ENYÉM-TIÉD-MIÉNK / Városi lét

A művész szerző-(és házas)páros projektjében egy vállaltan közhelyes téma, a foci, mint a társadalmi párbeszéd egyik metaforája kerül a középpontba. Ezen keresztül olyan jelenségek vizsgálhatók, ahol valamely szociális, politikai, vagy vallási nézetkülönbség miatt a dialógus lehetetlenné vált az emberek között. Ezeket a helyzeteket speciálisan átalakított futballpálya modelleken szemlélteti, melyeken a játék a legkülönbözőbb módon válik abszurddá. Ezekbe a zavart keltő játékterekbe kapnak meghívást szimbolikusan a társadalom egymással konfliktusban lévő szereplői, vitáik jellegének megfelelően, hogy a közösen megélt játékélmény és helyzetkomikum által kizökkenhessenek saját nézőpontjaikból. A vitára új szemszögből való rálátás motivációt adhat a másik fél megértésére, és ezáltal lehetőséget a további párbeszédre.

Az irreális talaj sok viszonyulásban vizsgálható.
Szóba kerülhet a vidékről városba költöző életérzése, ahol a megszokott, régi stabilitást hirtelen felváltja az új, irreálisan változó valóság. A foci kapcsolatában felidézheti a régi grundok hangulatát, amelyek életét a városépítészet bizonyos szakaszai jelölték ki. A foghíjtelkek, a beépítésre váró parcellák a városrendezési tervek „szünetében” találtak maguknak új funkciót. Napjainkban ezek már szinte eltűntek, felszámolódtak, épületek kerültek a helyükre.
A játéktér mindenképpen közösségi tevékenységre utal, önálló szerveződésre, így a közösséggel kapcsolatos minden kérdés itt is releváns lehet.

Minden településen vannak közösségi házak és minden, több lakásos épületben lakóközösségre hivatkoznak. Hogyan, milyen közös pontok mentén alakul ki egy közösség? Elég hozzá, hogy egy épületben lakunk, vagy dolgozunk, vagy kell még a közös hobbi, a közös játszótér, érdeklődési kör, hasonló iskolázottság, közös élmények?

Milyen ereje van a közösségnek az egyénnel szemben? Életképesebb-e a közös fellépés bármilyen ügyben, pl. lakógyűlésen, egy fa kivágása ellen, mint az egyéni bozótharc? (Tudnál példát mondani a civil szervezetek működésére, elért eredményeire? pl: Pet-kalózok, Bátor-tábor, stb) Hogyan fogalmaznád meg a csoport és a közösség fogalmát? Van-e egyáltalán különbség? Ha igen, mi az? A virtuális térben szerveződő csoport válhat-e közösséggé, ha a való életben soha nem találkoznak?

Mennyire kell beleolvadni a csoportba, ha egy közösség tagjai vagyunk? Mit gondolsz, hat-e az életminőségünkre az, ha van egy közösség, amihez tartozunk, kizárja-e egymást a közösségi lét és az egyéniség?

A kényszerközösség vajon mennyire hatékony és mennyire léphetőek át azok keretei? Pl. a szegregáció esetén könnyű-e kitörni az adott – megbélyegzett – közösségből (cigányok, drogosok, szegények). És könnyű-e levetkőzni a kéretlenül ránk aggatott jelzőket (újgazdag, sznob, rossz osztály). Mivel tudjuk jelezni, hogy egy adott közösség tagjai vagyunk? (Ruházkodás, hajviselet, kiegészítők, járműhasználat)

Milyen közösségnek látod az osztályodat? Homogén, vagy kisebb csoportok szükségszerű együttműködése? Látsz-e ebben fejlődési lehetőséget, ha igen, vajon mi segíthet ebben? (közös élmények, feladatok, szabadidő?)

Szerinted a városban mik azok a helyszínek, események, amelyek saját közösséget építenek? Pl. egykor a Kaláka, vagy az Operafesztivál, szórakozóhelyek, parkok, sportoló helyek, irodaházak, iskolák, szakkörök? Mik azok, a helyszíntől független tényezők, amik összekovácsolnak? Sport csapatok, filmek, zenék, vallás, az internet?

kulcsfogalmak: esélyegyenlőség, fair play, közösségi tevékenység, nézőpontváltás, csoport, közösség, csoportdinamika, véleményközösség, proxemika

Feladat 1: próbálj meg a pecsétek segítségével olyan dinamikát kirajzolni, ami szerinted eredményes lehet egy eleve egyenlőtlen terepen.

 Feladat 2: Válassz ki három, a témához leginkább köthető művet, vagy sorozatot és indokold, hogy miért ezeket választottad.

A csoport és jellemzői

A csoport valamilyen szempont szerint együvé tartozó személyek összessége, kisebb-nagyobb szervezeti egység. Társadalmi vonatkozásban egymással érintkező, eszmét cserélő, együttműködő tagokból álló egység. A szociálpszichológiai (csoportlélektani) értelmezés szerint a csoport személyek meghatározott együttese, amely olyan célok (szükségletek) kielégítését biztosítja, amelyek csak a csoport tagjaival együttműködve érhetők el.

A csoport fogalmát (mint fent is kitűnik) többféle megközelítésben fogalmazzák meg, mi a csoportot egy feladatra, egy cél megvalósítására egységbe tömörült, szervezett közösségnek határozzuk meg.

Bizonyos közösségben működő csoport (elsődlegesen) lehet formális vagy informális.

A formális csoport (szervezet) bizonyos hierarchiára, formális struktúrára épül a feladat ellátása érdekében a célszerűség alapján. A mindennapi valóságban egymás mellett létezik a formális szerepfelfogás és az ember. Az egyén elfogadja a szerepet, alkalmazkodik hozzá és ez befolyásolja a személyiségét. A viselkedési módok, igények, szokások és normák – melyeket az egyén hoz magával – megváltoztatják a „hivatalos szerepmintát”, így a konkrét viselkedés a hasonulás és a hasonlítás összjátékából jön létre. A formális csoport (szervezet) mindig a kiindulás, az informális közösségek csak ennek keretében jönnek létre, nyilvánulnak meg. A formális csoportok (szervezetek, közösségek) elemei mindig zárt rendszerré kapcsolódnak össze. (Pl.: munkahelyi szervezeti egység, iskolai tanulócsoport, egy tanfolyami csoport stb.).

Az informális csoport egy közösségben elforduló társadalmi folyamatok és jelenségek komplexuma, melyek abból erednek, hogy annak tagjai társadalmi lények és viselkedésüket adott közösségben is befolyásolják a szokásaik, erkölcsük, hagyományaik, igényeik és elvárásaik. Az informális csoport mindig formális keretben „alakul ki”, jön létre, általában bizonyos tevékenység ellátása, feladat megoldása, bizonyos együttélési helyzet képezi kötő elemet. (Pl.: munka-csoport, szomszédok, lakóközösség, falu, egy tanulási-képzési szervezetben szorosabb egységet alkotók köre, stb.)

Az informális csoport gerincét mindig a formális képezi, belső hierarchiája van, különböző szerepek, státuszok, illetve az ezeket illető megítélések jellemzik. A kialakuló státusok, szerepek az egyének aktivitásának lényeges mozgató rugói, ezeket azonban éppen az adott közösségben e körben megmutatkozó különbségek, az egymásról kialakul értékképzetek alakítják, alkotják. Vagyis a státus úgy jön létre, hogy a formálisan meglévő „pozícióhoz” hozzá rendelődnek az informális elemek. Státusz teremtő tényező lehet az életkor, tapasztalat, szakmai felkészültség, lényegében a formális és informális elemek összefonódnak.

A csoportban a teljesítményre, továbbá a másokkal való viselkedésre vonatkozó normák érvényesek. Ahhoz, hogy ezek a normák érvényesüljenek el kell őket fogadtatni, el kell érni, hogy a csoport minden tagja magára nézve kötelezőnek tartsa. A csoport nyomást gyakorol arra, hogy a formális és az informális normákat mindenki elfogadja, amennyiben valaki erre nem hajlandó, akkor vagy bele kell törődnie a közösségen belüli elszigetelődésbe, vagy meg kell kísérelni a csoportban érvényes normák megváltozatását. Ezen alapul az informális normák dinamikus fejlődése, alakulása, esetleges eltolódása.

