XVII. Miskolci Téli Tárlat 2003. december 13. – 2004. január 24.

XVI. Miskolci Téli TárlatXVIII. Miskolci Téli Tárlat

A katalógust tervezte: Urbán Tibor

A műtárgy reprodukciókat készítette: Á. Tóth József

Karosi Imre katalógus előszava

 Mennybe látó lélek

Bocsássák meg neki, nekem, hogy a Téli Tárlat amolyan házi köszöntősévé léptetett elő Dobrik István, a Miskolci Galéria igazgatója, de nem tudta, mit cselekszik. Vagy huncutul nagyon is tudta? Hiúságomra – még hogy a tollam erejére?! – hivatkozva elhitette velem: egy kívülálló szemlélete, értékítélete olykor elevenebb lehet, mint a finom prekoncepciókkal megbonyolított szakmai ítészeké, ráadásul a Téli Tárlat igényli is azt a fajta ölelő rácsodálkozást, amit egy közíró – a művészettörténésszel ellentétben – büntetlenül megengedhet magának.

Na szép. Egyébként valóban szép az összkép, csakhogy a tükör által homályosan készült képekben – bármily sajnálatos és persze tisztelet a kivételes kivételnek – ez alkalommal kevés drámaiságot véltem felfedezni, vagyis karácsony közeledte ellenére sem lehetünk – szerintem – sok isteni remekmű megszületésének tanúi. Születtek művek, különösen a meghívottak körében, de alighanem egy kicsit szentebb megváltás igézete is ránk férne már. Várjuk a csodát, a delejes öröklét ígéretét, ám az mégse volna helyes, ha bárki látogató azt képzelné a látottak alapján, jé, nem nagy kunszt, ilyet ő is tudna, s a következő Téli Tárlatra már beadná képződményét, mint kiállításra tolakvó művészeti teljesítményt.

Nem is képzelheti, mert a zsűrizés ezúttal sem fajult valamiféle fennkölt misztériumjátékká – azért azt az első látásra is lehet tudni, valami figyelemre méltó, vagy mehet a süllyesztőbe.

Talán megeshet a fárasztó gyomlálás során, hogy aprócska cserjék is kitépődnek a gyommal együtt, de a nagy tölgy ígéretével megáldott csemeték minden bizonnyal bennmaradnak.

Balgaság lenne azt hinni, csak az égig érő fák érnek valamit. Pedig majdnem így van. Tudjuk, egy igazi erdőben szükségszerűen ott az aljnövényzet is, bokrok, cserjék, középszerű fák, miegyebek alkotják a teljességet. Kérdés persze, égig érő fák nélkül beszélhetünk-e egyáltalán erdőről, s netán ha egy óriásfenyő, felnő-e új, települ, telepítődik-e helyére más, akár erősebb, magasabb, vagy elburjánzik minden, s a szét indázó szövevénytől lépni se lehet. Nem segít csak a lángszóró.

De hogy ne beszéljek rébuszokban, épp Feledy Gyula hazatelepülésével kezdett el erősödni az észak-magyarországi képzőművészeti táj, egeket ostromló erős törzsű, méregzöld lombozatú fák álltak össze, s alkották a magyar grafika messze ható erdősségét. A baltások persze mindig próbálkoznak, a tisztes erdőirtók viszont gondos gazdák, látták, vagy láttatták velük az erdőtől a fát, a fától az erdőt. Nemcsak politikai szempontok domináltak már – ennek taglalásába most ne menjünk bele – , magának a szakmának sikerült megszerveznie a saját minőségi védelmét a külső és belső igénytelenséggel szemben is. Tegyük hozzá, e zárt világ magasztosult alakjai művészetféltő, olykor manipulatív szemléletükkel, mentalitásukkal ingoványos talajra, nem egyszer sivatagos terepre száműztek a jobb sorsra érdemes magvakat is. Mégis azt kell mondjam, kevés maradt belőlük rossz földben, szél, madár, jó sors, szerencse, helyre röpítette őket, nagy kínnal persze, de megmutatták önmagukat. Nem tudom miért, de sokan, bizony nagyon sokan – ez a beadott és be nem adott művekből is látszik – , kétségeik foglyává váltak. Rab és börtönőr egy személyben. Megfejthetetlen, mily csábításnak engedve kezdtek el művészkedni, mondjuk így: megfelelésszerűen, ugyanakkor dühödt szégyenükben konokul bele is haltak önmagukba, s már kiüresedni látszanak. Csupán a jelenség szintjén maradnak. Fontosnak tartottam mindezt szóba hozni, mert az idei Téli Tárlatról ők hiányoznak. Volna még bennük költészet, ott a fészek, de arra – fájdalmasan szánandó – költeni madár már nem települ.

