóműhely, Szólád
2018. Open Visegrad Studio, Český Krumlov, Csehország
2018. View of Women, V4 Symposium, ESAC, Český Krumlov, Csehország
2018. Egyéi kiállítás: Esterházy Károly Egyetem, Comenius Campus, Sárospatak
2018. IV. Óbudai Képzőművészeti Tárlat, Esernyős Galéria, Budapest
2018. XXIV. Miskolci Téli Tárlat, Miskolci Galéria, Miskolc
2019. Mail Art Project Pink Pigeonholing (Roze hokjes), Galerie Tuur, Venlo, Hollandia
2019. Egyéni kiállítás: Még nem – Már nem, Városi Galéria, Nyíregyháza
2019. Artist in residency, ESAC Český Krumlov, Csehország
2019. Solo exibition: BWA Gallery, Kielce, Lengyelország
2019. Mazsaroff- díjas képzőművészek tárlata, Bolgár Országos Önkormányzat galériája, Budapest
2019. Rákóczi-emlékév, Ól Galéria, Dörgicse
2019. Jótékonysági árverés, Fuga, Budapest
2019. Young Generation Art Fair, Godot Galéria, Budapest
2019. Zeitgenössische Rákóczi-Varianten, Collegium Hungaricum, Bécs
2020. „A haza szolgálatában”, Stefánia Palota, Budapest
2020. Egyéni kiállítás, Herman Otto Múzeum- Miskolci Galéria, Miskolc
Artist statement / Ars poetica
A tapasztalati világ dimenziókra bontása nemcsak a természettudományok, de a művészetek kiemelkedő fontosságú problémaköre is. A térbeli kiterjedések kibővítése az idő, melynek negyedik dimenzióként való elfogadása különös relációkat eredményez. A köznapi értelemben vett világ három- és négydimenziós is lehet, attól függően, hogy az idő dimenzióját beleszámítjuk-e, vagy sem. A valóságkeresés metafizikai aspektussá lényegül, ahol a kreátor szerepe is változhat. Valójában a kétdimenziós művek csak gondolati síkon ragadhatják meg a kiterjedés más lehetőségeit, mintegy absztrakt módon. Saját értelmezéseim konjunktív jellemzője a dimenziókban bekövetkező fiktív módosulatok, amelyek a jelen-való és a más, mesterséges és természetes kapcsolatára is hatnak. Az annihiláció, semmítés, másítás, módosulás és módosítás fogalmai képezik jelenlegi munkásságom origóját.
Az enteriőrökként aposztrofált munkákon a „transzcendens[1]térben” elhelyezett álomszerű alakok több rétegben való konzerválását kíséreltem meg. A konzerválás szó használata itt magában foglalja az archaikus viaszfestészet funkción és esztétikán alapuló használatát.
A térmanipulációk álomszerűvé, másvilágivá formálják a jeleneteket. Az ábrázolásokon szereplő izolált, élettől elidegenedett figurák gyakran sem arccal, sem identitással nem rendelkeznek, mégis ismerősnek hatnak. Az identitásunk vajon belülről fakad, vagy a külső tényezők szabják meg? Netán a kettő paralel módon? A személyazonosságuk bizonytalanságát a térbeli torzítások, és nem valós perspektívák hangsúlyozzák. Ily módon igyekszem megkérdőjelezni a realitást, elbizonytalanítani a bizonyosnak hitt dolgokat, elindítani olyan történeteket, amelyek ugyan zárványosnak hatnak első ránézésre mégis kibonthatóak, és több módon is értelmezhetőek.
[1]„Transzcendens: értelemmel fel nem fogható, a megismerés határain túli, tapasztalat feletti, az érzékfeletti, nem anyagi, magasabbrendű, felsőbbrendű. (…) Transzcendentális: tapasztalattól függetlenül létező.” Bakos Ferenc: Idegen szavak és kifejezések szótára. Akadémiai Kiadó Budapest, 1976, 860. o.