A csoporton belül kialakult pozícióból eredően létezik tekintély. Ez lehet objektív tekintély és a személyiségből eredő, avagy szubjektív tekintély. A tényleges tekintély az objektív és a szubjektív konkrét egysége, egyértelmű tehát, hogy a formális tekintélyt az informális tényezőknek is támogatniuk kell. A csoporton belül csak ez az „egységes” tekintély érvényesülhet.
A formális tekintély alapja a hivatalos megbízás (kinevezés); forrása a hatalmi helyzet; meghatározói a hivatalos követelmények. Az informális tekintély a közösség elismerése („megbízása”); forrása a közösség bizalma; meghatározói a csoport (közösség) normái.

A csoport típusai
Más megközelítésben beszélünk:
– nyitott és zárt,
– formális és informális
– elsődleges (primer) és másodlagos (szekunder) csoportról.

A nyitott csoport megközelítően állandó nagyságú, de lehetőség van működése során a távozásra és új tagok bekapcsolódására. E csoport működése lehet határozott, vagy határozatlan idejű.

A zárt csoport tagsága viszonylag állandó, működése megkezdését követően új tagok felvételére nem kerül sor. Ezek a csoportok rendszerint meghatározott ideig tevékenykednek.
A formális csoport meghatározott (szabályozott) keretben létrejövő „egység”, bárhol működik is azonos a szerkezete. Szigorú hierarchia szerint épülnek fel és ennek megfelelően működnek (Pl.: iskola tanuló csoport).

Az informális csoport rokonszenven, közös célon alapuló, a tagság önkéntes, nem hivatalosan, hanem spontán módon szerveződnek. (Pl.: szomszédok, falu-közösség, baráti kör stb.)

Az elsődleges – primér – csoport az, amely időrendben, fontosságban minden vele kapcsolatba kerülőt megelőz. Egyedi, sajátos. (Pl.: család)

A másodlagos – szenkundér – csoport az, amely már meglévőre, megelőzőre alapozva jön létre, a fejlődésben már meglévő előzményre épül.

A csoport jellemzői
A csoport saját céllal rendelkezik, tagjai a közös célok, ezeket megvalósító cselekvés révén kötődnek egymáshoz, amik egyben tevékenységbeli (funkcionális) összekapcsolódást is jelentenek.

A csoport önfenntartó egység, ami azt jelenti, hogy tagsága határozza meg létrejöttét, működését, szükség szerint újabb tagok felvételét. A csoportot elhagyó (elhagyók) helyett a befogadást a közösség határozza meg, a feladatok igénye esetén a tagság bővítés az önfenntartás jegyében valósul meg.

Az elvárások a csoport alakulásának előzményeire alapozottan a kitűzött céloknak, a megkívánt értékeknek megfelelően alakulnak, erre alapozottan jönnek létre a normák, amelyek szabályozzák a tagok viselkedését. A norma nem az egyéni elvárások összessége, hanem a csoportban működő interakció „terméke”. A normák betartása a csoporthoz tartozás feltétele.

A csoport határozza meg az aktuális feladatokat, jelöli meg az elvárt eredményeket. Az együttműködés során a célirányos, bevált cselekedetek mintául szolgálnak, elterjednek és hagyományozódnak. A feladatok teljesítése a csoportos tevékenység eredménye, amely az egyes egyének cselekedeteiből pusztán összegzéssel nem vezethető le.

A csoporton belül megoszlanak a feladatok sajátos szerepek válnak ki (pl.: vezetés), amelyek meghatározott módon illeszkednek össze és egészítik ki egymást. A tevékenység során alakul ki és szilárdul meg a belső hierarchia.

A csoport viszonylag tartós szerkezetű, amit céltudatosan alakítanak ki a megvalósított feladatok eredményeként. A csoport tagjai kicserélődhetnek, de belső rendje változatlan marad.

A csoportkohézió
A kohézió, csoportkohézió a csoport tagjai között fellépő összetartó erő, kölcsönhatás. Az a kölcsönhatás, amely az együttes élmények, közös tevékenység nyomán jön létre, az adott közösség összetartó elemévé válik.

A személyek ismerik egymást, módjuk van együtt dolgozni, ezért hatnak is egymásra, bizonyos mértékig függnek egymás tevékenységétől, kölcsönhatásban vannak és így erőteljesen hatnak egymásra. Ez a kölcsönhatás együttese határozza meg a csoport tevékenységének dinamikáját, ez a csoportdinamika.

A csoport nem azonosítható tagjainak egyszerű összességével, egyéni tevékenységük és magatartásuk „összeadásával”. A csoport többletet ad, amely nem magyarázható tagjainak egyéni tulajdonságával. A csoport befolyásoló, összefogó, együttműködésre késztető közösség. A csoport tagjaira gyakorolt befolyás az együttműködés fontos feltétele. A befolyásolás fontos eszköze a közösen kialakított normák rendszere.

Ez a befolyásolás segíti elő a közös cselekvést, és teremti meg a célok megvalósításának feltétlét. A csoportban egészséges versenyszellem fejlődik ki így a tagjai között, amely hozzájárul a jobb eredmények eléréséhez. A kölcsönös egymásra hatás az egyénnek biztonságérzetet ad, hozzájárul a reális önértékelés képességének alakulásához, fejlődéséhez (ezért kell a csoportnak követelményt támasztania tagjaival szemben), az egészséges önbizalom megerősítését segíti elő.

A csoporthatás fontos része a véleményalkotás, amely az egyének egymásra hatásával segíti az egységes szemlélet kialakulását, a színvonalas feladatvégzést, húzóerőként hat minden típusú közösségben. A csoporthatás eredményeként azt kívánatos elérni, hogy az egyén és a többség véleménye (lényegi kérdésekben) egybe essék, és ezt minden csoporttag természetesnek tekintse.

A csoportvélemény jelentősége nemcsak a csoporton belüli kohézió növekedése miatt számottevő, hanem a tagok tevékenységére gyakorolt hatása miatt is. A csoport értékrendszere, az azonosulás mértéke, a munkához való viszony, az elismeréshez kapcsolódó helyzet igen intenzíven befolyásolja a termelékenységet (az eredményességet), valamint a személyiségfejlődést. Azok a csoporttagok, akik biztosak a csoport kedvező értékelésében, inkább hajlandók a megkülönböztetések kiharcolására (példaként szereplésre), mint azok, akik alacsonyabb teljesítmény („státuszuk”) miatti bizonytalanságból eredően az „egyenlősdire” törekszenek.

A csoport véleményét a munkateljesítmény megállapítható jellemzői jobban befolyásolják, mint a hozzá kapcsolódó hangulatok, érzelmek. A tapasztalatok azt igazolják, hogy az adott közösség fejlődését, stabilitását nagy mértékben befolyásolja a csoportvélemény, mint a hivatalos értékelés mértéke. A csoportban végzett tevékenység szükségszerű, fontos feltétele, tartozéka a kölcsönhatás, vagyis a megfelelő válasz – viszontválasz. A csoporton belüli tevékenységben szerepe van a meggyőzésnek.

Források:
Csepeli György: A szervezkedő ember, Osiris Kiadó, Budapest, 2003.
Meredioth Bellin: A team avagy az együttműködő csoport, SHL Hungary, Bp., 1998.
Joseph P. Forgas: A társas érintkezés pszichológiája, Gondolat Kiadó, Bp., 1989.
K. Lervin: Csoportdinamika, Közgazdasági és Jogi Kiadó, Bp., 1975.
Pataki Ferenc: Csoportlélektan, Gondolat Kiadó, Bp, 1980.

továbbá: 

Edward T. Hall: Rejtett dimenziók

„Gaál József munkamódszere (…): a rétegesen felépülő szobor alapját képező fafaragványra szögelt, régi lószerszámokból vágott bőrcsíkok több rétegben borítják a figurákat. A sűrűn behálózó, rátekeredő bőrszalagok alatt feloldódnak az emberi arc jellemvonásai, a hibrid lények bestialitását pedig még jobban felfokozzák a fejekre applikált lószerszámok, a kötőfék és a zabla darabjai. (…) a vastagon egymásra hordott bőrrétegek erőteljesen kontrasztos árnyékot vetnek, tagolt és összetett textúrát hozva létre. (…) A groteszk, tömören formált büsztök kiemelten hangsúlyos pontja a száj, ami lehetne a kommunikáció, a hangos üvöltés csatornája is, azonban a megzabolázott, bőrszíjjal lekötött, kipeckelt ajkak némaságra ítélik a fejeket. A saját korunkból fakadó emberi artikuláció hiányának megalázó megtestesülései azonban egy másik értelmezési lehetőséget is sejtetnek: ők a némaság misztériumának követei, akik a belső szemlélődésre irányítják a figyelmet.” 
Szabó Noémi

Gaál József objektje teljes mértékben a vírushelyzeti asszociációt hozza elő.
A maszk használata most jelentőséget kapott, de megbeszélhető az arc eltakarásának különféle funkciói, a védelem, a rejtőzködés, a félelemkeltés is. Hiszen a mai társadalmakban, főleg a városi viszonyok között több, átvitt értelemben vett maszkot is hordunk, melyek nemegyszer ránk kövesednek, körbefonják a személyiségünket is, mint ezek a bőrszíjak.