És most jöjjön a tömeg. Nem kell hívni, jön magától, hozza zavarosságát, nagyszerűségét, elsöprő erejét. Mindig a könnyebb elmozdulás irányába áramol, ahol rést lát, ott feszít. Egy időben mi is szerettük azt hinni, terjeszteni, hogy a Téli Tárlat missziót teljesíti. Valószínűleg így is volt. Nincs mit szégyenkeznünk. A várfalas művészetszemlélet idején úgy nyitotta meg a kapukat, hogy nem hagyta beözönleni az olcsót, a vásárit. Kóborlovagok, deákok, céhlegények, szent dalnokok, tisztes mesteremberek mutathatták be tudományukat, s attól volt az egész életszerű, hogy együtt szerepelhettek a várbéli tudós hatalmasságokkal. Büszkeséggel telítődhetett, aki beválogattatott a csapatba. Így, akadémikusan. Rangot jelentett. Aztán a szabadság bűvöletében nem tudom, mi történt. Egyszer csak elszabadult minden. A szolganépnek tengerverítéke szabadon özönöl.

Nincs se várkapu, se várfal lassan. Mózes eltűnt, meghalt a hegyen, mondják, az Istenével együtt, nincsenek törvények, törvényszerűségek, nem parancsol senki, imádjuk az aranyborjút.

Minden igaz, s az ellenkezője is az lehet. Ki mer itt megszólalni? Akár az életével is játszhat, ha ellenszegül a horda duhaj dühének.

Valószínűleg újra missziót kellene teljesítenie a Téli Tárlatnak. Menekíteni, ami még megmaradt. Felmutatni etalonként az értéket. Az a harc, hogy az amatőrök is kapjanak lehetőséget, valljuk meg, a visszájára fordult. Már rég nem az igazság, a jóság, a szépség, a reménység érvényesülésének felkarolásáról van szó, ezt be kell látni. Tolakszanak a lelkek az elismerés vályújánál. „Korpára” megy a játék. Nincs szépelgés, szelídség, mosoly. Harapás van, rúgás, taposás, visítás, hörgés, káromkodás.

Az erőszakos butaságnál nincs veszélyesebb, ne szabadítsuk magunkra a silányságot.

Kíméletlenül átveszi fölöttünk a hatalmat.

Megaláz és meggyötör, behódít minden áron.

Örülök, hogy a zsűrinek ezúttal is volt bátorsága szembeszállni a maga által magasztos áramlatokkal. Ha legalább egy kis öngúny, vagy valamiféle humor megmutatkozna a különféle bolondériákban. Ó, a humor az belefér, a jó humor az nagyon kell, de ezek komolyan gondolják, sajnos. Nem értik, mitől a nevetés.

Gúnyolódnak az urak?! A félreértés életveszélyes is lehet. Isten őrizz gúnyolódni, csak azt hittük humornak tetszenek szánni mindezt. Ha nem, akkor az más. Nagyon más. Messzemenő következtetések nélkül: a lelki talajtalanság és propaganda fertőzése végzetesen hat a nemzedékekre. Ha szólsz, kikéri magának, elküld az anyádba, maszlagnak minősíti a tehetség, a tudás, a tisztesség kritériumait. A minimumot is. Az se érdekli. Azt látja, a nélkül is boldogul. Na, bumm, nem kellek a Téli Tárlatnak, de újgazdagék vadászlakjában az én jeleneteim sorjáznak. Művészkém meg házalni is képtelen. Ilyen a kép. Talán. Stílszerűen: ne fessük az ördögöt a falra. Én bízom a rajztanárokban, miként rajzottak is szép számmal a Téli Tárlaton. Amit tudnak, nagyon tudják, meglehet, egynémely tanítvány túltesz rajtuk. Adja isten, legyen bátorságuk végre önmagukba figyelni, ne a megfelelés kényszere hajtsa őket, hagyják, hogy a tehetségük dolgozzon bennük. Ugyanígy viszonyuljanak a nyiladozó nebulókhoz, nem baj, ha néha alapfogalmak borulnak, elég gyakori ez a természetben is, ez viszi előre a világot.

Ajánlom mindannyiunk figyelmébe József Attila versbéli fohászát: ne vakítsd meg a lelkemet, engedd, hogy néha a mennybe lásson. Igen, a mennybe látás képessége valódi isteni adomány. Megtanulhatatlan. De szörnyű teher is, nem lehet úrrá lenni rajta, mert nem földi kategória. Át kell menni odaátra a remekműért, ami iszonyú fájdalommal jár, s aki egyszer megjárta a mennyet, nem viselheti a földi poklot. Újra átmegy, visszajőve még mélyebbre süllyed, s mindet folytatódik, ki tudja meddig, miért, kiért.

A lélek küzdelme zajlik, alapvetően önmagáért.

Mert bizony barátaim, akárhogy is, a művészet rendkívül személyes ügy. Mégis joggal hihetjük – enyém, tied, övé – , a művészi értékteremtés nem hiábavaló, mindenkor utat tör a mennyet sóvárgó halandóknak.

