A katalógust tervezte és a fotókat készítette: Bogár György
Dusza Éva katalógus előszava
E bevezetőben arra vállalkozom, hogy a Miskolci Téli Tárlatok múltjára, jogelődeire emlékezzem, és az ez évi tárlat koncepciójának változásáról, földrajzi értelemben vett, „beszűküléséről”, ugyanakkor nyitottabbá válásáról szóljak. A Miskolci Téli Tárlatok elődei a Miskolci Országos Képzőművészeti Kiállítások voltak. A Magyar Képzőművészek Szövetsége Észak-magyarországi Területi Szervezete 1955-ben rendezte meg az elsőt, 1960-ig évente, 1960-tól kétévente. 1961-től páratlan években az Országos Grafikai Biennáléknak adott otthont a város.
A Miskolci Országos Képzőművészeti Kiállítás, mint kezdeményezés első volt abban a tekintetben, hogy vidéki város országos kitekintésű tárlat megrendezésére vállalkozzon. A Téli Tárlat nevet 1970-ben kapta a kiállítás, de a szándék, változatlan volt. Kezdetben az észak-magyarországi művészek mellett az ország minden részéből nagy lelkesedéssel küldték el munkáikat a képzőművészek e fórumra. Az évtizedek alatt lassan múlt a frissesség, rapszodikussá vált a művészek jelentkezése, és így az a néhány, műveit rendszeresen beküldő budapesti és vidéki művész, valamint a mindig jelentkező fiatalok sem számban, sem törekvéseinkben, sem kvalitásban nem tudták igazán reprezentálni a kortárs magyar képzőművészetet. Országos jellegét egyre inkább csak szándékban hordta már a tárlat.
Ugyanakkor a megerősödő vidéki városok sorban hozták létre hasonló igénnyel tárlataikat. A szegedi, a debreceni, a salgótarjáni évszakos kiállítások mind ugyanazt akarták, és így természetesen egyik sem tudta igazán célját elérni. A művészek egyszerűen nem győztek minden meghívásnak eleget tenni, a városok körül, a területen élő művészek mellett kialakult egy-egy kör, elsősorban valamiféle szimpátiára, személyes emberi-művészi kapcsolatokra épülve.
Így Miskolcon természetesen a grafika műfaja erősödött meg a Téli Tárlatokon is. A miskolci művésztelepen letelepedők,, a telepre dolgozni, barátkozni járó képzőművészek erősítették így a kiállítást, azok, akik az Országos Grafikai Biennálékat indították és akik rangját, hírnevét a mai napig is adják, néhányan sajnos csak emlékükkel: Csohány Kálmán, Kondor Béla, Lenkey Zoltán, Lukovszky László, Stettner Béla.
Mindezek mellett az elmúlt két évtizedben minden képzőművészeti műfajnak kialakult a maga sajátos, periodikusan jelentkező fóruma, a Miskolci Grafikai Biennálék mellett a Szombathelyi Textil Biennálé, az Egri Akvarell Biennálé, a Pécsi Kerámia és Kisplasztikai Biennálé, a Salgótarjáni Rajzbiennálé, a Miskolci Ötvös és Fémműves Quadriennálé, a Szegedi Festészeti Biennálé. Ugyanakkor megrendezésre kerültek a Műcsarnokban a nemzeti tárlatok.
Ezen képzőművészeti mozgásoknak és helyi igényeknek tudatában Miskolcon a rendező szervek úgy döntöttek, hogy a Téli Tárlat 1984-től az észak-magyarországi régióban élő és dolgozó képzőművészeknek legyen bemutatkozási fóruma. Erre már annál is inkább szükség volt, mivel a területen élőknek – néhány év kivételével, amikor az Északmagyarországi Területi Kiállítások rendszeresen megrendezésre kerültek a három megyeszékhelyen: Miskolcon, Egerben, Salgótarjánban – közös bemutatkozási fóruma kevés van.