A privát szférájára mindenki kényes. Ezt leginkább a tömegközlekedésben szokták megzavarni, csúcsidőben itt tartható a legkevésbé szabadon az intim szféránk. Ezt legkönnyebben a ruházattal tudjuk kijelölni, ami egyben az identitásunkat, a stílusunkat, az egyéniségünket is kifejezi.
Egy nagyvárosban elég nehéz különbözni, ahol a divatmárkák tucatjával árulják az ugyanolyan a szabású és színű ruhákat. Mi visz rá bennünket, hogy beálljunk a (pénztárnál a) sorba, hogy „kockafejűvé” váljunk?

Mit jelent számodra Szurcsik József kockafejűsége? Rugalmatlanságot, feltűnés mentességet, beolvadást, bigottságot?

Mivel tudod még kifejezni az egyéniségedet? Hogyan húzod meg az én-határaidat a családban, az osztályban, más közösségben?

Miért szükséges a privát szféra? Mindenkinek van ilyen, minden helyzetben biztosítható vajon (szegregátumban, nagycsaládban)? A karantén idején te pl: hogyan viselted, hogy szűkült ez a szféra? Ha nincs saját szobád, hogyan oldottátok meg ezt a szülőkkel, testvérekkel? Hogyan jelzed a saját kuckód határait, ha nem tudod bezárni az ajtót? (Pl: sátorozáskor, utazás közben a reptéren, vagy egy nagyrendezvényen?) A virtuális privát szféra működőképes? Ha a telefonodba merülsz, vagy a fülhallgató a fejeden van, az ugyanaz az érzés, mintha magadra zárnád a szobád ajtaját?

Karantén alatt hogyan élted meg, hogy ugyanaz a helyszín a dolgozó, a háló, a nappali, az étkező? Van igényed rá, hogy ezek elkülönüljenek?

Hol van a városban olyan hely, ahol egyedül is jól érzed magad? Melyik zug, pad, lépcső tudja ezt nyújtani? El kell bújnod a zsongás elől, vagy bármilyen forgalmas, zajos helyen meg tudod ezt találni?

kulcsfogalmak: én-határok, szociális távolság, egyéniség-egyediség

Feladat 1: az egyéniség legszembetűnőbb jelzése az öltözködés, kreálj egyéni street fashiont az öltöztethető babán

Feladat 2: Adventi naptár-szerűen nyitható ablakos panelház síkmakett. Az ablakok némelyike alatt az ott lakók néhány jellemző tulajdonsága olvasható. A panelház-homlokzat fénymásolt verziójában próbálj egyéniséget adni a panelház ablakainak úgy, hogy tükrözze az ott lakók stílusát, életmódját. Vagy fordítva: díszítsd ki az ablakokat és ki kell találnia a többieknek, kik laknak mögötte.

Feladat 3: Válassz ki három, a témához leginkább köthető művet, vagy sorozatot és indokold, hogy miért ezeket választottad.

Edward T. Hall: Rejtett dimenziók, Gondolat Könyvkiadó, 1987
Hugo Macdonald: Hogyan hozzuk ki a legtöbbet a nagyvárosi életből? HVG könyvek 2021

Gosztola Kitti Right Tree Right Place című sorozata a fák elektromos vezetékek miatti csonkolására reflektál – a rajzok a fák megnyirbálását képezik le, keretük pedig az ábrázolt fafajtából készült. A keret itt nemcsak a képhatárok hangsúlyozásának eszköze tehát, hanem a mű integráns része. A sorozat egy láthatatlan, de a városi infrastruktúrák működéséhez látszólag elengedhetetlen gyakorlatra hívja fel a figyelmet, mintegy emléket, emlékművet állítva a fák „praktikus” célokból történő traumatizáló megsebzésének.

Mennyire viselkedünk etikusan a városi környezettel?

Mit gondolsz, a városrészek kialakításakor figyelembe veszik a már meglévő zöldfelületet, igazodnak hozzá, vagy utólag, funkcionálisan telepítenek fákat, bokrokat pl. zaj- vagy porvédő erdősávokat?

Miért lettek mára divatosan a közösségi kertek? Mire jó egy arborétum? Tudsz példát mondani ezekre Miskolcon?

kulcsfogalmak: biodiverzitás, mentális egészség, klímaváltozás

 Feladat 1: Zöldítsd be az Kisavas egy részét bemutató makettet. Nem feltétlenül kell a valósághoz igazodni, hiszen az arányok miatt nem is lehet, de gondold végig, hogy pl:
– a nagyobb fák gyökerei hová futhatnak egy „lyukas” hegyen,
– érdemes-e eltakarni egy szép műemléket,
– elviseli-e a villanyvezeték majd a nagyra növő lombozatot, vagy emiatt később meg kell majd csonkítani azt,
– megmaradnak-e a beültetett virágágyások, vagy kihasználják majd az ott lakók,
– a zaj- és porvédő funkción túl te mit vársz el a természettől?

 Feladat 2: Válassz ki három, a témához leginkább köthető művet, vagy sorozatot és indokold, hogy miért ezeket választottad.

 „Az embereknek, csakúgy, mint bármilyen más fajnak, szüksége van a természeti környezetre. Ennek ellenére mi vagyunk az a társas faj, amely jól él nagyvárosokban, és jól megvan a technológia segítségével. Azonban sem a technológia, sem a nagyvárosok nem tudják helyettesíteni a természeti környezet iránti igényünket. Fenn kell tartanunk egy egyensúlyt. Azáltal, hogy elszakadtunk a természetes környezetünktől, idegenekké váltunk a természetes világ, azaz saját világunk számára. Ez egy komoly kihívás identitástudatunknak, és tudat alatt jelentős hatása van a mentális egészségünkre.” (Bird 2007, 4. oldal)

A szakirodalom a következő hatásokat említi, mint amelyeket a természeti környezettel való kapcsolat eredményezhet (Bird 2007, 6. oldal). A természettel való kapcsolat:

• kezeli a gyenge önfegyelmű, hiperaktív (ADHD) gyermekeket;
• segít megbirkózni a szorongással és a stresszel, különösen a műtéten vagy a rákkezelésen áteső betegek esetében;
• hatékony a bűnözés és az agresszió csökkentésében;
• jótékony az idősgondozásban, kezeli az elmezavart;
• javítja a koncentrációt a gyerekeknél és az irodai alkalmazottaknál;
• hatékony a stressz ellen;
• egészséges kognitív (a megismerésre vonatkozó) fejlődést eredményez a gyermekeknél;
• javítja a kórházi körülményeket;
• megerősíti a közösségeket;
• hozzájárul a jóllét érzéséhez és a mentális egészséghez.

Stephen Kaplan és Rachel Kaplan vizsgálódásai alapján az látszik, hogy a természeti környezettel való kapcsolat örömet, megnyugvást és stresszcsökkenést eredményez. Ezen kívül a kutatások bizonyítják azt is, hogy a fizikai jóléthez is hozzájárul a természeti kapcsolat. Azok az emberek, akiknek van kapcsolata a természettel, általában jobb egészségnek is örvendenek. Hosszabb távon kimutathatóak a közvetett hatások is, mint az otthonnal, a munkával vagy úgy általában az élettel való elégedettség. Látvány szempontjából a természetet technológiai elemekkel lehet ugyan helyettesíteni, azonban az emberek és más élő-lények közötti kapcsolat, úgy tűnik, nem pótolható. Összességében azt mondhatjuk, hogy a természeti környezettel való kapcsolat hozzájárul az egészséghez, a boldogsághoz és az egyén kiteljesedéséhez.