Karosi Imre

 

 

Miskolci Téli Tárlat 2003. évi katalógusa letölthető pdf formátumban

↑ A megnyitó fotóit Mihály Attila készítette

A díjazottak listája: 

Borsod-Abaúj-Zemplén Megye Önkormányzata Nagydíja  – Urbán Tibor festőművész
Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata  díja – Szurcsik József képzőművész
Salgótarján Város Önkormányzata díja – Muzsnay Ákos grafikusművész
Nógrád Megye Önkormányzata díja – Lóránt János Demeter festőművész
Heves Megye Önkormányzata díja – Dohnál Áron képzőművész
Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete díja – Pásztor Gábor grafikusművész
ADEPTUS Mérnöki, Építőipari és Kereskedelmi Kft. díja – Pál Pető János szobrászművész
MŰÉPÍTÉSZ Építészeti Tervezőiroda Kft. díja – feLugossy László képzőművész
Középület és Lakásépítő Rt. díja – Szabó Virág szobrászművész
V.M. Hungária – Hirdetésszervező és Tanácsadó Kft. – Horváth Kinga grafikusművész
SPIDI-BAU Kivitelező és Kereskedelmi Kft. díja – Zombori József grafikusművész
Mobilitás – Észak-Magyarországi Regionális Ifjúsági Szolgáltató Iroda díja – Titkó Ildikó grafikusművész

A kiállítást rendezte: Kákóczki András és Szoboszlai Lilla művészettörténészek

A kiállítást megnyitotta: Gyárfás Ildikó, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés elnöke

Rendező szerv: 
Miskolci Galéria

Támogatók: 
Borsod-Abaúj-Zemplén Megye Önkormányzata, Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata

A zsűri tagjai: 
Feledy Gyula grafikusművész
Kishonthy Zsolt művészettörténész
Péter Ágnes szobrászművész

A kiállításon 132 művész 242 alkotással vett részt.

↓ válogatás az archívumi anyagokból

↓  válogatás a díjazott alkotók műveiből

kiállított művek jegyzéke

ANTAL BALÁZS
Sofa sorfer 2003., vegyes technika, 92×90 cm

ARANYOSI ZSUZSÁNNA
Test-tűnődések „A forma, mint illúzió” 1-3. 2003., vegyes technika (ragasztás, varrás), 70×120 cm/db
„Farsang és böjt” 1-2 2001., vegyes technika (varrás, hímzés, applikáció), 70×120 cm

BACSKAINÉ OLÁH KLÁRA
Lila akácok 2003., akvarell, 46×36,5 cm
Erdőbényei táj 2003., akvarell, 50×34 cm
Agáve 2003., akvarell, 46×20,3 cm

BALOGH GÉZA
Aranylegenda sorozat II. 2001., viaszöntvény, bronz, Ø 12 cm
Aranylegenda sorozat III. 2001., viaszöntvény, bronz, Ø 13 cm
Aranylegenda sorozat IV. 2001., viaszöntvény, bronz, Ø 14 cm
Arany kéznyomok sorozat I. 2001., viaszöntvény, bronz, Ø 12 cm
Arany kéznyomok sorozat II. 2001., viaszöntvény, bronz, Ø 18 cm
Arany kéznyomok sorozat III. 2001., viaszöntvény, bronz, Ø 14 cm

BALOGH ISTVÁN
Rep. 121  2003., PC grafika, 329×136 mm

BALOGH KRISZTINA
Cím nélkül 2003., hidegtű, 205×150 mm
Cím nélkül 2003., hidegtű, 290×205 mm

BARCZI PÁL
Forró nyár 2003., olaj, vászon, 70×100 cm
Vincellér 2001., olaj, farost, 90×70 cm
Fény öröme 2000., olaj, vászon

BÁNKI ÁKOS
Metamorfózis III. 2003., tempera, 140×90 cm

BÁTORFI SZABOLCS
Vertikális síkok 2002., vegyes technika, 68×80 cm

BATYKÓ RÓBERT
A fal I. 2003., olaj, vászon, 2x120x165 cm

BORGÓ (GYÖRGY CSABA)
Maya (triptichon) 2002., olaj, vászon, 300x100x120 cm

BORSOS ISTVÁN
Madarak 2003., márvány, 14x16x46 cm
Összesimulás 2003., márvány, 11x13x45 cm
Találkozás 2003., márvány, 14x14x47 cm

CSETNEKI JÓZSEF
Tollak 2003., vegyes technika, 25×50 cm

CSIZMADIA TÜNDE
Svájc I-II. 2003., print, 38×25 cm

CSORDÁS ZOLÁN
Kötött formákban 2003., olaj, vászon, 62,5×77,5 cm

DIENES ÁGNES
Macska 2002., vegyes technika, 70×47 cm

DOBOS ÉVA
Etüd csendre és zajokra (In memoriam John Cage) I-III. 2003., pasztell, grafit, 15×15 cm

DOHNÁL ÁRON
Fényesületek plasztikus felületen III. 2001-2002., vászon, Roland-pigment, 53,5×53,5 cm
Privátgalaxis – Greguss Pál emlékére 2001., vászon, Roland-pigment, 53,5×132,5 cm
Fémfészek 2001., vászon, Roland-pigment, 53,5×53,5 cm

