Miskolci Galéria
Oldal kiválasztása

Hazatérés / Homecoming

2020. október 22. — 2020. november 29.

A kiállítást az újranyitást követően további 3 hétig látogathatóvá tesszük.
Ennek pontos dátumát a törvényi szabályozással összhangban, és annak függvényében tudjuk meghatározni.
Addig is köszönjük a türelmüket!

Fajcsák Bence ajánlója

 

Megnyitó: 2020. október 22., 17:00
A kiállítást megnyitja: Bukta Imre Munkácsy Mihály-díjas képzőművész
Kurátor: H. Szilasi Ágota

Látogatható 2020. november 29-ig, hétfő kivételével 9-17 óráig.

 

Hazatérés /Homecoming/ a címe F. Balogh Erzsébet festőművész Miskolci Galériában nyíló kiállításának. A cím utalás  arra, hogy a szülővárost, Miskolcot érzi meghatározónak pályaorientációjában, mert gazdagon ellátta nemcsak szellemi útravalóval, de a város az Avastól, Tapolcáig, Lillafüredig óriási szabadságot és felfedezésre inspiráló környezetet is jelentet számára. Az 1970-es években , a kortárs grafika mestereinek munkái, többek között pl. Kondor Béla, Szalay Lajos, Lukovszky László, Feledy Gyula grafikái rendszeresen láthatóak voltak miskolci kiállításokon, valamint olyan karizmatikus festőegyéniségek, mint  pl. Seres János  vállaltak aktív szerepet a művészeti közéletben.  Magánórákon még találkozhatott Ruttkay Györggyel, a magyar aktivizmus egyik kiválóságával, aki életének utolsó éveiben a borsodi megyeszékhelyen élt.

A „hazatérés” egyben sokszínű, tág fogalom. Jelen esetben feltétlenül utal a festészetben megtett útra is, melynek során a belső érés folyamatát követhetjük nyomon, az indulati gesztusfestészettől a geometrikus rend felépítéséig terjedő úton. 
A cím további kérdéseket vethet fel, például egyáltalán „Haza lehet-e menni? Hol lehetünk otthon?” A hazatérés egy út állomása, ha nem is az utolsó, de a gyökerek, a múlt feldolgozásának fontos fázisa, mely erőgyűjtést is jelenthet a jövőhöz.
A kiállítás betekintést ad a valóság értelmezésének egy sajátos formájára, melyben az alkotási folyamat kerül a fókuszba, a festészeti anyagból kibontakozó keletkezés.
Ez a folyamat tele van kísérlettel, kérdés felvetéssel, sokszor játékos szabadsággal.
Talán a kísérletezés hangsúlya miatt a papír volt hosszú évekig a legkedveltebb és leggyakrabban használt anyaghordozó munkáiban. Többek között azért is, mert a gyors száradás, alakíthatóság  viszonylag kevés idő alatt megoldható általa (pasztell, akvarell, kollázs, kockákból készült installációk).
Tematikai szempontból a falusi és városi tájelemek geometriája indítja be az alkotó képzeletét. Fontos és meghatározó élményt jelentett művészetére a jászdózsai művésztelepen eltöltött időszak. Legtöbbször az objektív (tájélmények) és szubjektív (gesztusok, színek, faktúrák) elemek képi szerepét vizsgálja. A valóságélményeket kiegészítik a festék ösztönös használatából létrehozott strukturális kísérletek. Az alkotás folyamatában tudatosan  éli át a rombolás és építés anakronisztikus ellentétét.

Újabb munkái gyakran túllépnek a két dimenzió határán. Ezekben az installációkban   az absztrakttá tisztulás igénye kerül előtérben. A belső terek a vízszintesen elhelyezett képek tükröződő felületeivel távlatokat nyitnak, a fény minőségétől és helyétől állandóan változó „fázismunkává” válnak. 

2015 után készült olajfestményei a gravitáció határait is feszegetik, tudatosan használja a festék csorgásait, melyek a mozgás metaforáiként  egyben a feszültség hordozói is és a képfelület forgatásával új értelmet kapnak. A gesztussá merevedett, véletlenszerű festéknyomokhoz, a csorgatásokhoz geometriaformák kapcsolódnak, melyek tökéletes ellentétként a racionalitást, a rendet, az ember jelenlétének, keze nyomának, építkezésének kísérletező vagy tudatos megnyilvánulásait jelzik. 

 

 

 

Baranczó Bendek fotói a megnyitóról és a kiállítási enteriőrről

F. Balogh Erzsébet szakmai életrajza

F.Balogh Erzsébet
(1955, Miskolc, Magyarország)

1977-ben az egri Tanárképző Főiskola, biológia-rajz szakán végzett, Seres János növendékeként, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomát, ahol Szabados Árpád volt a mestere.
1985 óta tanít az egri Tanárképző Főiskola Rajz Tanszékén, majd jogutódján a Vizuális Művészeti Tanszéken, 2002-től főiskolai docensként. A tanítás fontos számára a festészet mellett, 2007-ben Eszterházy Emlékplakettel, 2010-ben a Magyar Felsőoktatásért Emlékéremmel tüntetik ki.
2002-2020 a Jászdózsai Nemzetközi Művésztelep művészeti vezetője, alapító és vezetőségi tagja az egri Szabad Szalon Egyesületnek, MAOE és a Magyar Vízfestők Társaságának tagja. Számos hazai és nemzetközi kiállításon és művésztelepen részt vett. Jelenleg Egerben él.

„Célom, hogy olyan kifejezési formákat és a megoldásokat találjak a tradicionális festészeten belül, amelyek egzaktabban kifejezik a szubjektív és objektív elemek kapcsolatát és örök dilemmáját. Pár éve foglalkoztat, az a kérdés miképpen lehetne a kockát, mint az egyik legtökéletesebb mértani testet beemelni festészetembe. Azzal kísérletezem, miként folytatódhat a gesztus a három dimenzióban a kockákon, melyek szigorú határai egyben le is fékezik azok lendületes erejét.” 

F. Balogh Erzsébet
(1955, Miskolc, Hungary)

In 1977, she graduated from the Teacher Training College in Eger, majoring in biology and drawing, as a student of János Seres, and then at the Hungarian College of Fine Arts, where Árpád Szabados was his master.
He has been teaching at the Department of Drawing at the Eger Teacher Training College since 1985, and then at his successor at the Department of Visual Arts, and from 2002 as an associate professor at the College. In addition to painting, teaching is important to her, in 2007 he was awarded the Eszterházy Memorial Plaque, and in 2010 he was awarded the Memorial Medal for Hungarian Higher Education.
2002-2020 artistic director, founding and management member of the Jászdózsa International Artists ‘Colony, member of the Eger Free Salon Association, MAOE and the Hungarian Water Painters’ Association. He has participated in many domestic and international exhibitions and art colonies. He currently lives in Eger. “

“My aim is to uncover such forms and solutions of expression within traditional painting that express more exactly the connection and the eternal dilemma of subjective and objective elements.  A few years I have been working on how to integrate one of the most perfect geometric shapes into my paintings, the cube. I have been experimenting with how the gesture could be sustained in for the three dimensions of cubes, the strict boundaries of which decelerate its momentum.”