Veres Lajos: Namaste India

2021. május 20. - augusztus 29.
 
Veres Lajos festőművész Namaste India című tárlata a kényszerű bezárás miatt csak kevesek számára volt elérhető. Így a kiállítást 2021. augusztus 30-ig meghosszabbítjuk. A Múzeumok Éjszakáján programokkal is készülünk. Online felületünket folyamatosan frissítjük, kérjük, a részletekért látogasson vissza később is!
 
 
Tárlatvezetés az alkotóval Veres Lajos kiállításában. 
A filmet Fésüs László készítette

 

A Herman Ottó Múzeum, Miskolci Galéria tisztelettel meghívja Önt és kedves családját november 14-én, (szombaton) 11 órára, a Feledy-házba (Miskolc, Deák tér 3.) Veres Lajos festőművész NAMASTE INDIA című kiállítására

Köszöntőt mond: Veres Pál, Miskolc Megyei Jogú Város Polgármestere és Veres Lajos festőművész

A kiállítást megnyitja: Kákóczki András művészettörténész

A tárlat kurátorai: Dr. Hajdú Ildikó, Kákóczki András

A kiállítás 2021. augusztus 30-ig látogatható.

 

 

Baranczó Benedek enteriőrfotói a kiállításról

Helyszín: Feledy-ház (Miskolc, Deák tér 3.)

Nyitvatartás: 
Vasárnap és hétfő kivételével naponta 9-17 óra között.

Információ, bejelentkezés: 70-417-2148, 70-943-2914

Múzsák Kertje Alapítvány

Veres Lajos életrajza

 

Veres Lajos festőművész (1937. Ózd)

1956-tól vett részt az Ózdi Derkovits Képzőművészeti Kör munkájában, ahol Kunt Ernő festőművésztől tanult rajzolni, festeni.

Általános iskolai tanulmányait a bolyoki falusi iskolában végezte. A tanulás mellet hamar megismerkedett a szegény félparaszt nagycsaládok, a paraszti munka nehézségeivel, és egyben szépségeivel. 1956-ban találkozott óraadó tanárával, Kunt Ernő festőművésszel. Neki köszönhette, hogy megperzselte lelkét a művészet szeretetével, ami végig kísérte egész életében. Így került kapcsolatba a Kunt Ernő által vezetett Derkovits Képzőművész Kör közösségével és a képzőművészet világával. Bekapcsolódott az Amatőr Képzőművészeti mozgalomba, így több esetben részt vett a tokaji, gönci alkotótáborok munkájában, kiállítások szervezésében, rendezésében. Nagy hatással volt rá Csontváry Kosztka Tivadar zsenialitása, küldetése, monumentális festészete, színhasználatának szimbolizmusa, kifejezése. 1982-ben Kuvaitba került dolgozni. Itt minden szabad idejét kihasználva igyekezett mindent megnézni, ami az arab-iszlám művészettel kapcsolatos. 1988-ban ugyancsak munkája révén került Kínába, majd 1990-ben Izlandra egy rövidebb időre. Festészeti élményei, a nagy népi kultúrák csodálata meghatározóvá váltak számára, amelyet leginkább Kunt Ernő művészete inspirált.

Csoportos kiállítások:

  • Országos Vasas. Egressy Művelődési Klub  1957
  • Képzőművészeti körök VI. kiállítása. Rózsa Ferenc Művelődési Ház 1963
  • Országos Vasas Amatőr Képző és Iparművészeti Kiállítás. Kun Béla Művelődési Központ 1978
  • Országos Vasas Amatőr Képző és Iparművészeti Kiállítás. Ózd, Liszt Ferenc Művelődési Központ 1988
  • XI. Miskolci Téli Tárlat Miskolci Galéria 1991
  • XII. Miskolci Téli Tárlat Miskolci Galéria  1993
  • Kárpátok Euró Régió Képzőművészeti Biennálé, Przrmysl 1994
  • III. Amatőr Gála. Ifjúsági és Szabadidő Ház (Miskolc) 1996
  • BAK Stúdió Jubileumi Kiállítása  1997
  • XIII. Miskolci Téli Tárlat Miskolci Galéria 1995
  • XIV. Miskolci Téli Tárlat Miskolci Galéria  1997
  • Amateur Artium XVII. Országos Tárlat. Budapest 2000
  • XV. Miskolci Téli Tárlat Miskolci Galéria  1999
  • XVI. Miskolci Téli Tárlat Miskolci Galéria  2001
  • 26. Salgótarjáni Tavaszi Tárlat 2002
  • 18. Országos Akvarell Bienálle, Eger 2002
  • 27. Amateur Artium  2003
  • XVII – XXIV. Miskolci Téli Tárlat, Miskolci Galéria  2003 – 2018.