DOHNÁL TIBOR
Fekete 2001., papír, injekt, 60×50 cm
A rejtőzködő fehér 2001., olaj, vászon, 60×125 cm
Fehér 2001., papír, injekt, 60×50 cm   

DROZSNYIK DÁVID
Vasgyár I., III. 2003., computerprint, 105×69 cm

DROZSNYIK ISTVÁN
A létra mindig megmarad 2002., vas, 255x160x61 cm
A kabóca lábú szék belesett a gyerekmászókába 2002., vas, 212x144x116 cm
Notre Dame 2002., vas, 140×51,5×52 cm  

DUNAI BEÁTA
Tágulás 2003., olaj, vászon, 150x 150 cm  

ERTEL KATALIN
Mindig más nap 2003., olaj, 50×60 cm

ESZIK ALAJOS
Ősz 2002., akvarell, 41×28,5 cm
Te kis buta, már anyádat is én menedzseltem 2003., pasztellkréta, 67×49 cm

FELEDY GYULA
Elárvult bányatér, vegyes technika, 30,5×40 cm
A II. akna emlékezete, vegyes technika, 29,5×38 cm
Gyökércorpus – rekviem, vegyes technika, 46,5×37,5 cm

FORMANEK BARBARA
Cím nélkül 2003., litográfia, 70×100 cm
Cím nélkül 2003., litográfia, 70×100 cm

FÖDŐ GÁBOR
Most már elég lesz, menjünk 2003., szitanyomat, 70×100 cm

GELENCSÉR JÁNOS
Merengés 2003., ceruzarajz, 68×50 cm
Feleslegesség 2003., ceruzarajz, 68×50 cm

GÖRÖG FERENC GÁBOR
Integrált csomópontok 2003., video, 75 perc

GRÓSZNÉ KORBEL ZSUZSANNA
Virágcsokor 2003., guache, 32,5×47,5 cm
Gyümölcsös csendélet 2002., guache, 32,5×47,5 cm

HOMONNA GYÖRGY
Szemlátomást 3. 2003., vegyes technika, 100×100 cm

HORNYÁK PÁL
Ősz a Hegyalján 2002., olaj, karton, 50×70 cm

HORVÁTH BUGNARIU, IOAN
Városszéli tudósítások 1. 2003., színes litográfia, 700×490 mm
Városszéli tudósítások 2. 2003., színes litográfia, 700×460 mm

HORVÁTH GÁBOR
03030 2003., olaj, vászon, 190×170 cm

HORVÁTH KINGA
Dombok I-IV. 2003., tusrajz, 350×500 mm

HUMINILOWICZ VANDA
Halas kép 2003., olaj, farost, 80×120 cm

JAKAB ENIKŐ
Nox erat II. 2003., farost, 50×70 cm

JENIK, VLADIMIR
Night 2003., akvatinta, hidegtű, 320×260 mm
Day 2003., akvatinta, hidegtű, 320×260 mm

JÓSZAY ZSOLT
Együtt voltak I-V. 2003., viaszveszejtéses bronz, Ø 12 cm
Megérkezett 2003., viaszveszejtéses bronz, 31 cm
Ketten 2003., viaszveszejtéses bronz, 23 cm

KAMMERLOHR-KOVÁTS LÁSZLÓ
Regressus ad uterum, linóleummetszet, 35×50 cm
Regressus ad uterum, linóleummetszet, 35×50 cm

KAVECSÁNSZKI GYULA
Jelenetek az isteni színjátékból I. 2003., tus, akvarell, 100×150 cm
Jelenetek az isteni színjátékból II. 2003., tus, akvarell, 120×111 cm

KELLER LÍVIA
Hámor, akvarell, 48×65 cm

A. KIRÁLY ANDRÁS
Kaotikus magány I. 2003., szerigráfia, 50×48 cm
Kaotikus magány II. 2003., szerigráfia, 56×51 cm

KIRÁLY GÁBOR
Kertben 2003., vegyes technika, 39×66 cm

KISPÁL ÉVA
Helló 2001., vegyes technika, 40×54 cm
Önarckép 2003., vegyes technika, 35×50 cm

 KISS ILONA
„Megbékélés” (A lélek kapui sorozatból) 2002., olaj, vászon, rizspapír, linóleummetszet

KISSNÉ FÁBIÁN KATALIN
Sejtelem 2002., olaj, 70×100 cm

KONCZ JÓZSEF
Falu előtt 2002., akvarell, 36×51 cm

KORKOS JENŐ ZOLTÁN
Este a tó partján 2001., gouache, 41×59 cm

KOVÁCS TAMÁS LÁSZLÓ
Dawn hajnal 2002., száraznyomat, akril, 35×50 cm
Ugye jó!? 2002., száraznyomat, akril, 35×50 cm

KŐ BOLDIZSÁR
Árnyjáték 2002., litográfia

KŐSZEGHY CSILLA
A növények anatómiája I. 2003., litográfia, 50×70 cm

LACZKÓ LÁSZLÓ
Cím nélkül 2003., olaj, vászon, 69×69 cm
Cím nélkül 2003., olaj, vászon, 85×75 cm