(Szabó Zoltán: A városi természet értékelése Terézvárosban, Lélegzet Alapítvány, Bp, 2008 )

„A város is a földre épült, a mezőre vagy az erdő közepébe, a kék ég alá. Ugyanúgy lakják növények és állatok is, veri az eső, fújja a szél, elönti az áradás és égeti a nap.
A város is a természet türelméből és békéjéből lehet ott, ahol van.
A városban is folyamatosan ott lélegzik a természet ereje, mert a város sem tudja őt kiszorítani magából. Az egy tévhit, hogy ahol város van, ott nincs természet. Már hogyne lenne? Aki azt gondolja, hogy a város megfosztja őt a lüktető természettől, az még nem nyitotta ki valójában a szemét. Aki azt hiszi, hogy csak egy csendes tisztáson ülve, a patak csobogását hallgatva tud együtt lélegezni vele, elveszti a lehetőségét annak, hogy a városban is jól érezhesse magát.

Tovább megyek. Aki a városban is a természetet csodálja, és első sorban neki rendeli alá magát, nem a betondzsungelnek, az találta meg igazán a kapcsolatot, amit keres. Könnyű az erdőben, a friss levélillatot beszippantva békésnek lenni… de ahhoz már kell erő, hogy ezt a városban is érezd. Sőt, ha a kapcsolat iránti vágy szívből jön, egyáltalán nem is nehéz: csak látni és érezni kell, észrevenni a repedésekből folyton, makacsul és törvényszerűen kibújó életeket, a kis parcellányi telepített fűben a máris odaköltöző millió rovart, az évszakonként cserélt, katonás rendbe szervezett dísznövényekben a csodálatos alkalmazkodó képességet és az élet örömét pusztán az élet lehetősége fölött.

• Ha városlakóként közel akarsz kerülni a természethez, akkor járj nyitott szemmel. Ne bánkódj, ha nincs lehetőséged utazni, de ne nyugodj bele, hogy zöldellés nélkül kell létezned. Ez ugyanis nem igaz. Keress minden apró részletet, amiben megtalálod a természet erejét. Erőt fog adni a legnagyobb betondzsungel közepén is, kicsiként is ugyanannyit, mint ha a Kárpátok sziklái alatt állnál.Vagy még többet is. Nincs nagyobb példakép a természetellenes sorokba kényszerített dísznövénynél, ami mégis csak azzal van a legjobban elfoglalva, hogy magát minél tökéletesebbre növessze, és kihozza a legjobbat a körülményekből, ahelyett, hogy keseregne a sorsa felett. Vagy nézd a betonfal repedésén kibújó hajtásokat, amik lehetetlenül kevés talajból (ami akár a város szemetéből gyűlt össze) virágokat növesztenek. A mezőn könnyű virágot hozni, de a betonfalon? A kiépített medrű, megközelíthetetlen partú folyóról, ami mégis fenséges, vagy a város zaját egészsége árán is túlkiabáló madárról nem is szólva.
• Vegyél tehát példát arról, ahogyan a természet mindig csak a feladatára koncentrál, legyen bárhol. Egészséges önzéssel építi magát, de ellenszolgáltatás nélkül ad, segít és tanít a létezésével, szelíd határozottságával, szigorú szabályosságaival és utánozhatatlan eleganciájával.
• Hogy ne fáradj el te sem, merj új helyeket felfedezni, és merd újra felfedezni a régieket! Nézd meg, mi van a munkahelyeden eggyel túli utcában! Menj ki néha a város szélére csak úgy! Keresd meg a legmagasabb, legszélsőbb pontokat, és nézz vissza a városra, ahol élsz! Vedd észre, ahogy az egész település, a maga sokszor szmogos-koszos, akár életidegen mivoltában is egy ugyanolyan élő, lüktető rendszer,mint a természet maga, a természettel körülvéve. Ugyanis a város széle után mindig a zöld jön… mindig.
• Végül pedig azt is vedd észre, hogy akár akarod, akár nem, része vagy ennek a lüktető rendszernek. A természet része vagy, a város része vagy, az életed része vagy. Nem vonhatod ki magad belőle, de megtanulhatsz együtt létezni vele. Sőt, mit több, élvezni is fogod!”

https://www.freshmood.hu/2016/08/agymenes/uzenet_a_varoslako_termeszetkedvelonek/

„A sokszorosított grafika évszázadokon át a mindennapokhoz erősen kötődő, annak történéseire elevenen reflektáló médium volt. Hordós Boldizsár tinédzser-triptichonja (…) kivételes érzékkel ötvözi (ütközteti) a mindennapok blaszfémikus, burjánzó tárgy-hordalékát az akadémikus művészet mesteri kivitelével.”

Révész Emese

Hordós Boldizsár tripichonja koncentráltabb fókuszú odafigyelést kíván, ami ötvözi a képernyő és a való élet madártávlati képkivágásait és szokatlan kontextusba helyezi az életteret, a lakóteret.

A privát szférájára mindenki kényes. Ezt leginkább a tömegközlekedésben szokták megzavarni, csúcsidőben itt tartható a legkevésbé szabadon az intim szféránk. Ezt legkönnyebben a ruházattal tudjuk kijelölni, ami egyben az identitásunkat, a stílusunkat, az egyéniségünket is kifejezi.
Egy nagyvárosban elég nehéz különbözni, ahol a divatmárkák tucatjával árulják az ugyanolyan a szabású és színű ruhákat. Mi visz rá bennünket, hogy beálljunk a (pénztárnál a) sorba, hogy „kockafejűvé” váljunk?
Mit jelent számodra Szurcsik József kockafejűsége? Rugalmatlanságot, feltűnés mentességet, beolvadást, bigottságot?
Mivel tudod még kifejezni az egyéniségedet? Hogyan húzod meg az én-határaidat a családban, az osztályban, más közösségben?
Miért szükséges a privát szféra? Mindenkinek van ilyen, minden helyzetben biztosítható vajon (szegregátumban, nagycsaládban)? A karantén idején te pl: hogyan viselted, hogy szűkült ez a szféra? Ha nincs saját szobád, hogyan oldottátok meg ezt a szülőkkel, testvérekkel? Hogyan jelzed a saját kuckód határait, ha nem tudod bezárni az ajtót? (Pl: sátorozáskor, utazás közben a reptéren, vagy egy nagyrendezvényen?) A virtuális privát szféra működőképes? Ha a telefonodba merülsz, vagy a fülhallgató a fejeden van, az ugyanaz az érzés, mintha magadra zárnád a szobád ajtaját?
Karantén alatt hogyan élted meg, hogy ugyanaz a helyszín a dolgozó, a háló, a nappali, az étkező? Van igényed rá, hogy ezek elkülönüljenek?
Hol van a városban olyan hely, ahol egyedül is jól érzed magad? Melyik zug, pad, lépcső tudja ezt nyújtani? El kell bújnod a zsongás elől, vagy bármilyen forgalmas, zajos helyen meg tudod ezt találni?

kulcsfogalmak: én-határok, szociális távolság, egyéniség-egyediség

Feladat 1: az egyéniség legszembetűnőbb jelzése az öltözködés, kreálj egyéni street fashiont az öltöztethető babán

Feladat 2: Adventi naptár-szerűen nyitható ablakos panelház síkmakett. Az ablakok némelyike alatt az ott lakók néhány jellemző tulajdonsága olvasható. A panelház-homlokzat fénymásolt verziójában próbálj egyéniséget adni a panelház ablakainak úgy, hogy tükrözze az ott lakók stílusát, életmódját. Vagy fordítva: díszítsd ki az ablakokat és ki kell találnia a többieknek, kik laknak mögötte.

Feladat 3: Válassz ki három, a témához leginkább köthető művet, vagy sorozatot és indokold, hogy miért ezeket választottad.

