OMARA – Csak gondolj amit akarsz

A HAGYATÉK
Az életművész – képzőművész OMARA

Én egy extrém egyéni nő vagyok nincs a földön nálam rosszabb boszorkány

Minap csengett a telefonom, bejelentkezett egy Jocó nevű férfi, hogy ő a Mara barátja és felhozna hozzám egy pár dolgot, mert, hogy ők ott Jobbágyiban és Gedén úgy döntöttek, hogy ez nálam lenne a legjobb helyen.

Úgyis lett, másnap jött. mikor kinyitottam az ajtót, ott egy halom nagy nylon zacskó, láda állt, na meg Jocó a vállig érő fekete hullámos hajú férfi, mondjuk az egyik Kusturica filmből. Elkezdett bepakolni mikor már mindenhol volt csomag elégedetten összecsapta két kezét.

– Látom tényleg jó helyre hoztam, nagyon szép képei vannak itt a Marának és milyen sok.

Én megdermedve néztem a zacskókra, egy nagy zacskó napszemüveg, a másikban bizsuk, rajzok levelek, fotók, vendégkönyvek, számlák, csekkek…

Aztán kérdően ránéztem…

-Honnan is kezdjem… vágott bele a történetébe – mi nagyon jóban voltunk a Marával én is segítettem neki mindig, de ö is mikor én voltam nehéz helyzetben. Ő telefonált és én mentem. Most is úgy volt Mondta, hogy oda szeretne jönni hozzánk, mentem is érte, és akkor ö mondta, hogy pakoljunk össze, mert nem meri itt hagyni a házban. Tudtam, hogy ellenkezni nem lehet, mert amit ő egyszer a fejébe vett annak úgy kell lennie. Nálunk aztán kipakoltunk, ő befészkelte magát a nappaliban a kanapéra és azt mondta 

-Itt szeretnék meghalni Nálatok, egy rendes igazi cigány családban. Hát így…

Én 25 éve ismertem meg a Marát. Azonnal lehengerelt varázslatos személyisége, stílusa, gondolkodása, szabadsága, meg nem alkuvása, és elképesztően eredeti alkotásai, amiket ö csak firkálmányoknak nevezett. Azonnal csináltunk neki kiállításokat mozikban a Kultiplexben… na és persze már akkor elkezdtünk forgatni vele…

Az első beszélgetésünkkor így mesél magáról:

„1945-ben születtem Monoron. Apám zenész cigány volt, anyám edényfoltozó beás cigány családból származott. A két család között dúló, a származási és életmódbeli körülményekből fakadó veszekedések miatt gyermekkorom állandó vándorlással telt el. Anyámmal hol Monoron laktunk, hol anyai nagyszüleimhez költöztünk Mogyoródra. Az iskolából VI. osztályos koromban kimaradtam, s csak asszonykoromban fejeztem be az általános iskolát. Tizenkilenc éves koromban férjhez mentem egy magyar fiúhoz, amit az anyósom annyira ellenzett, hogy édesanyám úgy halt meg, hogy a nászasszonyát nem is ismerte. 1967-ben lányom született Gyermekem közgazdasági szakközépiskolát végzett, sportolóként sikeresen szerepelt a versenyeken. Csaknem egész életemben takarítónőként dolgoztam, először bejárónőként, később önálló kisiparosként. Házat építettünk, majd elcseréltük, és Budapestre költöztünk. Életem során több súlyos betegségen estem át. Daganataimat az orvosok makacsul hangoztatott panaszaim ellenére csak késve ismerték fel. Több ízben operáltak. Életemnek egyik ilyen válságos időszakában, anyám hirtelen halála után, 1988-ban kezdtem el festeni. Végzetes fejgörcsöket éreztem. Egy ilyen fejgörcsös napon papírt és ceruzát kértem a kislányomtól, mert úgy éreztem, hogy rajzolnom kell. Ekkor kezdődött el a festészetem, mert mire készen lettem a képpel, ami Sophia Lorent ábrázolta, a fejgörcseim elmúltak, mintha nem is lettek volna. A rokonságom a festés miatt hülyének tartott. Több mint száz képet festettem. Ezeket elajándékoztam, csak egy festményt tartottam meg, amelyik a szemműtétemet ábrázolta. Ezt a képet 1991 novemberében bevittem a Nemzeti Galériába, hogy mondjanak véleményt, érdemes-e tovább festenem. A szakemberek további munkára biztattak. Ezt követően kezdtem meghívást kapni különböző kiállításokra „

Leírhatatlan volt Vele minden forgatás. Mikor először még  Városföldi  bakterházában -igen  bakterházban lakott –  látott minket vendégül a fotókkal kitapétázott falak között cikázott egyik szobából a másikba folyamatosan  mesélve és illusztrálva  történeteit, szédültünk, azt hittük,  hogy itt a vég . De Szarvasgedén  a luxus kulipintyóban, ahol a faház kellős közepén épített  saját kezűleg egy medencét már ugyan ezt egy  félméter széles ösvényen kellett kameránkkal követni.  . És ő meg nem állt, mindig az aksi fogyott ki előbb.