LÁSZLÓ ERZSÉBET
Romos ház 2003., olaj, 50×70 cm

LENGYEL BOGLÁRKA
Cím nélkül 2003., tojástempera, pittkréta, 64×47 cm

LENKEY-TÓTH PÉTER
Jeruzsálem 2002., olaj, vászon, 80×120 cm
Jeruzsálem pusztulása 2002., olaj, vászon, 120×137 cm
Róma 2003., olaj, vászon  85×128 cm

LÉVAY JENŐ
02RK2003 2003., ceruza, 42×27,5 cm
04RK2003 2003., ceruza, 42×27,5 cm
05RK2003 2003., ceruza, 42×27,5 cm

LITWIN JÓZSEF
Rács 2003., kovácsoltvas, 160×80 cm
Rácsterv 2003., tusrajz, 70×100 cm

LÓRÁNT JÁNOS
Tengerparti jelenetek I-IV. 2003., tus, 29×20 cm

G. LÓRÁNT LUJZA
Ballada 2003., akvarell, montázs, 42×62 cm

LŐRINCZ RÓBERT
Egy királyfi tán 2001., rézkarc, 120×140 mm
Archeológia 2002., rézkarc, 120×140 mm
A dongó 2003., rézkarc, 120×140 mm

FELUGOSSY LÁSZLÓ
Térdsötét 2003., vegyes technika, 115×150 cm
Ez egy történet azaz torző a serpenyő alatt 2003., vegyes technika, 115×150 cm
Kiscsoport posztmodern ásóval 2003., vegyes technika, 115×150 cm

LUKÁCS RÓBERT
Nem tudom, hogy hol a határ 2003., olaj, vászon, 120×150 cm

MADÁCSY ISTVÁN
Velum I-II. 2003., vegyes technika, 70×70 cm

MÁGER ÁGNES
Istálló 2003., olaj, vászon, 100×80 cm
Kapu 2003., olaj, vászon, 100×80 cm
Elsodort falu 2003., olaj, vászon, 100×80 cm

MAKHULT GABRIELLA
Kert 2003., repesztés, akvatinta, 280×190 mm
Kert sűrítmény 2003., repesztés, akvatinta, 200×190 mm

MAKOLDI SÁNDOR
„Egyház” 2002., olaj, vászon, 146×82 cm

MAKOLDI SÁNDOR GYULA
Erőhívás 2003., terrakotta, 63x28x23 cm

MAKOLDI SÁNDORNÉ
„Generációk” 2002., olaj, vászon, 76×60 cm

MANGÓ BEATRIX
1. Ábra 2002., rézkarc, akvatinta, 125×195 mm
2. Ábra 2002., rézkarc, akvatinta, 195×150 mm
3. Ábra 2002., rézkarc, akvatinta, 195×150 mm

MARKOVICS GÁBOR
Bálnatojás 2002-2003., olaj, farost, 130×155 cm
Szülő 2003., olaj, vászon, farost, 80×100 cm

MARÓTI DÉNES
Fázós 2003., szénrajz, 70×100 cm

 

MELEG NIKOLETT
Szembesülök 2002., szitanyomat, 58×76 cm
Kicsavarodok 2002., szitanyomat, 75×55 cm

MÉSZÁROS ISTVÁN
Rimbaud-vászon III. (Szó-alkímia: TEJ É) 2003., olaj, vászon, 60×80 cm

MEZEI ZSUZSANNA
Rezonancia I. 2003., olaj, vászon, 70×80 cm

MOLNÁR IRÉN
Kossuth utca télen 2003., akvarell, 49×69 cm

MURINKÓ JÓZSEF
Tengeri kavics 2002., színes ceruza, 35×45

MUZSNAY ÁKOS
Közelítő VIII., X. 2002., vegyes technika, 70×100 cm

NÁDAS ALEXANDRA
Egyensúly és kötődések 2003., ceruza, akvarell, 50×70 cm

NÉMETH RÓBERT
Cím nélkül 2002., rézmaratás, hidegtű, 34×41 cm
Cím nélkül 2002., rézmaratás, 50×30 cm

 NYITRAI VIKTÓRIA
Csendélet 2000., olaj, 50×60 cm

OCSENÁS BÉLA
Virágcsendélet I. 2002., olaj, farost, 50,5×80 cm
Virágcsendélet III. 2003., olaj, farost, 50×69,5 cm

OROSZ CSABA
Tájképfestőiskola 1-16. 2003., computerprint, olaj, vászon, 20×20/8db, 17×17/8db

OROSZY ANNA
Rovinj 6. 2002., szerigráfia, 70×100 cm
Rovinj 7. 2003., szerigráfia, 70×100 cm

O. PAPP GÁBOR
Fészek 2001., vegyes technika, 23×31,5 cm
Cinkék 2001., falemez, olaj, 35×95 cm
Álom 2001., falemez, olaj, 57×20 cm