Edward T. Hall: Rejtett dimenziók, Gondolat Könyvkiadó, 1987
Hugo Macdonald: Hogyan hozzuk ki a legtöbbet a nagyvárosi életből? HVG könyvek 2021

„A fotókon elhagyott épületek, szerszámok az őket megfogó kéz nélkül, üres, leszakadt ajtajú öltözőszekrények, kopott színek, szemét, elhagyottság. Szinte tobzódik az elmúlás színeiben és matériáiban, az elrozsdált vasak görbülésében, a kilazuló csavarokban, felpikkelyesedett festésekben. Más képein − talán még riasztóbbak − még minden olajtól csillog, indulásra kész a gép, csak nincs, aki bekapcsolja. (…) Kiss Tanne István ipari képei azonban nem dokumentarista indíttatásúak, sem nem szociofotók, s még csak nem is elégiák a Gyár pusztulásáról. Kiss Tanne István nem volt „szaki”, számára a Gyár épp halálával válik élővé: a zárt körzet kerítései lassanként leomlanak, a régen naphosszat szuszogó, sípoló, izzó óriásnak elmúlnak a titkai, csak fekszik a lábunk előtt, végzetes megsebzettséggel. S ezzel a fotográfus legizgalmasabb, eddig csak a belső képei közt formálódó vízióira talál rá. Mert az elmúlásban épp a teremtést keresi, a tovatűnőben a monumentalitást, a nem-helyek számára nem a gyökértelenségről szólnak, hanem épp a megejtő kontinuitásról, a volt-helyekről s a leendőkről.”

Bán András

Szomorú sorsa jutottak azok az ipari műemléknek is beillő, de sajnos védelem alatt nem álló gyárrészek, melyek a miskolci Vasgyárban található épületmaradványok. Ahol egykor zsúfolt élet és tömegtermelés zajlott, ma már csak esztétizáló fotók szép alanya, de állaga miatt funkciót már nem talál magának. (Ellenpont a Factory, amely ezen a helyszínen működik több tíz éve, szép példája a barnamezős beruházásnak, a felhagyott gyárépület kulturális célú hasznosításának)

Minden településhez – nem csak a városokhoz – tartoznak olyan épületek, területek, melyek funkciójukat vesztették, gazdátlanok, mégis ott csúfoskodnak az eredeti helyükön. Ezeket igen nehezen integrálják a városlakók a saját életükbe, leginkább kikerülik, mert csak nehézséget jelent, hiszen veszélyes környék, esetleg egészségtelen a környezete, káros anyagok (pl. azbeszt) szabadulnak fel belőle. Nehéz megszeretni és jól használni ezeket a helyeket, sokszor a városok maguk sem tudnak vele mit kezdeni, hiszen a rehabilitációjuk rengeteg pénz emésztene fel.

De egy város életében folyamatosan változnak ezek a területek, így szinte „hullámzik” a település, hol ez a felkapottabb hely, hol az. Az ilyen fajta lüktetés természetes is, hiszen a fejlődést, a változást mutatja, a munkahelyek koncentrálódását, vagy a szórakozóhelyek felfutását.

Miért esnek ki a város vérkeringéséből bizonyos épületek, kerületek? Ez hogyan hat az ott, vagy a környéken élőkre, a városrész megítélésére? Mit jelent a szegregáció?

Mi történik ezekkel, hogyan próbáljuk ezeket az épületeket újra hasznosítani?

Tudsz esetleg példát mondani erre Miskolcon? (pl: Factory, Fűtőmű)

Vannak-e olyan helyek a városban, amik valóban mindenkié? Ez vajon hogyan érhető el?

kulcsfogalmak: szegregáció, városrehabilitáció, szociális városrehabilitáció (a fizikai környezet megújításánál nagyobb súlyt fektet a társadalmi viszonyok minél kisebb lakosságcserével megvalósuló javítására, a területen élők humán erőforrásainak gyarapítására, hátrányos társadalmi helyzetük megszüntetésére.)

Feladat 1: Színezd ki a város térképét annak megfelelően, hogy te mit gondolsz frekventált/népszerű területnek és mit elhanyagolt/lerobbant városrésznek. Lenne ötleted arra, hogy ez utóbbit hogyan virágoztasd fel? (Elméletben annyi pénzed van rá, amennyit csak akarsz, ötletelj bátran!)

Színkódok:
zöld – legnépszerűbb
kék – népszerű
sárga – közömbös
piros – népszerűtlen
fekete – kerülendő

Feladat2: Válassz ki három, a témához leginkább köthető művet, vagy sorozatot és indokold, hogy miért ezeket választottad.

Edward T. Hall: Rejtett dimenziók, Gondolat könyvkiadó, 1987
Marc Augé: Nem-helyek. Bevezetés a szürmodernitás antropológiájába, Műcsarnok Nkft, 2012.

A Budapesti Napló sorozatban Koós szó szerint saját, önálló életének lenyomatait alkotja meg, melyekben megőrzi és dokumentálja a környezetét. A sorozat 2014-ben megnyerte „Az év grafikája” díjat.

Fametszeteivel Koós dokumentálja mindennapi környezetét: az utcáját, a háza udvarát, és a metrókocsit, amivel a műtermébe utazik.

A nyomatot és a dúcot egymással szemben levő falakra helyezi és így készít installációt, valódi hely-élményt. Ez az installálási mód tükrözi Koós nyomtatással kapcsolatos szemléletmódját is.

Bár a fametszet sokszorosító technika, ő szigorúan egyedi lenyomatokat készít – ezért állítja ki egy alkotásként a dúc és a nyomat együttesét. Ezeknek egyedi és eredeti alkotásként való kezelése érzékelteti az eredeti és a másolat összetett problematikáját, mely ott rejlik minden sokszorosításban.

A dúcokról készített lenyomatok számának önként vállalt korlátozása (egy dúcról csak egyetlen nyomat készül) szintén kinyilatkoztatás, amely szembe állítja a sokszorosítás természetét és a művész egyedi, értékes emlékeit.

Koós Gábor fametszete és annak dúca egy utcakép illúzióját kelti, ugyanakkor a technikai kivitelezés párhuzamot mutat a művészi és a valóságos építkezés között.  A kiindulás tehát az élettelen város/utcakép, ahol nem jelenik meg az ember. A nagyméretű fadúc anyagával utal a természeti környezetre, témájával pedig az épített környezetre, így a kiállítás kiindulási pontjának tökéletes.

A környezetpszichológia az ember és épített-, vagy természeti környezete közötti kapcsolatot vizsgálja. Fő kérdése, hogy az embert körülvevő fizikai környezet hogyan befolyásolja az emberek érzelmeit, gondolatait és viselkedését. A környezetpszichológia multidiszciplináris terület, amely más tudományterületek (földrajz, esztétika, antropológia, pszichológia, történelem, szociológia, építészet) eredményeit is felhasználja. Vajon a nézőpontok hogyan befolyásolják az ember érzelmeit, mindennapjait a városon belül?

Egy iroda- vagy bérház 8-10. emeletéről szemlélni nap mint nap a várost, más hatást kelt, mint egy szomszédos garázsra nyíló földszinti helyiségből? Hogyan írnád le ezeket?
Milyen nézőpontokat tudsz felsorolni, ami jellemző lehet a városra?
Szerinted segítenek-e bizonyos épületek, mint igazodási pontok, a térérzékelésünkben?

kulcsfogalmak: mentális térkép, nem-helyek, környezetpszichológia 

 Feladat 1.: Rajzold le egy A4-es lapra hogyan jutsz el az otthonodból az iskoláig. Próbáld meg az igazodási pontok (buszmegálló, kereszteződés, híd, egy graffiti, nagyobb épületek) mentén megrajzolni az útvonalat úgy, hogy az arányos legyen. (Próbáld meg google maps és útvonaltervező nélkül! 🙂
Milyen referenciapontokat választottál és miért? Vannak köztük környezeti elemek (fák, park, patak) is, vagy csak épületek?
Ezek elnevezése tükrözi-e a mai állapotukat, esetleg sajátos elnevezést kaptak pl. a családon belül, vagy a baráti körödben?
Hogyan alakul a te egyéni város-elbeszélésed?
Képes lennél-e ugyanezt megrajzolni városi téren kívül, épített környezet hiányában pl. egy kirándulás útvonalát egy mezőn, vagy erdőben?
Vannak-e a térképeden nem-helyek? Felismered-e ezeket a saját hétköznapjaidban?