Az ez évi Téli Tárlat még abban is különbözik az elmondottakon kívül az eddigiektől, hogy erre a területen élő hivatásos képzőművészeken, tehát a szövetségi és alaptagokon kívül, meghívást kapott a Borsodi Amatőr Képzőművész Stúdió, illetve annak legeredményesebben dolgozó tagjai. Az amatőr képzőművészeknek nincs lehetőségük hasonló kiállításokon részt venni, művelődési házakban vagy amatőr fórumokon állítottak ki eddig. Mivel a művelődéspolitikai irányításnak és a Képzőművész Szövetségnek az volt a célja, hogy a Téli Tárlat a területen élő képzőművészettel foglalkozó alkotóknak legyen seregszemléje, megméretési lehetősége, így természetesen vetődött fel az igény a legjobb amatőr képzőművészek meghívására is.
A meghívást a Stúdió elfogadta, a beérkezett művek egy része, a zsűribizottság válogatása után, látható a kiállításon. ez magában hordja azt a lehetőséget, hogy a kiállításon a megszokottnál nagyobb kvalitásbeli különbségek élnek – de ezzel együtt egy izgalmas, célját reméljük elérő támogató kezdeményezés e tárlat: a nézők teljesebb képet kapnak, így jobban megismerhetik Észak-Magyarország képzőművészetét.
A kiállításon szerepelnek még az ez évben a régi miskolci művésztelepen, a mai Alkotóházban egy hónapig dolgozó fiatal grafikusok munkái is. A Téli Tárlatot tovább erősítendő, a jövőben is meghívjuk az Alkotóházban dolgozókat, a város képzőművészetéhez kötődő művészeket.
A Miskolci Galéria, mint kortárs magyar képzőművészetet szinte minden kiállításán is bemutató intézmény, fontosnak tartja kiállításainak demokratikusabbá, nyitottabbá válását. Úgy érzem, hogy ez a Téli Tárlat is ezt a törekvésünket bizonyítja.
Dusza Éva
Miskolci Téli Tárlat 1984. évi katalógusa letölthető pdf formátumban
A díjazottak listája:
Miskolc Megyei Város Tanácsának nagydíja – Nagy Gy. Margit textilművész
Borsod-Abaúj-Zemplén Megye Tanácsának díja – Kalló László festőművész és Varga Miklós szobrászművész
Szakszervezetek Borsod Megyei Tanácsának díja – Feledy Gyula grafikusművész
Nógrád Megye Tanácsának díja – Eszik Alajos grafikusművész
Salgótarján Város Tanácsának díja – Földi Péter festőművész
Lenin Kohászati Művek díja – Mazsaroff Miklós festőművész
Diósgyőri Gépgyár díja – Lóránt János festőművész
Borsodi Szénbányák Vállalat Igazgatósága díja – Barczi Pál grafikusművész
Ózdi Kohászati Üzemek díja – Szanyi Péter szobrászművész
A kiállítást rendezte: Jurecskó László művészettörténész
A kiállítást megnyitotta: Sümegi György, művészettörténész, a Művelődési Minisztérium Képzőművészeti Osztályának munkatársa
Rendező szervek:
Miskolc Megyei Város Tanácsa
Borsod-Abaúj-Zemplén Megye Tanácsa
Magyar Képzőművészek Szövetsége Észak-magyarországi Területi Szervezete
Miskolci Galéria
A zsűri tagjai:
Dr. Dobrik István művészettörténész
Erdős Júlia textilművész
Feledy Gyula grafikusművész
Kamotsay István szobrászművész
Lóránt János festőművész
Mazsaroff Miklós festőművész
A kiállításon 53 művész 112 alkotással vett részt.
Sajnos az archívumunkban ebből az évből nem állnak rendelkezésre fotók sem a kiállításról, sem a megnyitóról.