PAPP LÁSZLÓ
Dombos táj 2000., pasztell, 42×60 cm
Bogácsi táj 1999., pasztell, 45×65 cm
Tapolcai dombok (2001)., pasztell, 43×62,5 cm

PAZÁR ÉVA
Hébé 2003., krétarajz, 57×44

PÁL PETŐ JÁNOS
Ének 2003., nikecell plasztika, 8x1x0,5 m

PÁLFALUSI ATTILA
Cím nélkül 2002., zománc, 135×165 cm

PÁSZTOR GÁBOR
Önarckép 2002., olaj, karton, 30×40 cm
Csendélet 2002., olaj, karton, 30×40 cm

PÁSZTOR MÁRTA
Útkereső 2003., faplasztika, 60×40 cm
Jel 2003., faplasztika, 65×40 cm

PETŐ JÁNOS
Elmentek szeretteim I. 2003., olaj, vászon, 130×150 cm

PINCZEHELYI SÁNDOR
Egy ezüst hal 2003., akril, vászon, 100×140 cm

F. POLLNER ERIKA
Nana I. (Vágy) 2003., szita, akril, 120×110 cm

PÜSPÖKY ISTVÁN
Mezők I-III. 2003., monotípia, 59,5×42 cm

RABÓCZKI JUDIT
Giacometti 2002., hegesztett vas, 42 cm

RÁCMOLNÁR SÁNDOR
Mamihlapinatapai – Egymásra néznek és azt szemlélik, hogy a másik fog tenni valamit, amire mindkét fél vágyik, de egyik sem meri megtenni 2003., akril, vászon, 100×140 cm
Gvprtskvnis – ő érez minket 2003., akril, vászon, 100×140 cm
Tücsökköpők 2003., 100×130 cm

RÉZMŰVESNÉ NAGY ILDIKÓ
Bodrogpart 2003., rajz, 33×48 cm
Holtág 2003., rajz, 28×41 cm

ROHONCZI ISTVÁN
Mór árnyékai I., IV. 2002., szitanyomat, 62×49,5 cm

SERES JÁNOS
Fények, vegyes technika, 40×60 cm
Tengerpart, vegyes technika, 43×61,5 cm
Csendélet, olajtempera, 44×52 cm

SEVCSIK JENŐ
Önarckép, olajpasztell, 26×21,5 cm

SÍRÓ LAJOS
Kapcsolat-kép I-II. 2003., fotoprint, 50×70 cm

SOMORJAI KISS TIBOR
Üvegek 2003., litográfia, 70×50 cm
Üvegek 2003., litográfia, 70×50 cm
Üvegek 2003., litográfia, 70×100 cm

SÓVÁRADI VALÉRIA
„Park” 2002., olaj, vászon, 80×120 cm

STUJFZAND, LOUS
Elmenők I-II. 2002., olaj, vászon, 80×100 cm

SÜTŐ RÓBERT
Pine 2003., olaj, vászon, 160×86 cm

SZABÁN GYÖRGY
Kehely variációk 2/1, 2/2 2003., kerámia, 23,5×22, 18,5×20 cm
Kehely variációk I/1, II/2 2003., kerámia, 26×24, 29,5×15,5 cm

SZABÓ GYÖRGY
Lichthof I. 2003., viaszveszejtéses bronz, 12x17x47 cm
Lichthof II. 2003., viaszveszejtéses bronz, 10x17x40 cm
Lichthof III. 2003., viaszveszejtéses bronz, 12x25x40 cm

SZABÓ GYŐZŐ
Baráthegyaljai táj 2003., akvarell, 37×51 cm
SZABÓ VIRÁG

Szalad a titkom III. 2003., viaszveszejtéses bronz, 15x15x115 cm
Szalad a titkom IV. 2003., viaszveszejtéses bronz, 16x12x120 cm
Szalad a titkom V. 2003., viaszveszejtéses bronz, 12x12x122 cm

SZALKAI LÁSZLÓ MÁTYÁS
Jelenetek egy házasságból 2002., tempera, 99×62 cm

SZARVAS ILDIKÓ
Pesti est 2003., olaj, vászon, 131,5×36 cm

SZENTPÉTERY ÁDÁM
Vízszintes állapot 2002., olaj, vászon, 85×130 cm

SZÉKHELYI EDITH
Szabadság? I-II. 2002., vegyes technika, 40×60 cm

SZERDAHELYI SÁNDOR
Vásár 2001., olaj, 75×100 cm
Pécsi hangulat 2002., olaj, 85×75 cm

SZURCSIK JÓZSEF
Konrád György Los Angelesben 2003., akril, olaj, szén, vászon, 50×50 cm
Garaczi László Berlinben, akril, olaj, szén, vászon, 50×50 cm
Eszterházy Péter Bécsben 2003., akril,olaj, szén, vászon, 50×50 cm

TARR HAJNALKA
Akt és pohár I. 2003., monotípia, hidegtű, 930×740 mm
Akt és pohár II. 2003., monotípia, hidegtű, 925×750 mm