– Mit gondolsz, az épületek funkcióinak a változását naprakészen követi-e a mentális térképünk? Vajon a vírushelyzet miatt fognak eltűnni boltok, üzletek, éttermek, amikhez képest eddig meghatároztuk pl. a távolságot, vagy más objektumok helyzetét?

Feladat 2.: Próbáld meg a sík maketten sorba rakni a főutca épületeit. Emlékszel, mi, hol van? El tudsz vonatkoztatni a korábbi feliratoktól? Egyáltalán szoktad nézni a homlokzatokat, vagy csak addig látsz fölfelé, ameddig a kirakatüveg tart?

Feladat 3: Válassz ki három, a témához leginkább köthető művet, vagy sorozatot és indokold, hogy miért ezeket választottad.

Marc Augé francia antropológus szerint világunkat egyre jobban azok a terek uralják, amelyekhez – a tér személytelensége, identitásnélkülisége miatt – az ember képtelen kötődni. A nem-helyeket a személytelen információk, utasítások és eljárások (hirdetések, útlevél és menetjegy-ellenőrzés, vámvizsgálat stb.) jellemzik, leginkább átmenetiek, funkciójuknál fogva köztes zónák, csak rövidebb tartózkodásra, áthaladásra alkalmasak, mint egy metróaluljáró, két épületegyüttest összekötő híd, parkolóház.

„− A nem-hely – non lieu – fogalmával megbolondította az értelmiséget.

− Ami a bolondítást illeti, abban nem vagyok biztos. A nem-hely fogalmának gyors terjedése meglepett, megalkotásakor nem gondoltam, hogy ekkora hatása lesz. Afrikában a hagyományos falusi közösségek lakásviszonyait vizsgálva azt tapasztaltam, vannak helyek, ahol elég leírni a teret, abból máris következtetni lehet a szociális körülményekre. A modern terekben ez a módszer nem alkalmazható. A reptereken, a hipermarketekben sok ember megfordul, mégsem jelenik meg a térben a társadalmi viszonyrendszer. Ezért hívom úgy ezeket a tereket, hogy nem-helyek. Persze a fogalom viszonylagos. Más kollégákkal együtt dolgozni a reptéren, megint más átszállni utasként.

− A nem-hely mennyire városépítészeti, környezetvédelmi, mennyire kulturális fogalom?

− Érdekes, kulturális fogalomként kezdték értelmezni. Talán mert a terek uniformizáltak. Függetlenül attól, hogyan határoztam meg elméleti szempontból a nem-helyeket, azt látjuk, hogy manapság elterjedtek mindenütt a világon, mert a nem-helyek általában a kommunikációval, a fogyasztással és a közlekedéssel kapcsolatosak.

− Ötven éve a föld lakóinak 10 százaléka élt városban, ma több mint 50. Ezért alakulnak ki a nem-helyek?

− Az urbanizáció és a globalizáció az én felfogásomban szinonima. Minél inkább urbanizálunk, annál inkább elvész a város eredeti jellege. Európában a kevés tér miatt a városok idővel egymásba csúsznak. Wim Wenders Lisszaboni történet című filmjének hőse autóval keresi a kollégáját. De mindig városi környezetben találja magát.

− Mit lehet tenni, hogy az ember a nem-helyeket megtöltse tartalommal?

− De hiszen ezek nem üres helyek, olykor nagyon is telítettek. A tengerparti övezetek a szezonon kívül üresek. Szokták mondani: mennyire nem-helyek! De amikor üresek, akkor mutatják igazi arcukat. Nyáron a tömeg eltölti ott az időt, de nincs az emberek között kapcsolat, ha igen, kisebb csoportokra bomlanak.”
http://nol.hu/kultura/20131102-bolyongas_a_nem-helyeken-1423457

Edward T. Hall: Rejtett dimenziók, Gondolat könyvkiadó, 1987
Marc Augé: Nem-helyek. Bevezetés a szürmodernitás antropológiájába, Műcsarnok Nkft, 2012.

„A sorozat Írországban készült, a corki egyetemen, az Erasmus ösztöndíjam alatt. Az ott rendelkezésemre álló kiválóan felszerelt műhely adta meg a lehetőséget, hogy ilyen nagy méretű monotípiát tudjak nyomtatni. Tekinthetőek a diplomamunkám előkészítő darabjainak is, témájukat tekintve ugyanazt hivatottak kifejezni. Ebből a szempontból tehát igen fontosak számomra, mivel a készítésük alatt sikerült rátalálnom egy kifejezési formára, amit aztán felhasználhattam a diplomamunkámnál is.”

Solt András sokat foglalkozott a jel-jelnélküliség, a szín-színtelenség, a forma-formahiány, az „épített” tömeg és annak hiánya megjelenítésével. A képen megjelenő blokk képzete, ami utalhat a házgyári építészet egyformaságára, ellentétben áll a formai megfogalmazással, hiszen a monotípia egyszeri és ugyanabban a formában megismételhetetlen nyomatot eredményez.

Minden településhez – nem csak a városokhoz – tartoznak olyan épületek, területek, melyek funkciójukat vesztették, gazdátlanok, mégis ott csúfoskodnak az eredeti helyükön. Ezeket igen nehezen integrálják a városlakók a saját életükbe, leginkább kikerülik, mert csak nehézséget jelent, hiszen veszélyes környék, esetleg egészségtelen a környezete, káros anyagok (pl. azbeszt) szabadulnak fel belőle. Nehéz megszeretni és jól használni ezeket a helyeket, sokszor a városok maguk sem tudnak vele mit kezdeni, hiszen a rehabilitációjuk rengeteg pénz emésztene fel.

De egy város életében folyamatosan változnak ezek a területek, így szinte „hullámzik” a település, hol ez a felkapottabb hely, hol az. Az ilyen fajta lüktetés természetes is, hiszen a fejlődést, a változást mutatja, a munkahelyek koncentrálódását, vagy a szórakozóhelyek felfutását.

Miért esnek ki a város vérkeringéséből bizonyos épületek, kerületek? Ez hogyan hat az ott, vagy a környéken élőkre, a városrész megítélésére? Mit jelent a szegregáció?

Mi történik ezekkel, hogyan próbáljuk ezeket az épületeket újra hasznosítani?

Tudsz esetleg példát mondani erre Miskolcon? (pl: Factory, Fűtőmű)

Vannak-e olyan helyek a városban, amik valóban mindenkié? Ez vajon hogyan érhető el?

kulcsfogalmak: szegregáció, városrehabilitáció, szociális városrehabilitáció (a fizikai környezet megújításánál nagyobb súlyt fektet a társadalmi viszonyok minél kisebb lakosságcserével megvalósuló javítására, a területen élők humán erőforrásainak gyarapítására, hátrányos társadalmi helyzetük megszüntetésére.)

Feladat 1: Színezd ki a város térképét annak megfelelően, hogy te mit gondolsz frekventált/népszerű területnek és mit elhanyagolt/lerobbant városrésznek. Lenne ötleted arra, hogy ez utóbbit hogyan virágoztasd fel? (Elméletben annyi pénzed van rá, amennyit csak akarsz, ötletelj bátran!)

Színkódok:
zöld – legnépszerűbb
kék – népszerű
sárga – közömbös
piros – népszerűtlen
fekete – kerülendő

Feladat 2: Válassz ki három, a témához leginkább köthető művet, vagy sorozatot és indokold, hogy miért ezeket választottad.

Edward T. Hall: Rejtett dimenziók, Gondolat könyvkiadó, 1987
Marc Augé: Nem-helyek. Bevezetés a szürmodernitás antropológiájába, Műcsarnok Nkft, 2012.

„Műveimben az emberiség alapproblémáit dolgozom fel. Különösen foglalkoztat az egyén viszonya környezetével, a társadalommal, a hatalommal és az ehhez kapcsolódó problémák sora. Munkáim figurálisak. Szándékosan egyszerűsítve, arcokkal „meséltetem” el az éppen adott témát, úgy, hogy az bizonyos szinten pontosan leolvasható legyen, ugyanakkor a probléma bonyolultsága vagy képtelensége és megoldásának látszólagos lehetetlensége többféle értelmezést is lehetővé tegyen.”

