I. Miskolci Országos Grafikai Biennálé — 1961

 

MISKOLCI ORSZÁGOS GRAFIKAI BIENNÁLÉ – 1961

1961. október 22. – november 19.

helyszín: Miskolci Nemzeti Színház

 

Kiállító művészek:

F. ANTAL ELEMÉR / ASZÓDI WEIL ERZSÉBET / BARCZI PÁL / BARTONIEK ANNA / BERNÁTH AURÉL / BLAHOS RUDOLF / BOKROS LÁSZLÓ / BÜKKÓSSI GÁBOR / CSOHÁNY KÁLMÁN / CSURGÓI MÁTÉ LAJOS / DISKAY LENKE / ENDRÉDY GYÖRGY / ÉK SÁNDOR / FARKASHÁZY MIKLÓS / FELEDY GYULA / FERY ANTA / FICZERE LÁSZLÓ / GACS GÁBOR / GAZSÓ ILONA / GÁBOR JENŐ / GÁCSI MIHÁLY / GERA ÉVA / GÖRÖG REZSŐ / GROSS BETTELHEIM / GYŐRFY K. JÓZSEF / HINCZ GYULA / HUSZÁR ISTVÁN / IMRE ISTVÁN / IVÁN SZILÁRD / IZSÁK JÓZSEF / JÁNOSI SÁNDOR / JÓZSA JÁNOS / KERTI KÁROLY / KEMÉNY ZSIGMOND / KISS TERÉZIA / KOLOSVÁRI BÁLINT / KONDOR BÉLA / KONSTANTIN LÁSZLÓ / KÓRUSZ JÓZSEF / KRAJCSIROVITS HENRIK / KRIZSÁN ISTVÁN / KUNT ERNŐ / LAVOTHA GÉZA / LEHOCZKI ANDRÁS / LENKEY ZOLTÁN / LUKÁCS ÁGNES / LUKOVSZKY LÁSZLÓ / LUZSICZA LAJOS / M. MAKKAI PIROSKA / MAZSAROFF MIKLÓS / MAKRISZ ZIZI / MENYHÁRT JÓZSEF / MIKUS GYULA / CS. NAGY ANDRÁS / NAGY ZOLTÁN / PALICZ JÓZSEF / PAP GYULA / CS. PATAI MIHÁLY / PÁSZTOR GÁBOR / PIRK JÁNOS / RASZLER KÁROLY / ROZANITS TIBOR / TENKÁCS TIBOR / TÖREKY FERENC / VARGA GYULA / VATI JÓZSEF / VÁCZI ANDRÁS / VÁLI ZOLTÁN / VÖRÖSMARTY MAGDA

A kiállítást rendezte: Ritly Valéria

A kiállítást megnyitotta: Nógrádi Sándor az MSZMP KB tagja

A kiállításon 76 alkotó 285 művel szerepelt.

A kiállítás emblémája Papp Gábor műve

 

A BIENNÁLÉ DÍJAI

Borsod-Abaúj-Zemplén Megye Tanácsának nagydíja

HINCZ GYULA

Borsod-Abaúj-Zemplén Megye Tanácsának díja

KUNT ERNŐ

Miskolc Város Tanácsának díja

FELEDY GYULA

A Magyar Népköztársaság Képzőművészeti Alapjának díja

SERES JÁNOS

A Szépirodalmi Könyvkiadó díja

MAKRISZ ZIZI

KONDOR BÉLA

A Szakszervezetek Borsod Megyei Tanácsának díja

RASZLER KÁROLY

A Hazafias Népfront Borsod Megyei Bizottságának díja

CSOHÁNY KÁLMÁN

 

KATALÓGUS

A katalógust tervezte: Katona László

A fotókat készítette: Kónya Kálmán

Terjedelem: 46 oldal

Borsodi Nyomda, Miskolc

 