↓ válogatás a díjazott alkotók műveiből
kiállított művek jegyzéke
BARCZI PÁL
Sebzett hegy, 45×68 cm
Sziklás táj, olaj, 50×80 cm
Eltávozott barátok emlékére, olaj, 50×50 cm
BORDÁS LENKE
Forradalom után, szénrajz, 50×63 cm
Halott lány, szénrajz, 50×63 cm
BORSOS ISTVÁN
Szélben, márvány, 45 cm
Pár, márvány, 50 cm
CSABAI KÁLMÁN
Magányos fűzfa, olaj, 60×70 cm
DEBRECZENI ZOLTÁN
Rossz kutya, műanyag metszet, 21×35 cm
DOBOSI LÁSZLÓ
Organikus elemek növekedése I.-II., fotógrafika, 28×44 cm
DOLNIK MIKLÓS
Hamupipőke, rézkarc, 25×16 cm
Egy elveszett háború után és egy elveszett háború előtt, rézkarc, 16×25 cm
DROZSNYIK ISTVÁN
Ritmus, vegyes technika, 40×30 cm
Ritmus II., vegyes technika, 40×30 cm
Adáshiba, vegyes technika, 30×40 cm
ESZIK ALAJOS
Plein air, rézkarc, 34×37 cm
Kis nesze, rézkarc, 30×37 cm
Tanácskozás a bolondgomba alatt, rézkarc, 27×33 cm
FELEDY GYULA
Elhagyott ház, olaj, montázs, 40×50 cm
Mednyánszky emlékére, olajtempera, montázs, 70×47,5 cm
Tisztelet Francis Chichesternek, olajtempera, 60×70 cm
FÖLDI PÉTER
Medveének, olaj, 125×65 cm
Vadászterület, olaj, 92×171 cm
HERCZEG ISTVÁN
Epertorta, papírnyomat, 36×25 cm
Ballada, papírnyomat, 32×21 cm
IVÁNYI ÖDÖN
Műszakváltás, olaj, 60×80 cm
Bányai fények, olaj, 70×50 cm
JÓZSAY ZSOLT
Fiúfej, fa, 33 cm
Totem, fa, 110 cm
Vigyázó, fa, 110 cm
KALLÓ LÁSZLÓ
Pánik, olajtempera, 120×140 cm
1944, olajtempera, 90×130 cm
KAVECSÁNSZKI GYULA
Csendélet ablakkal, tempera, 50×60 cm
KIRÁLY RÓBERT
Jevtusenkó, bronz, 9 cm
Jevtusenkó (hátoldal), bronz, 9 cm
Szimonov, bronz, 8 cm
KISS GYÖRGY
Ritus, vegyes technika, 50×34,5 cm
KISS SUNYI ISTVÁN
Kohászfej, bronz, 14 cm
Parasztmadonna, bronz, 6×5 cm
Honismereti érem, bronz, 7 cm
Társadalmi munkáért érem, bronz, 7 cm
KOLOZSVÁRI DEZSŐ
Kőbánya, olaj, 50×70 cm
KONCZ JÓZSEF
Hernád-part, olaj, 47×56 cm
KŐNIG FRIGYES
Alkimista emlékmű, ceruzarajz, 41x 27,5 cm
KUNT ERNŐ
A hóvirágkereső, olaj, 150×200 cm
LAKATOS MIHÁLY
Harmónia, bronz, 9 cm
LAVOTHA GÉZA
Este, olaj, 35×26,5 cm
LÓRÁNT JÁNOS
Gondolatok az erdőről I., akvarell, 33×47 cm
Gondolatok az erdőről II., akvarell, 33×48 cm
Gondolatok az erdőről III., akvarell, 33×48 cm
MAZSAROFF MIKLÓS
Lenin Kohászati Művek, olajtempera, 90×110 cm
Egzotikus virág, olajtempera, 60×60 cm
MÁGER ÁGNES
Figura, olaj, 70×60 cm
Jelenet, olaj, 70×60 cm
MEZEY ISTVÁN
Ribinszki víztározó partján I-III., tollrajz, 34×32 cm
MEZŐFI TIBOR
Halastó, gouache, 41×58 cm
MÉSZÁROS ERZSÉBET
Albatrosz, gobelin, 96×180 cm
Találkozás, gobelin, 185×198 cm
MOLNÁR EM GYULA
Rajz I., szitanyomat, 42×53 cm
Rajz II., tus, ceruza, 42×33 cm
Rajz III., akvarell, akril, 29×27 cm
Rajz IV., akvarell, akril, 29×18 cm
NAGY ERNŐ
Nyári este, pasztell, 50×65 cm
Hajnalodik, pasztell, 50×65 cm
NAGY LAJOS
Fiú, vegyes technika, 14×18 cm
NAGY GY. MARGIT
Kompozíció I., gyapjú, szövött, 190×310 cm
Kompozíció II., kender, gyapjú, szövött, 122×252 cm
Kibontakozás, gyapjú, szövött, 95×95 cm