A bőrszín szerinti megkülönböztetés a magyarországi cigányság helyzetén sajnos igen jól megfigyelhető. Szurcsik József festményéről talán egy amerikai nagyváros befolyásos üzletemberei jutnak eszünkbe. A kép címe rengeteg kérdést vet fel napjaink történései kapcsán (pl: BLM), de a figurák elrendezése is szokatlan és a kockafejűség (ami Szurcsik védjegye) kapcsán a korlátolt gondolkodás, az uniformizálódás a populáris kultúra, a tömegmanipuláció is megtárgyalandó téma lehet.

városi közösség

Minden településen vannak közösségi házak és minden, több lakásos épületben lakóközösségre hivatkoznak. Hogyan, milyen közös pontok mentén alakul ki egy közösség? Elég hozzá, hogy egy épületben lakunk, vagy dolgozunk, vagy kell még a közös hobbi, a közös játszótér, érdeklődési kör, hasonló iskolázottság, közös élmények?

Milyen ereje van a közösségnek az egyénnel szemben? Életképesebb-e a közös fellépés bármilyen ügyben, pl. lakógyűlésen, egy fa kivágása ellen, mint az egyéni bozótharc? (Tudnál példát mondani a civil szervezetek működésére, elért eredményeire? pl: Pet-kalózok, Bátor-tábor, stb) Hogyan fogalmaznád meg a csoport és a közösség fogalmát? Van-e egyáltalán különbség? Ha igen, mi az? A virtuális térben szerveződő csoport válhat-e közösséggé, ha a való életben soha nem találkoznak?

Mennyire kell beleolvadni a csoportba, ha egy közösség tagjai vagyunk? Mit gondolsz, hat-e az életminőségünkre az, ha van egy közösség, amihez tartozunk, kizárja-e egymást a közösségi lét és az egyéniség?

A kényszerközösség vajon mennyire hatékony és mennyire léphetőek át azok keretei? Pl. a szegregáció esetén könnyű-e kitörni az adott – megbélyegzett – közösségből (cigányok, drogosok, szegények). És könnyű-e levetkőzni a kéretlenül ránk aggatott jelzőket (újgazdag, sznob, rossz osztály). Mivel tudjuk jelezni, hogy egy adott közösség tagjai vagyunk? (Ruházkodás, hajviselet, kiegészítők, járműhasználat)

Milyen közösségnek látod az osztályodat? Homogén, vagy kisebb csoportok szükségszerű együttműködése? Látsz-e ebben fejlődési lehetőséget, ha igen, vajon mi segíthet ebben? (közös élmények, feladatok, szabadidő?)

Szerinted a városban mik azok a helyszínek, események, amelyek saját közösséget építenek? Pl. egykor a Kaláka, vagy az Operafesztivál, szórakozóhelyek, parkok, sportoló helyek, irodaházak, iskolák, szakkörök? Mik azok, a helyszíntől független tényezők, amik összekovácsolnak? Sport csapatok, filmek, zenék, vallás, az internet?

privát szféra, egyén a városban

A privát szférájára mindenki kényes. Ezt leginkább a tömegközlekedésben szokták megzavarni, csúcsidőben itt tartható a legkevésbé szabadon az intim szféránk. Ezt legkönnyebben a ruházattal tudjuk kijelölni, ami egyben az identitásunkat, a stílusunkat, az egyéniségünket is kifejezi.

Egy nagyvárosban elég nehéz különbözni, ahol a divatmárkák tucatjával árulják az ugyanolyan a szabású és színű ruhákat. Mi visz rá bennünket, hogy beálljunk a (pénztárnál a) sorba, hogy „kockafejűvé” váljunk?

Mit jelent számodra Szurcsik József kockafejűsége? Rugalmatlanságot, feltűnés mentességet, beolvadást, bigottságot?

Mivel tudod még kifejezni az egyéniségedet? Hogyan húzod meg az én-határaidat a családban, az osztályban, más közösségben?

Miért szükséges a privát szféra? Mindenkinek van ilyen, minden helyzetben biztosítható vajon (szegregátumban, nagycsaládban)? A karantén idején te pl: hogyan viselted, hogy szűkült ez a szféra? Ha nincs saját szobád, hogyan oldottátok meg ezt a szülőkkel, testvérekkel? Hogyan jelzed a saját kuckód határait, ha nem tudod bezárni az ajtót? (Pl: sátorozáskor, utazás közben a reptéren, vagy egy nagyrendezvényen?) A virtuális privát szféra működőképes? Ha a telefonodba merülsz, vagy a fülhallgató a fejeden van, az ugyanaz az érzés, mintha magadra zárnád a szobád ajtaját?

Karantén alatt hogyan élted meg, hogy ugyanaz a helyszín a dolgozó, a háló, a nappali, az étkező? Van igényed rá, hogy ezek elkülönüljenek?

Hol van a városban olyan hely, ahol egyedül is jól érzed magad? Melyik zug, pad, lépcső tudja ezt nyújtani? El kell bújnod a zsongás elől, vagy bármilyen forgalmas, zajos helyen meg tudod ezt találni?

kulcsfogalmak: én-határok, szociális távolság, egyéniség-egyediség, csoport, közösség, csoportdinamika, véleményközösség, proxemika

Feladat 1: próbálj meg a pecsét segítségével olyan alakzatot kirajzolni, ami szerinted eredményessé teszi az összefogást. Milyen dinamikát tudsz megjeleníteni ezzel egy embercsoporton belül?

Feladat 2: a különböző karakterfigurákat próbáld közösséggé varázsolni, találj bennük közös vonásokat és ezek szerint csoportosítsd őket.

Feladat 3: tervezz logót annak a közösségnek, amihez te magad tartozol. Próbáld meg a rátok legjellemzőbb közös vonást kidomborítani. 

Feladat 4: az egyéniség legszembetűnőbb jelzése az öltözködés, kreálj egyéni street fashiont az öltöztethető babán

Feladat 5: Adventi naptár-szerűen nyitható ablakos panelház síkmakett. Az ablakok némelyike alatt az ott lakók néhány jellemző tulajdonsága olvasható. A panelház-homlokzat fénymásolt verziójában próbálj egyéniséget adni a panelház ablakainak úgy, hogy tükrözze az ott lakók stílusát, életmódját. Vagy fordítva: díszítsd ki az ablakokat és ki kell találnia a többieknek, kik laknak mögötte.

Feladat 6: Válassz ki három, a témához leginkább köthető művet, vagy sorozatot és indokold, hogy miért ezeket választottad.

 A csoport és jellemzői

A csoport valamilyen szempont szerint együvé tartozó személyek összessége, kisebb-nagyobb szervezeti egység. Társadalmi vonatkozásban egymással érintkező, eszmét cserélő, együttműködő tagokból álló egység. A szociálpszichológiai (csoportlélektani) értelmezés szerint a csoport személyek meghatározott együttese, amely olyan célok (szükségletek) kielégítését biztosítja, amelyek csak a csoport tagjaival együttműködve érhetők el.

A csoport fogalmát (mint fent is kitűnik) többféle megközelítésben fogalmazzák meg, mi a csoportot egy feladatra, egy cél megvalósítására egységbe tömörült, szervezett közösségnek határozzuk meg.

Bizonyos közösségben működő csoport (elsődlegesen) lehet formális vagy informális.

A formális csoport (szervezet) bizonyos hierarchiára, formális struktúrára épül a feladat ellátása érdekében a célszerűség alapján. A mindennapi valóságban egymás mellett létezik a formális szerepfelfogás és az ember. Az egyén elfogadja a szerepet, alkalmazkodik hozzá és ez befolyásolja a személyiségét. A viselkedési módok, igények, szokások és normák – melyeket az egyén hoz magával – megváltoztatják a „hivatalos szerepmintát”, így a konkrét viselkedés a hasonulás és a hasonlítás összjátékából jön létre. A formális csoport (szervezet) mindig a kiindulás, az informális közösségek csak ennek keretében jönnek létre, nyilvánulnak meg. A formális csoportok (szervezetek, közösségek) elemei mindig zárt rendszerré kapcsolódnak össze. (Pl.: munkahelyi szervezeti egység, iskolai tanulócsoport, egy tanfolyami csoport stb.).