TELLINGER ISTVÁN
Idol 2002., akril, 100×70 cm
Fölfelé 2002., akril, 100×70 cm

TITKÓ ILDIKÓ
Tömeg, avagy kollektív szabadidőtöltés melegben 2003., linóleummetszet – fogyasztás, 50×50 cm
Tömeg, avagy kollektív szabadidőtöltés hidegben 2003., linóleummetszet – fogyasztás, 50×50 cm

TÓTH ERNŐ
Nő kaméleonnal 2003., papír, vegyes technika, 60×80 cm
Megfáradt Pieró 2003., papír, vegyes technika, 60×80 cm
Drótszamár 2003., bronz, 50 cm

TÓTH IMRE
Kolónia 2001., olaj, vászon, 90×60 cm
Emlék 2001., farost, olaj, 38×55 cm
Kis köz 2001., karton, olaj, 35×47 cm

TÓTH PÉTER
Csendélet 2003., foltmaratás, 35×30 cm

 

TÓTH SÁNDOR
Árpádházi Szent Erzsébet 2003., bronz relief, 80×100 cm
Pro memoria Dr. Zilahy József 2002
Grockolewsky bíboros 2003., 2db bronz, Ø 10 cm
Burget Lajos 2001., bronz, Ø 10,5 cm
Dr. Séra Gyula 2002., bronz, Ø 10 cm

TÚRINÉ MAKOLDI GIZELLA
„Veled vagyok” 2002., olaj, vászon, 107×44,5 cm

URBÁN TIBOR
Ága-boga I-II. 2003., vegyes technika, 200×100 cm

VARGA ÉVA
Részlet 2002., öntött vas, 42x40x30 cm
Részlet 2002., öntött vas, 43x35x26 cm

VARGA KRISZTINA
Ablakok sorozatból 2003., szerigráfia, 81×26 cm
Ablakok sorozatból 2003., szerigráfia, 81×26 cm

VARGA TAMÁS
Angyalok szárnyából lekarcolt pihék 2003.,színes mélynyomat, aquaforte, aquatinta, hidegtű, 50×70 cm
Titokban érkező látogatók 2003., színes mélynyomat, aquaforte, aquatinta, hidegtű, 50×70 cm

VARGA VIRÁG KATALIN
Szabadság-illúzió I. 2003., olaj, farost, 50×70 cm
Szabadság-illúzió III. 2003., olaj, farost, 40×60 cm

VÁSÁRHELYI ANTAL
Aréna, papír, akril, tus, ceruza, 70×50 cm
Kút., papír, akril, tus, ceruza, 70×50 cm
Fragmento., papír, akril, tus, ceruza, 70×50 cm

VERES LAJOS
Fez 2001., olaj, 86×108 cm
Kuwait éjjel (Massed mecset) 2003., olaj, 81×77 cm

VINKLER ISTVÁN
Magas vízállás 2001., akvarell, pasztell, 37,4×44 cm

ZOMBORI JÓZSEF
Cím nélkül 2003., hidegtű, 15,5×18,2 cm
Fejfa 2002., hidegtű, 13,7×14,4 cm
Cím nélkül 2001., hidegtű, 9×9,5 cm

↓ válogatás megjelent híradásokból, újságcikkekből

Táguló Téli Tárlat _ Észak-Magyarország, 2003. december 4.

Táguló Téli Tárlat – meghívott művészek is…
Idén nem jelölik majd meg a kiállított munkák árát a galériában

Idén először nem csak jelentkező, hanem meghívott – elismert és Miskolchoz kötődő – művészek munkáit is bemutatják a Miskolci Téli Tárlaton.
Az esemény kuratóriumi tagjától és egyik szervezőjétől, Kákóczki Andrástól megtudtuk, az esemény „tágul”, szlovák és román művészek is bemutatják alkotásaikat.

Olajképek
A Miskolci Galéria művészeti tanácsa döntött arról, kiket hívnak meg – a jelentkezőkével együtt összességében mintegy 230-250 alkotó munkáit bírálták el, közülük 133 művész körülbelül 300 alkotását láthatja a közönség a december 13-án nyíló eseményen. A kurátor elmondta: idén zömében képzőművészeti alkotásokkal jelentkeztek, az iparművészeti munkák kissé háttérbe szorultak. A fiatal alkotókra jellemzőek a nagyméretű olajképek és szép számmal találhatók majd a tárlaton hagyományos grafikai megoldásokkal készült munkák.

Ár nélkül
Az idei tárlaton az idősebb mesterek mellett szép számmal jelennek meg a fiatal és a középnemzedék művészei is – hangsúlyozta Kákóczki András, a díjzsűri december 10-11-én ítéli oda a tárlat elismeréseit.

Az elmúlt két év gyakorlatától eltérően idén nem jelölik meg a kiállított munkák árát – hallhattuk. Amennyiben valaki vásárolni szeretne, a galéria a közvetítői szerepet csak annyiban vállalja, hogy a művész elérhetőségéről ad felvilágosítást – hallhattuk.