PAPP LÁSZLÓ
Őszi fények, pasztell, 46×66,5 cm
Késő ősz, pasztell, 49×80 cm
Emlék, linóleummetszet, 32×31 cm
PATAKI JÁNOS
Jégbalett (Wirbelwind), olaj, 70×100 cm
PAZÁR ÉVA
Akik elmentek, rézkarc, 15×20 cm
PETŐ JÁNOS
Föld I-II., akvarell, 38×69 cm
Térdeplő, akvarell, 52×37 cm
PÉNZES GÉZA
Rét, akvarell, 31×43 cm
RADICS ISTVÁN
Okos szüzek, tűzzománc, 48×72 cm
RÉTI ZOLTÁN
Katona, történelmi emlékek között, olaj, 80×60 cm
RÉZMŰVESNÉ NAGY ILDIKÓ
Interieur, tollrajz, 20×29 cm
Vízparti táj, vegyes technika, 31×47 cm
SEVCSIK JENŐ
Önarckép, olaj, 50×40 cm
Apám, diópác, 21×19 cm
Régi udvar, tus, 22×16 cm
SERES JÁNOS
Facsoport, olaj, 50×70 cm
Parasztudvar, olaj, 40×56 cm
Fácán, vegyes technika, 36×48 cm
SZANYI PÉTER
Emlék, bronz, 48×42 cm
Szárnyas (Ember szárnyakkal), bronz, 28 cm
Lány madárral (madaras), bronz, 29 cm
Ülő torzó (Férfi torzó), bronz, 20 cm
SZÁNTÓ DEZSŐ
Áldozatok, rézkarc, 18×22 cm
Nono, persze vagy úgy!, litográfia, 26×33 cm
TELLINGER ISTVÁN
Portré I., vegyes technika, 39×26,5 cm
TÓTH IMRE
Műhelycsarnok, olaj, 70×80 cm
Virágok, olaj, 70×50 cm
Csendélet, olaj, 70×50 cm
Vázlat V., filctoll, 10×9 cm
Vázlat VI., filctoll, 11×18 cm
TÓTHNÉ SÁNDOR ZSUZSA
Szegedi Mariska, papírmetszet, 58×48 cm
Ellentét, tus, 52×37 cm
Kapa-ív, tus, 60×46 cm
VARGA MIKLÓS
Torzó, márvány, 43 cm
Madárpár, márvány, 35 cm
Kibontakozás, márvány, 32×37 cm
WIESZT JÓZSEF
Északi táj I., rézkarc, 20×30 cm
Este, színes rézkarc, 23×29 cm
Kikötői részlet, akvarell, 36×45 cm
ZOMBORI JÓZSEF
Cím nélkül, rézkarc, 14×10 cm
Előadás után, tus, 14×16 cm
↓ válogatás megjelent híradásokból, újságcikkekből
Csutorás Annamária _ Déli Hírlap, 1984. december 3.
Megnyílt a Téli tárlat
A miskolciak nagy érdeklődése mellett tegnap délelőtt megnyílt a Téli tárlat. A kétévenként visszatérő kiállítás megnyitója mindig esemény, most különösen ünnepi volt: a város felszabadulásának 40. évfordulóját köszöntötte. A tárlatnyitást megtisztelte jelenlétével a Szovjetunió- és NDK-beli testvérmegyénk, Vologda és Neubrandenburg megye Miskolcon tartózkodó delegációja is.
A kedves külföldi vendégeket, a társaságukban lévő Grósz Károlyt, az MSZMP KB tagját, a megyei pártbizottság első titkárát, dr. Ladányi Józsefet, a Borsod megyei Tanács elnökét, dr. Kovács Lászlót, a városi pártbizottság titkárát, a közönséget, az alkotókat, Dusza Árpádné, a Miskolci Galéria igazgatója üdvözölte. A kiállítást – Sümegi György művészettörténész, a Művelődési Minisztérium munkatársa méltatta. A Téli tárlat díjait Rózsa Kálmán Miskolc tanácselnöke adta át.
Méltó munkabemutató – A Téli tárlat
Az évszakokhoz kötött kiállításoknak évszázados hagyománya van. A francia szalonok adtak rá annak idején példát, de megtaláljuk ezt a formát a magyar művészeti élet múltjában is. A jelen átvette, mint ahogy azt a nyári nagy kiállítással Szeged, egy tavaszival Salgótarján, a Téli tárlattal pedig Miskolc mutatja.