Önálló kiállítások:

  • Ózdi Művelődési Intézet  1978
  • Ózdi Munkás Galéria 1982
  • Ózdi Általános Művelődési központ 1994
  • Esztergomi Rondella Galéria 1997
  • Miskolci Galéria 2001
  • Ózdi Újváros téri Iskola Galéria  2004
  • Miskolci Galéria 2012

Díjak:

  • Amateur Artium miskolci tárlata  1993
    Alkotói Díj
    A Borsod Abaúj Zemplén Megyei Pedagógiai és Közművelődési Intézet által adományozott.
  • XIV. Miskolc Téli Tárlat 1994
    A Miskolci Galéria és a Középület és Lakásépítő R. T. Díja
  • XV. Miskolci Téli Tárlat 1999
    Salgótarján Város Önkormányzat Díja
  • Az Amateur Artium XII. Országos Képző – és Iparművészeti Tárlata 2000
    és az V. Amateur Gála Megyei Kiállítása, Festészeti Díj

 

Veres Lajos írása

„… Két dolog elképzelhetetlen lemondás és áldozat nélkül: az alkotás és a szeretet.
Az alkotás – szellemi értelemben kíván lemondást, gondolataink elszakadását közvetlen vágyainktól és érdekeinktől.  Festőnek lenni szükségszerű aszkézist jelent; tökéletes és maradéktalan belefelejtkezést az alkotásba.
A szeretet – a kreatív élet legmagasabb rendű formája testben és lélekben kíván lemondást tőlünk. Aki szeret, szükségszerűen lemond legfőbb tulajdonságáról; önmagáról…” Pilinszky János

Legutolsó kiállításom 2012-ben volt a Miskolci Galériában. Azóta műhelyemben magamra maradva dolgoztam, és megöregedve egy végtelennek tűnő idő után kezdett felsejleni előttem az-az út melyen tovább kell haladnom. Már elértem azt – hogy vannak olyan munkáim, amit minden szégyenkezés nélkül, magaménak vallhatok. Kétségek között keresgélek, matatok és nyomaszt a gondolat, hogy mit tudnék még befejezni az idő oly veszélyesen fogyó vörös vonalán… Körülöttem egykor fontosnak hitt gondolatok megmaradt roncsai, nyomai hevernek. Be nem fejezett gondolatai a hulló időnek. Ugyanakkor építő kövei egy olyan sziszifuszi munkának, amit egykor fiatalon fölvállaltam.

Az itt bemutatott munkáim méltó lenyomatai annak az útnak, életutamnak amit egykor jártam. Volt szerencsém megismerni olyan kultúrákat, amiket eddig csak olvasmányaimból ismertem…
Ott álltam Delhiben a Dzsáma Maszdzsid mecset szószéke előtt, ahol 1937-ben Germanus Gyula szólt az arab világ előtt…
Delhi szellemi örökségét megismerve éreztem, kultúrájuk mélységét, szépségét, szeretetét.

Mélyen megérintette a lelkem az indiaiak idegenek iránti szeretete. Megérkezve virágfüzérekkel és meghajlással; „Namaste” köszöntik az idegen vendéget. Éreztem az utca embereinek tiszteletét – még akkor is, ha nem értettem nyelvüket, – a különböző vallási szertartások hiedelemvilágát, kasztrendszerük bonyolultságát, türelmük végtelenségét… India fényeit, titkait, a titokzatos bazár sorok élményét, a riksakulik életét, a mély szegénységet… A fény-pompa kegyeltjei, a maharadzsák fényűzését. Őseinket, a Rádzsputokat, a szkítákat, a hsziungnukat, az asszonyaik önkéntes tűzhalálát, … halottaik tiszteletét. Katmandut, a Buddhizmus forrását Kumait, az elő szűzisten kultúráját, Dúrgát, a hinduk harcos istenét… Baktapurt, Patan szépségét, regéit…
Sok mindent láttam, nyelvüket nem értettem, de mosolyukat szívembe zártam; azt hiszem szerettek, mert érezték, hogy karmám, bánatom magamban hordozom.

Nameste – Köszöntöm Önöket és Indiát.