AZ ELSŐ MISKOLCI ORSZÁGOS GRAFIKAI BIENNALE ELÉ

A reformkorban kőrajzok százai élesztgették a nemzeti öntudatot, a két háború között a grafika volt a társadalmi felelősségérzet, s az elnyomók elleni harc legjobb művészi eszköze, a forradalmi igazság hirdetője. A felszabadulás után új, nagyszabású fejlődés ábrázolására vállalkozott, egy szabad ország életének krónikásává lett. Ha az elmúlt 15 esztendőben készült lapokat egymás mellé tesszük, abból nemcsak képzőművészetünk új arca bontakozik ki, de az is, hogy mi történt ebben az országban, minek örült, min bánkódott, hogyan élt, hogyan dolgozott, mit érzett és mit gondolt a ma embere. A magyar grafika kitűnően vizsgázott, képzőművészetünk élvonalába került.

Kollwltz lélekbemarkoló realizmusa, Derkovits drámai mozgósító ereje, Masereel modern embereinek lelki gyötrelmei, Szőnyi tájainak, életképeinek lírája, a szovjet grafikusok forradalmi lendülete, a mexikóiak monumentalitása olvad egységes hatássá, nagyszerű példává a ma művészetének munkájában. Egymás után lépnek szinte az új technikai megoldások is. A színes rézkarc, linó, fametszet és litográfia sorakozik fel az ősi technikák mellé, de mindezekkel — néhány négyzetcentimétertől a táblakép méretig — a változatos kifejezést keresik művészeink. A hozzáállás is méltó az elődökhöz: a grafikák a társadalmi hivatástudat és az őszinteség csodálatos frigyéből születnek.

Az utóbbi években fellendült, újjászületett grafikusművészetünk. A festők és szobrászok sokféle próbálkozása mellett jól esett látni, hogyan nyúlnak egyre többen a sokszorosító eljárásokhoz, s a formai kísérletek hogyan kapcsolódnak a tartalom átéléséhez. Szorosabbra fűzték viszonyukat az emberekkel, a gyűjtők és a vásárlók a széles közönséget jelentették, melynek véleménye serkentőleg hatott vissza. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a monumentális művészet mellett ennek a művészeti ágnak van legszélesebb nyilvánossága.

A fejlődés erőit és eredményeit jól érezte meg a Borsod megyei Tanács, amikor meghirdette a grafikai biennálét. Ismét bizonyságot szolgáltatott mecénási tevékenységéről, mely országos méretekben is előbbre viszi a ma képzőművészetét. A külön bemutató grafikusművészetünk jelentőségét is kiemeli. A nagy kiállítások anyagában szereplő néhány lap sokszor alig tudja felhívni magára a figyelmet a többméteres szobrok és pannók árnyékában. A miskolci színház nagytermében bemutatott grafikák arról is beszélnek, hogy milyen eleven, milyen gyümölcsöző a művészek és a ma életének kapcsolata.

Tartalmilag, technikailag egyaránt sokrétű, érdekes ez az anyag. Meggyőző, hiteles a kép, a műveket létrehozó szenvedély; csaknem valamennyi bemutatott munka sokirányú kísérletnek, végleges, érett eredménye. És ez nagy dolog! Csak így tudja a látogatót is magával ragadni a művész, érzelmeinek, kifejezési módszereinek útján. Változatos, sokféle a megjelenítés módja is. összefoglaló, sűrített, kemény vonalakkal vésett fametszet-portrék, bársony finomságú hidegtű-tájak, szénbányák és ipari vidék, lírai ihletésű szántóföldekkel váltakoznak, a színes fametszetek nagyformátumú részletei csillognak a hatalmas erejű fekete foltok ölelésében. Néhányan az embert figyelik egészen közelről, arcának rovátkáiban keresik a ma héroszát, vagy a szemek sarkában megbújó bánatot. Mások egész alakokat karcolnak rézlemezbe, lassan hazafelé bandukoló munkásokat, akiknek munkától fáradt alakjában, hajlott válluk finom vonalában a művész szeretete, együttérzése is megnyilatkozik. Vannak, akik közös beszélgetésben, munkában, pihenésben lesik meg az embereket. A természetes mozgás, a kompozíciós egységgel és az igaz jellemzéssel találkozik. Hány alkalommal szemlélődhetett a művész, hányszor hatolt be a munkások világába, azonosult életükkel. Hasonló élményeket sűrített a mezei munka ábrázolásába is, akár nagy mértékben, monumentális igénnyel, akár intim hatású kis képekben foglalta össze mondanivalójukat.