Az elmúlt években – mondta megnyitójában Sümegi György művészettörténész, a Művelődési Minisztérium munkatársa – országos hatósugarú kiállítás volt, de ahogy művészeti életünk átszerveződött, aszerint a miskolci Téli tárlat is változott. Egyszerűen azért, mert a különböző képzőművészeti ágaknak, a táblaképfestészetnek, a kisplasztikáknak, az iparművészetnek, a grafikának, a rajznak külön-külön országos bemutatója van. Már legutóbb is túlnyomórészt az ezen a vidéken élő képzőművészek fóruma volt, ebben az évben kifejezetten ennek a területnek, Borsodnak, Nógrádnak, Hevesnek hirdették. Lehetőséget adtak a figyelemre méltó tehetségű amatőr művészek bemutatkozására is.
A Téli tárlatot (a grafikai biennáléval váltva) kétévenként rendezik meg. Tulajdonképpen akkor, amikor az éppen ide szánt mű elkészül. Ilyenformán ez a kiállítás is – mint minden tárlat – többszörös áttekintést ad. Mutatja az egyes művész munkásságának változását (így láthatunk például most is grafikusoktól festményt), az egyes művészeti ágak változását, és azt, hogy az ezen a területen élő művészek mit képviselnek az ország képzőművészeti életében. Szűkebb, zártabb közeg mutatja meg magát – mondta Sümegi György -, amely belülről erősödhet egy ilyen jellegzetesen antológiajellegű kiállítással, méltó munkabemutatóval. Az eredményességet a többi között a kiállítás díjai mutatják.
A Téli tárlat nagydíját (Miskolc város díját) ebben az évben Nagy Gy. Margit textilművésznek ítélte a díjzsűri. Borsod megye díját megosztva Kalló László festő-, illetve Varga Miklós szobrászművész kapta. A Szakszervezetek Megyei Tanácsának díja Feledy Gyula Kossuth-díjas grafikusművészé, Nógrád megye Tanácsának díját Eszik Alajos grafikus-, s Salgótarjáni városi Tanács díját Földi Péter festőművész vehette át. A Lenin Kohászati Művek díja Mazsaroff Miklós festő-, a Diósgyőri Gépgyáré Lóránt János grafikusművésznek ítéltetett. Az Ózdi Kohászati Üzemek díját Szanyi Péter szobrász-, a Borsodi Szénbányákét Barczi Pál grafikusművész kapta.
Csutorás Annamária
“Déli Hírlap_1984_12_03.pdf” letöltése
“Déli Hírlap_1984_12_03_2.pdf” letöltése
M- _ Déli Hírlap, 1984. november 17.
Téli Tárlat – Tehetséges amatőrök is bemutatkoznak
Hagyományosan a város felszabadulásának évfordulóját köszönti a december 2-án, vasárnap délelőtt 11 órakor nyíló Téli Tárlat, mint ahogy hagyomány, hogy a grafikai biennálét követő évben, tehát az idén, ennek a grafikusok mellett a festők, szobrászok, textilművészek kétesztendei termését bemutató nagy kiállításnak ad otthont a Miskolci Galéria. Eltér viszont a hagyománytól, hogy a Téli tárlat az idén már nem országos, hanem területi kiállítás.
Az elmúlt tíz évben képzőművészeti életünk egyik változása, hogy minden műfaj, minden művészeti ág megteremtette a maga külön országos kiállítását. A grafikai biennálé Miskolcon van, de a táblakép-festészet szintén kétévenként megrendezett nagy bemutatója már Szegeden. Máshol rendezik a rajzok, az akvarellek vagy a kerámiák alkotóinak országos kiállítását. A Téli tárlat két évvel ezelőtt is mutatta ezt a mozgást: – a többnyire Észak-Magyarországon, vagyis ezen a területen élő művészek adtak munkákat. Az idén már csak Borsod, Heves és Nógrád képzőművészeinket, elsősorban a Művészeti Alap és Képzőművészeti Szövetség tagjainak hirdették meg. De lehetőséget adnak tehetséges amatőröknek is, hogy egy ilyen nagy kiállításon megmutatkozzanak: a Borsodi Amatőr Képzőművészeti Stúdiót hívták meg a rendezők, és a legjobbak munkáit fogadták el. Bemutatja a Téli tárlat annak a hét fiatal grafikusnak a lapjait is, akik az idén végezték el a képzőművészeti főiskolát, és a nyár folyamán dolgoztak a miskolci alkotóházban.