Tisztelt Vendégeim!

Örülök, hogy újból lehetőséget kaptam e kiálltás megrendezésére, hogy bemutathatom munkáim egy részét Önöknek.

Ma már csak a kegyelem óráit morzsolom. Hogy mi valósult meg álmaim halmazából, nem tudok számot adni. Megpróbáltam életutamon a nálamnál tehetségesebb emberek példamutató alkotásait megcsodálva, tisztelve, a magam szerény útját járni.
Tudatában vagyok annak, hogy igen kevesen élték meg az alkotói kor felső képzeletbeli határait. Hány meg hány alkotói pálya tört meg befejezetlenül csonkán. Hány meg hány megnem született mű maradt befejezetlenül…
Köztudott, hogy nem volt lehetőségem, hogy e magasztos életutat választhassam. Magam és sorsom a csillagok járásával és hullásával nem mérhetem, de egész életemben vágyódtam oda.
Csodáltam járásukat, lehullásuk fényét, amely bevilágította életemet…
Életem vidéken a nagy csillagos ég alatt éltem le. E rajongásom nap, mint nap járásuk csodálatával zárult. Hamar elvesztettem életem-családom hulló csillagát, fényét.

Most, amikor már látom a vég kezdetét. Felteszi a halandó ember önmagának a kérdést: mi végre volt a nagy igyekezet? Nem tudok rá felelni…
Nem tudom, hogy mi mozgatja az embert, mi kényszeríti az alkotásra…
Azt hiszem, a választ Pilinszky János idézetében kell, hogy keressük.

a kiállított műtárgyak jegyzéke

Műtárgyjegyzék

 Önarckép  2016, vászon, olaj, 80×60 cm

Az Őshaza igézete  1985, farost, olaj, 75×102 cm

Termékenységi tánc  2013, farost, olaj, 100×123 cm

Nameste, India köszönt 2014, farost, olaj, 100×123 cm

Hajnal a világ tetején  2014, vászon, olaj, 100×124 cm

Nepáli fürdőzők I. 2014, vászon, olaj, 100×120 cm

Nepáli fürdőzők II. 2014, farost, olaj, 100×100 cm

Nepáli fürdőzők III.  2017, vászon, olaj, 75×100 cm

Mantrakészítők III. 2019, vászon, olaj, 100×100 cm

A Gangesz ünnepén I.  2017, vászon, olaj, 96×74 cm

A Gangesz ünnepén II.  2016, vászon, olaj, 80×100 cm

Indiai nők száriban  1983, vászon, olaj, 85×106 cm

Tánc a tengerparton  2010, farost, olaj, 85×124 cm

India ege alatt  2011, vászon, olaj, 97×140 cm

A virágárus (India) 2016, vászon, olaj, 100×80 cm

Hajóépítők I. 1990, farost, olaj, 70×98 cm

Rőzsehordók 2014, vászon, olaj, 80×100 cm

India 2018.,vászon, olaj, 80×75 cm

Mahábhárata  2009, vászon, olaj, 105×140 cm

Mantrakészítők I. 2011, papír, gouache, 50×50 cm

Mantrakészítők II. 2011, papír, gouache, 50×50 cm

India I – IV.  2011, papír, gouache, 70×50 cm

Indiai nők I.  2011, papír, gouache, 50×70 cm

Indiai nők II.  2011, papír, gouache, 72×50 cm

Teaszedők II.  2011, papír, gouache, 50×70 cm

Indiai nők III.  2011, papír, gouache, 70×50 cm

Mathura I.  2011, papír, gouache, 50×70 cm

Mathura II.  2011, papír, gouache, 50×70 cm

Indiai zenész I. 2011, papír, gouache, 70×50 cm

Indiai zenész II. 2011, papír, gouache, 50×70 cm

India VIII. 2011, papír, gouache, 70×50 cm

Nepál IV-V. 2011, papír, gouache, 50×70 cm

Banánszedő  2011, papír, gouache, 67×52 cm

Nepál VII. 2011, papír, gouache, 50×70 cm

Indiai tánc I – III.  2008, papír, gouache, 84×70 cm

Riksák 2011, papír, gouache, 50×70 cm

Emlékezés egy leányra  2000, fa

Repülő emberek I.  2000, festett fa

Inka zenészek II.  2000, festett fa

Cantata profana  2000, fa

Afrikai lány 1994, fa

Vetkőző lány 1994, fa

Trianon 1994, fa