BGO

“Észak-Magyarország_2003_12_4.pdf” letöltése eszakmagyarorszag_2003_12_4.pdf – Letöltve 51 alkalommal – 486 KB

 

Interjú a Téli Tárlat zsűrijének két tagjával _ Észak-Magyarország, 2003. december. 11.

ÉM-interjú a Téli Tárlat zsűrijének két tagjával
„Majd ha akasztva látom, megítélem…”

 A Miskolci Galériában szombaton nyílik a XVII. Miskolci Téli Tárlat. A beérkezett alkotások zsűrizésekor 230-250 alkotó munkáit bírálták el, közülük 133 művész körülbelül 300 alkotását láthatja a közönség. A kulturális esemény jelentős szerepet foglal el Miskolc képzőművészeti életében, idén először nemcsak jelentkezők munkáit fogadták, hanem erre az alkalomra felkért művészek alkotásait is. Összeállításunkban a zsűri két tagját, egy művészettörténészt és egy állandó önálló tárlattal rendelkező alkotót kérdeztünk arról, milyennek látják a tárlatra érkezett műveket és magát a tárlatot az ország más ilyen rendezvénye között.

Rengeteg alkotást láttak, azok között voltak, akik eldönthették, hogy a beérkezett munkák közül melyek legyenek láthatók a Téli Tárlaton. Elégedettek a miskolci seregszemlére beadott munkákkal, alkotásokkal?

Feledy Gyula (Kossuth-díjas grafikusművész):
Mi az, hogy elégedett…? Ami a zsűri elé került, híven tükrözi a képzőművészet jelen állapotát. Bár gyakorló „iparosként” nem biztos, hogy a legjobb zsűritag vagyok, de amik elénk kerültek, azok közül a legjobbakat választottuk ki.

Kishonthy Zsolt (művészettörténész):
Nem vagyok különösebben elégedett, volt már erősebb mezőny is. Sok munka jött be, de a művészi kvalitás úgy általában halovány volt. Az ok talán az, hogy sokan kísérleteztek más művészeti ágakban, és az átruccanásoknak megvan ez a kockázata.

A megyehatáron túl ismert és elismert ez a tárlat? Rangján kezelik az országos képzőművészeti események között?

Feledy Gyula:
Munkák nem csak Miskolcról és környékéről, de Budapestről is érkeznek. Azt hiszem, számon tartják a Miskolci Téli Tárlatot, az évről évre visszatérő rendezvények közt jelentőséggel bíró esemény, az országos érdeklődést is felkelti.

Kishonthy Zsolt:
Nincs óriási reputációja, lokális maradt a tárlat, nem nőtt ki országos rendezvénnyé. A  Budapesten kívüli többi seregszemléhez hasonló jelentőségű.

Az idei zsűrizés során találkoztak olyan munkákkal, amelyek jelentősek, kiemelkedőek a hazai képzőművészeti életben?

Feledy Gyula:
A beérkező munkák híven tükrözik a képzőművészet jelen állapotát. Egyelőre az egész kép még nem állt össze, csak az egyes darabokat tudtam megfigyelni, majd ha akasztva látom az anyagot, akkor lehet megítélni. Minden bizonnyal van kiemelkedő mű és vannak szokványosabbak is.

Kishonthy Zsolt:
Vannak jelentős munkák, de igazán mellbevágó, korszakos munka, remekmű ezek közt nem található – igaz, ilyen egy évben alig néhány születik, nem meglepő, ha épp ezen a tárlaton nem találkozunk korszakos munkával.

“Észak-Magyarország_2003_12_11.pdf” letöltése eszakmagyarorszag_2003_12_11.pdf – Letöltve 10 alkalommal – 436 KB

 

 

 

Egy hagyományos kiállítás képei _ Észak-Magyarország, 2003. december 18.

Egy hagyományos kiállítás képei
Megnyitották az idei Miskolci Téli Tárlatot

Külföldi képzőművészek és miskolci alkotók is bemutatják munkájukat a szombaton megnyílt XVII. Miskolci Téli Tárlaton. A Miskolci Galériában bemutatott tárgyak 133 alkotóját közel 250 művész alkotásai közül választották ki. Idén először nemcsak jelentkező, hanem meghívott – elismert és Miskolchoz kötődő – művészek munkáit is bemutatják a Miskolci Téli Tárlaton. Zömében képzőművészeti alkotásokkal jelentkeztek, az iparművészeti munkák kissé háttérbe szorultak. A fiatal alkotókra jellemzőek a nagyméretű olajképek és szép számmal találhatók majd a tárlaton a hagyományos grafikai megoldásokkal készült munkák. Az elmúlt két év gyakorlatától eltérően idén nem jelölik meg a kiállított munkák árát – hallhattuk. Amennyiben valaki vásárolni szeretne, a galéria a közvetítő szerepet csak annyiban vállalja, hogy a művész elérhetőségeiről ad felvilágosítást.

“Észak-Magyarország_2003_12_18.pdf” letöltése eszakmagyarorszag_2003_12_18.pdf – Letöltve 52 alkalommal – 465 KB