Az idei Téli tárlatra 62 művész jelentkezett, jóval több, mint kétszáz munkával, a zsűri 54 alkotó 110 művét fogadta el. A kiállításra kerülő anyag nagy része festmény, illetve grafika, kevesebb a szobor, és csupán néhány textil szerepel.
A részvétel természetesen fontos, de a Téli tárlatnak díjai is vannak, amelyek az egyes művész pályájának egészét tekintve is értéket képviselnek. A hagyományos díjakhoz az idén még kettő társul: a salgótarjáni tavaszi tárlaton díjalapítóként szereplő miskolciak gesztusát most a Nógrád megyei és a salgótarjáni tanács viszonozza. A díj-zsűri november 30-án kilenc díjat ítél oda. A Téli tárlat fődíját a Miskolc városi Tanács adományozza, a többi: a Borsod megyei Tanács, az SZMT, az LKM, a DIGÉP, a Borsodi Szénbányák, az Ózdi Kohászati Üzemek és a két nógrádi tanács díja.
M-
“Déli Hírlap_1984_11_17.pdf” letöltése
delihirlap_1984_11__pages84-84.pdf – Letöltve 154 alkalommal – 1,08 MB
Észak-Magyarország, 1984. december 4.
A város felszabadulását köszöntő rendezvények sorában az elmúlt évtizedekben igen rangos helyet vívtak ki maguknak a képzőművészeti kiállítások. A váltakozva megrendezett országos grafikai biennálé és a miskolci Téli tárlat a december jelentős képzőművészeti bemutatója. Idén az utóbbin volt a sor, a Miskolci Galériában – rendkívül nagy érdeklődés közepette – vasárnap, december 2-án délelőtt 11 órakor nyitották meg. A megnyitóünnepségen, amelyen Kiss Ernő, Tőzsér Dániel, Iván Klára és Gladics Sarolta játszotta el Bach C-moll triószonátáját, valamint a Musikalisches Opferből két tételt, Dusza Árpádné, a Miskolci Galéria igazgatónője köszöntötte a megnyitóünnepségen megjelent kiállító művészeket, az érdeklődő közönséget, köztük a város felszabadulási ünnepségeire érkezett testvérvárosi küldöttségeket. Részt vett a miskolci Téli tárlat ünnepélyes megnyitásán a vologdai és a neubrandenburgi delegáció, ott voltak a megye párt-, állami és társadalmi szerveinek vezetői is, köztük Grósz Károly, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára és Ladányi József, a megyei tanács elnöke is.
Sümegi György művészettörténész, a Művelődési Minisztérium képzőművészeti osztályának munkatársa mondott megnyitó beszédet. Szólt az évszakokhoz kötődő képzőművészeti kiállítások hagyományáról és jelentőségéről. A miskolci Téli tárlat kapcsán szólt arról, hogy ez a kiállítás sok szempontból úttörő jellegű kezdeményezéseket mondhatott és mondhat magának. Ilyen új színfolt, új vonás az idei bemutatón, hogy az Észak-Magyarországon élő hivatásos művészeken kívül igen jelentős számban szerepelnek alkotásaikkal a galériában az amatőr művészek. Korábban országos kitekintésű volt ez a kiállítás, de az országos kiállítások számának gyarapodásával, bemutatkozási lehetőségek bővülésével ezt a vonzását nem tudta igazán őrizni. A legjobb amatőr művészeknek pedig nem volt olyan kiállítási lehetőségük, amelyeken a hasonlítás igényével mérethettek volna meg. Így került sor a Borsodi Amatőr Képzőművész Stúdió legjobb alkotóinak meghívására. A területen élő hivatásos alkotók pedig szinte teljes számban részt vesznek a tárlaton. A miskolci Téli tárlat – mondta Sümegi György – lemond az országos kitekintésről az idén, de belülről gazdagodhat, s remélhetőleg később erősödhet is.