Persze nem mindenki jutott el a művészi őszinteség, az átélés legmagasabb fokára. Nemcsak a formai problémák, de a nehéz technika, az ellenálló anyag is próbára teszi művészeink erejét. A legszebb elképzeléseket sem sikerült mindig átmenteni lemezre, dúcra, kőre. Bármily vonzó is az egységes, frízbe komponált alakok sora, melyet a közös munka megjelenítésére használ fel a művész, az emberek alig tudnak kilépni ornamentális szerepükből Az efféle művészi megnyilatkozásnak is mentségére szolgál azonban, hogy a kiindulás a közvetlen élmény és látvány egyszerűsítésének vágya — a modorosság a kompozícióvá formálás során kerül bele. Az üzemi témájú grafikáknál megmutatkozik a gépek szeretete. Nem a részletező előadásmód, de az ember és a gép kapcsolatának megteremtése, a nagyszerű gépóriások teszik hitelessé az ábrázolást; az ipari tájakban sajátságos lírát fedezhetünk fel, a figura nélküli táj is élő, mozgalmas.

A látvány, élmény és érzelem ihletéséből kiinduló alkotások közül, a tájak, csendéletek, portrék, városképek és zsánerek mellett had emeljem ki azokat a lapokat, melyek napjaink történelmét, a munkásmozgalom és a békeharc eseményeit örökítik meg. Sok-sok ember gondolatait vetítik ki ezek a lapok s a látható világ jelenségein túl megajándékozzák a nézőt a művész fantáziájának világával, rávilágítanak a XX. század emberének gyötrődésére is. A koncentrációs tábor nyomasztó emlékei, a háborús hisztéria rettenetes képei, az emberiség ellen összefogó borzalmas erő és a szorongás kap helyet ezeknek a művészeknek munkáiban, de ugyanakkor megtaláljuk a görcsös lelkiállapot feloldását is, a szimbolikus tartalmú béke-kompozíció, bájos leányfigurák, vagy az örök jelkép, a galamb alakjában.

Habár helytelen lenne valamilyen egységes gondolatmenet szalagjára tűzni a különböző felfogású, tartalmú és technikájú grafikai lapokat, a kiállítás szinte kínálja ezt a lehetőséget. Dante infernojának jelenetei mellé felsorakoznak a modern pokol gépei, a haláltáborok eseményei, az atomháború víziói, a néger spirituálék éneklő alakjai, az egész nyomasztó, disszonáns dallam, hatalmas erejű szép himnuszokban oldódik fel a szocialista építőmunka jeleneteiben, a dolgozó ember biztonságában, a békés hétköznapokban, a magyar táj megrendítően szép részleteiben — s felszabadult vidám dallá változik át, a szárnyaló békegalamb nyomában.

Grafikusművészetünk megtalálta az igazi utat. Nem esetlegesen, nagysietve összeszedett lapok együttese, szokásos névjegyletétel ez a kiállítás, sokkal több annál. A rendszeres alkotótevékenység legjobb darabjait mutatják be itt művészeink, demonstrálják igazi hivatásukat, azt az egészséges és gyümölcsöző kapcsolatot, mely a művész és társadalom között kialakul, s mely további nagyszerű alkotások záloga lehet

D. FEHÉR ZSUZSA