Rengeteg kiállításra vittük a képeit meg őt magát is, hiszen az maga egy performance volt és ennek mindig biztos sikere volt.(Bécs, Párizs UNESCO palota, Velencei Biennálé, New York ENSZ palota)

Nos, ma itt van ez a rengeteg leforgatott anyag, és az a rengeteg tárgy, vendégkönyv, irat, levél, fotó és hát maguk a festmények… és az a rengeteg ember, aki mesélni tud róla – egy kiemelkedő nemzetközi rangú és hírű magyar cigány-festőnőről.

Mindig azt mondta „te csinálhatsz, rólam filmet te úgy tudsz veszekedni, mint én, és olyan bolond is vagy, és még kaptál olyan filmes díjat is.”

Szeretném valóban megcsinálni az Oláh Marát méltóképpen bemutató filmet.

Kőszegi Edit
Balázs Béla díjas filmkészítő
KuglerArt Szalon és Galéria vezetője

 

KuglerArt: egy különleges galéria
A Deák térből nyíló, rövidke Sütő utcát leginkább a gyorsétterméről ismerik, de aki inkább ízes szellemi táplálékra vágyik, az felkeresheti a főváros egyik legkülönlegesebb atmoszférájú kiállítótermét, a KuglerArt Szalont és Galériát. A békebeli nagypolgári lakásban szenzációs festmények mellett cigány népművészeti és iparművészeti alkotásokat is bemutatnak, illetve értékesítenek.

A 2011-ben alakult Galéria a nevét Kugler Henrik császári főcukrászról kapta, aki különleges édességgel örvendeztette meg vevőit. Ükunokája, a Balázs Béla díjas dokumentumfilm-rendező, Kőszegi Edit pedig a roma képek varázslatos világával szeretne örömet szerezni a látogatóknak.

Edit korábban, a Néprajzi Múzeum Roma Gyűjteményének munkatársaként átfogó tudást szerzett a roma képzőművészet világáról, így nem teljesen a véletlen műve, hogy több mint két évtizede valósággal beleszeretett a cigány festők képeibe. Galériájának első darabját, Orsós Teréz „A korsós fiú” című alkotását is ekkoriban vásárolta meg. Ettől kezdve, ha forgatásai során neki tetsző képpel találkozott, ha tehette, általában megvette.

2007 tájára már létrejött egy különleges, egyedülálló gyűjteménye, mintegy 150 képpel. Olyan művészek alkotásaival, mint Bada Márta, Balázs János, Péli Tamás, Oláh Jolán, Balogh Balázs András, Oláh Mara, Orsós Teréz, Ráczné Kalányos Gyöngyi vagy a későbbi Kossuth-díjas Szentandrássy István. Edit törekvése az is, hogy fiatal roma festőknek is teret ad a bemutatkozásra. A Galéria új művészei közé tartozik Bogdán János „Amigó” és Kállai Henrik, Lakatos Erika. Ők már nem autodidakta alkotók, művészeti iskolákat végeztek, és általában nem is cigány témákat festenek.

Edit által gyűjtött művészek alkotásai képezték a gerincét a 2007-es, „Az emlékezés színes álmai” című kiállításnak, amelynek keretében húsz kortárs roma festőművész munkái voltak láthatók a Magyar Nemzeti Galériában. Ezt a válogatást Pekingben is láthatta a közönség, a kínai Magyar Kulturális Évad megnyitó kiállításaként.

Edit életében a filmezés mellett egyre nagyobb hangsúlyt kapott az a vágy, hogy egy látogatható galériát hozzon létre, nyitvatartási idővel, ahol a képek megtekinthetőek és megvásárolhatóak.

A frissiben megalakított KuglerArt Galéria 2011-ben nagy sikerrel szerepelt az Artmarket Budapest kortárs képzőművészeti vásáron, az elmúlt években pedig több nívós külföldi kiállításon (London, Velence, Párizs, Stockholm, Passau) voltak láthatók a gyűjtemény darabjai. Jelenleg 2015. január 25-ig látható a Római Magyar Akadémián az Ott és túl azon… című kortárs roma tárlat, melyet Kőszegi Edit és Németh Pál rendezett. Itt a festőművészek mellett helyet kaptak Farkas András a NYÓLCKER hangulatát megidéző izgalmas fotói is.

https://www.facebook.com/kuglerartszalongallery