Az idei tárlatra tíz díjat alapítottak a megyei és városi tanácsok, a borsodi üzemek. A díjakat Rózsa Kálmán, Miskolc város tanácselnöke adta át a vasárnapi megnyitón. Miskolc város Tanácsának díját az idén Nagy Gy. Margit textilművész kapta. Borsod megye Tanácsának díját vehette át Kalló László festőművész. Nógrád megye Tanácsának díját adták Eszik Alajos grafikusművésznek. Salgótarján város Tanácsának díját Földi Péter festőművész nyerte el. A Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának díját vehette át Feledy Gyula grafikusművész. A Lenin Kohászati Művek díját Mazsaroff Miklós festőművész, a DIGÉP-ét Lóránt János festőművész nyerte el. A Borsodi Szénbányák Vállalat igazgatóságának díját Barczi Pál grafikusművész kapta, az Ózdi Kohászati Üzemek díját pedig Szanyi Péter szobrászművész nyerte el.
A miskolci Téli tárlatra hatvankét művész, több, mint kétszáz pályamunkát küldött be, közülük ötvennégy alkotó száztíz munkával szerepel a december végéig nyitva tartó kiállításon.
“Észak-Magyarország_1984_12_4.pdf” letöltése
eszakmagyarorszag_1984_12__pages24-24.pdf – Letöltve 161 alkalommal – 1,14 MBCsutorás Annamária _ Észak-Magyarország, 1984.
Téli tárlat
Az 1984-es esztendő akkor is jelentős dátum marad a miskolci Téli tárlatok történetében, ha meglehetősen vegyes érzelmeket, kétkedéseket vált ki az az anyag, amely az idei bemutatón került a nagyközönség elé a Miskolci Galéria kiállítótermeiben. A képzőművészei élet kiállítási gyakorlata jelentős változásokon ment át az elmúlt években, évtizedekben, így a nyitás, a művész és alkotóbefogadó képesség tágítása olyan szükségszerű lépés volt, amelyet nem lehetett kikerülni akkor sem, ha az amatőrök jelenléte nem hozta meg azt a várt hatást, eredményt, amelyet a tárlat rendezői reméltek. Mindezek ellenére kétségtelen – ez volt jószerével az egyetlen lehetőség, hogy valamiképpen megújuljon ez a régi, nagy hagyományokkal rendelkező tárlat, amely a jogelőd Miskolci Országos Képzőművészeti Kiállítást is beszámítva 1955-től van meg, előbb évenkénti, később kétévenkénti rendszerességgel. Első volt a maga nemében a vidéki városok kiállításai között, ám az évek múltával sorra-rendre másutt is megnyíltak és meggyökeresedtek az évszakokhoz kötődő kiállítások, s a szaporodó bemutatkozási, megmérettetési alkalmak érthetően megosztották a művészi erőket. Később még inkább felerősödött a távolmaradás tendenciája – a képzőművészeti műfajok sajátos, periódikusan visszatérő fórumai érthetően fejtettek ki nagyobb vonzerőt. Így a mindig is résztvevő észak-magyarországi művészek mellől elmaradtak azok az országos, sőt európai hírű alkotók, akiknek a jelenléte egyszersmind művészi izgalmat is ígért. Sőt, a területen élő alkotóművészek is sokszor távolmaradtak, mert erőiket nyilvánvalóan a műfajbeli országos megméretésre összpontosították.
Ez nemcsak miskolci jelenség – kétségtelen, de minket nem vigasztalhat, ha hasonló gondokkal küzdenek más galériák, más évszakhoz kötődő tárlatokkal. A tárlat hagyománya – egyébként 1970 óta viseli a kiállítás a Téli tárlat nevet – a megtartásra ösztönzött, s így tért vissza – immáron kibővített, kiszélesített alapokon – az eredeti elképzelés, legyen ez a kétévenkénti kiállítás az Észak-Magyarországon élő művészek maga-megmutatásának fóruma, nemcsak a hivatásos alkotóké, s a kevés számú meghívott amatőré, hanem valamennyiüké, akik a képzőművészet bármely műfajában, bármely módon tevékenykednek.
Az, hogy a hivatásos művészek és az amatőr alkotók együtt szerepelhetnek egy kiállításon arra is lehetőséget ad, hogy a képzőművészet egészéről kapjunk képet, ami annál is fontosabb, mert csak a jelen differenciál státus szerint. Ez az egységben-látás lehetőség akkor is nagy dolog, ha az amatőrök jelentkezése nem hozott igazán átütő sikert, s meglehetősen nagy kvalitásbeli különbségek is mutatkoznak a kiállítók munkái között. Az állandósuló lehetőség sarkallhat nagyobb teljesítményre, s nyilvánvalóan a mérce megemelésére is!
Ötvenhárom alkotó, másfélszáz alkotás – ez az idei tárlat számszerű mérlege. Műfaji megoszlásban a grafika- és a festményanyag a legerősebb, számszerűségében (de csak abban!) a textil a legkisebb. Középütt találhatók a szobrok, plasztikák, érmék. A műfaj szerinti ilyetén megosztás természetes is Miskolcon, a grafikai hagyományok mindig is így billentik az egyensúlyt. Ez azonban csak a számszerű megosztás, mert az idei Téli tárlat anyagából egyértelműen a textilanyag ugrik ki. Nagy Gy. Margit munkáinak köszönhetően. Kétségtelen, hogy három faliképe nemcsak a mesterségbeli tudás ékes bizonyítéka, de sikerült velük olyan egységes művészi látásmódot is produkálnia, amelyet már nagyon régen vártunk tőle. Technikai bravúr is – legalábbis a szakértők szerint – , amit csinál, esztétikailag rendkívül hatásos formában. Méltán nyerte el az idei tárlat nagydíját – ebben egységes a szakmai és a közvélemény is. Ez utóbbinak az értékét növeli, hogy mindössze másodmagával állított ki textilt, a Téli tárlat egésze más irányokat vett.
Ezek az irányok egyébként igen sokrétűek, sokfelé ágazók. Mint ahogyan a területen dolgozó alkotók művészi látásmódja is igen különböző. Realista, figuratív természetű munkák éppúgy helyet kaptak, mint az elvontabb, analitikus, kísérletező művek, vagy a groteszkbe hajló neo-primitív alkotások, gondolunk ez utóbbiaknál Földi Péter munkáira. Nemcsak művészi megközelítésben fedezhető fel e sokszínűség, de a témaválasztásban is. A filozofikus tartalom éppúgy fellelhető, mint a természeti látvány közvetítésének igény (ebben kétségtelenül Csabai Kálmán jutott a legmagasabb tökélyre), de a történelmi szembesítés, a múltidézés is jelen van (Kalló László festményein például), no es a természetesen leginkább a mai ember érzés és gondolatvilága. A emlékezés és a felelősség nemcsak történelmi, emberi léptékben is jelen van e kiállításon, legalábbis az olyan reveláció-erejű munkákban mindenképp, amilyen Feledy Gyula három alkotása, az Elhagyott ház, a Mednyánszky emlékezete é a Tisztelet Francis Chichesternek. Itt említendő Barczi Pál munkái közül az Eltávozott barátok emlékére című festmény, s más vonatkozásban, de hasonló sebeket szaggat fel Pető János két akvarellje, Föld címmel.
A kiállító művészek közül Eszik Alajos, Mazsaroff Miklós festményei, Varga Miklós, Szanyi Péter szobrai maradnak meg leginkább emlékezetünkben, valamint Seres János és Kunt Ernő munkái. A Téli tárlaton szereplő amatőr alkotók közül leginkább Borsos István szobrai, Tóthné Sándor Zsuzsa tusrajzai és papírmetszete tetszett. A tetszés persze szubjektív – mások más alkotások képét őrzik magukban. Így a felsorolás szükségszerűen hiányos.
Egy hónapon át láthatták az érdeklődők az idei Téli tárlat anyagát – viszonylag látogatott volt a kiállítás, melynek tetszésindexe megoszlott. A magasztalástól a sommás elvetésig minden előfordult. De nem ezért kell a legközelebbi alkalommal magasabbra állítani a mércét az elfogadással, hanem azért, mert úgy tűnik az észak-magyarországi régió képzőművészeti élete színvonalasabb, teljesebb, mint ez a mostani, e kiállításon megmutatkozó kép. Legalábbis hiszünk benne.
Csutorás Annamária
“Észak- Magyarország _1984_12_31.pdf” letöltése
eszakmagyarorszag_1984_12__pages224-224.pdf – Letöltve 150 alkalommal – 1,14 MB