Az informális csoport egy közösségben elforduló társadalmi folyamatok és jelenségek komplexuma, melyek abból erednek, hogy annak tagjai társadalmi lények és viselkedésüket adott közösségben is befolyásolják a szokásaik, erkölcsük, hagyományaik, igényeik és elvárásaik. Az informális csoport mindig formális keretben „alakul ki”, jön létre, általában bizonyos tevékenység ellátása, feladat megoldása, bizonyos együttélési helyzet képezi kötő elemet. (Pl.: munka-csoport, szomszédok, lakóközösség, falu, egy tanulási-képzési szervezetben szorosabb egységet alkotók köre, stb.)

Az informális csoport gerincét mindig a formális képezi, belső hierarchiája van, különböző szerepek, státuszok, illetve az ezeket illető megítélések jellemzik. A kialakuló státusok, szerepek az egyének aktivitásának lényeges mozgató rugói, ezeket azonban éppen az adott közösségben e körben megmutatkozó különbségek, az egymásról kialakul értékképzetek alakítják, alkotják. Vagyis a státus úgy jön létre, hogy a formálisan meglévő „pozícióhoz” hozzá rendelődnek az informális elemek. Státusz teremtő tényező lehet az életkor, tapasztalat, szakmai felkészültség, lényegében a formális és informális elemek összefonódnak.

A csoportban a teljesítményre, továbbá a másokkal való viselkedésre vonatkozó normák érvényesek. Ahhoz, hogy ezek a normák érvényesüljenek el kell őket fogadtatni, el kell érni, hogy a csoport minden tagja magára nézve kötelezőnek tartsa. A csoport nyomást gyakorol arra, hogy a formális és az informális normákat mindenki elfogadja, amennyiben valaki erre nem hajlandó, akkor vagy bele kell törődnie a közösségen belüli elszigetelődésbe, vagy meg kell kísérelni a csoportban érvényes normák megváltozatását. Ezen alapul az informális normák dinamikus fejlődése, alakulása, esetleges eltolódása.

A csoporton belül kialakult pozícióból eredően létezik tekintély. Ez lehet objektív tekintély és a személyiségből eredő, avagy szubjektív tekintély. A tényleges tekintély az objektív és a szubjektív konkrét egysége, egyértelmű tehát, hogy a formális tekintélyt az informális tényezőknek is támogatniuk kell. A csoporton belül csak ez az „egységes” tekintély érvényesülhet.
A formális tekintély alapja a hivatalos megbízás (kinevezés); forrása a hatalmi helyzet; meghatározói a hivatalos követelmények. Az informális tekintély a közösség elismerése („megbízása”); forrása a közösség bizalma; meghatározói a csoport (közösség) normái.

A csoport típusai
Más megközelítésben beszélünk:
– nyitott és zárt,
– formális és informális
– elsődleges (primer) és másodlagos (szekunder) csoportról.

A nyitott csoport megközelítően állandó nagyságú, de lehetőség van működése során a távozásra és új tagok bekapcsolódására. E csoport működése lehet határozott, vagy határozatlan idejű.

A zárt csoport tagsága viszonylag állandó, működése megkezdését követően új tagok felvételére nem kerül sor. Ezek a csoportok rendszerint meghatározott ideig tevékenykednek.
A formális csoport meghatározott (szabályozott) keretben létrejövő „egység”, bárhol működik is azonos a szerkezete. Szigorú hierarchia szerint épülnek fel és ennek megfelelően működnek (Pl.: iskola tanuló csoport).

Az informális csoport rokonszenven, közös célon alapuló, a tagság önkéntes, nem hivatalosan, hanem spontán módon szerveződnek. (Pl.: szomszédok, falu-közösség, baráti kör stb.)

Az elsődleges – primér – csoport az, amely időrendben, fontosságban minden vele kapcsolatba kerülőt megelőz. Egyedi, sajátos. (Pl.: család)

A másodlagos – szenkundér – csoport az, amely már meglévőre, megelőzőre alapozva jön létre, a fejlődésben már meglévő előzményre épül.

A csoport jellemzői
A csoport saját céllal rendelkezik, tagjai a közös célok, ezeket megvalósító cselekvés révén kötődnek egymáshoz, amik egyben tevékenységbeli (funkcionális) összekapcsolódást is jelentenek.

A csoport önfenntartó egység, ami azt jelenti, hogy tagsága határozza meg létrejöttét, működését, szükség szerint újabb tagok felvételét. A csoportot elhagyó (elhagyók) helyett a befogadást a közösség határozza meg, a feladatok igénye esetén a tagság bővítés az önfenntartás jegyében valósul meg.

Az elvárások a csoport alakulásának előzményeire alapozottan a kitűzött céloknak, a megkívánt értékeknek megfelelően alakulnak, erre alapozottan jönnek létre a normák, amelyek szabályozzák a tagok viselkedését. A norma nem az egyéni elvárások összessége, hanem a csoportban működő interakció „terméke”. A normák betartása a csoporthoz tartozás feltétele.

A csoport határozza meg az aktuális feladatokat, jelöli meg az elvárt eredményeket. Az együttműködés során a célirányos, bevált cselekedetek mintául szolgálnak, elterjednek és hagyományozódnak. A feladatok teljesítése a csoportos tevékenység eredménye, amely az egyes egyének cselekedeteiből pusztán összegzéssel nem vezethető le.

A csoporton belül megoszlanak a feladatok sajátos szerepek válnak ki (pl.: vezetés), amelyek meghatározott módon illeszkednek össze és egészítik ki egymást. A tevékenység során alakul ki és szilárdul meg a belső hierarchia.

A csoport viszonylag tartós szerkezetű, amit céltudatosan alakítanak ki a megvalósított feladatok eredményeként. A csoport tagjai kicserélődhetnek, de belső rendje változatlan marad.

A csoportkohézió
A kohézió, csoportkohézió a csoport tagjai között fellépő összetartó erő, kölcsönhatás. Az a kölcsönhatás, amely az együttes élmények, közös tevékenység nyomán jön létre, az adott közösség összetartó elemévé válik.

A személyek ismerik egymást, módjuk van együtt dolgozni, ezért hatnak is egymásra, bizonyos mértékig függnek egymás tevékenységétől, kölcsönhatásban vannak és így erőteljesen hatnak egymásra. Ez a kölcsönhatás együttese határozza meg a csoport tevékenységének dinamikáját, ez a csoportdinamika.

A csoport nem azonosítható tagjainak egyszerű összességével, egyéni tevékenységük és magatartásuk „összeadásával”. A csoport többletet ad, amely nem magyarázható tagjainak egyéni tulajdonságával. A csoport befolyásoló, összefogó, együttműködésre késztető közösség. A csoport tagjaira gyakorolt befolyás az együttműködés fontos feltétele. A befolyásolás fontos eszköze a közösen kialakított normák rendszere.

Ez a befolyásolás segíti elő a közös cselekvést, és teremti meg a célok megvalósításának feltétlét. A csoportban egészséges versenyszellem fejlődik ki így a tagjai között, amely hozzájárul a jobb eredmények eléréséhez. A kölcsönös egymásra hatás az egyénnek biztonságérzetet ad, hozzájárul a reális önértékelés képességének alakulásához, fejlődéséhez (ezért kell a csoportnak követelményt támasztania tagjaival szemben), az egészséges önbizalom megerősítését segíti elő.

A csoporthatás fontos része a véleményalkotás, amely az egyének egymásra hatásával segíti az egységes szemlélet kialakulását, a színvonalas feladatvégzést, húzóerőként hat minden típusú közösségben. A csoporthatás eredményeként azt kívánatos elérni, hogy az egyén és a többség véleménye (lényegi kérdésekben) egybe essék, és ezt minden csoporttag természetesnek tekintse.

A csoportvélemény jelentősége nemcsak a csoporton belüli kohézió növekedése miatt számottevő, hanem a tagok tevékenységére gyakorolt hatása miatt is. A csoport értékrendszere, az azonosulás mértéke, a munkához való viszony, az elismeréshez kapcsolódó helyzet igen intenzíven befolyásolja a termelékenységet (az eredményességet), valamint a személyiségfejlődést. Azok a csoporttagok, akik biztosak a csoport kedvező értékelésében, inkább hajlandók a megkülönböztetések kiharcolására (példaként szereplésre), mint azok, akik alacsonyabb teljesítmény („státuszuk”) miatti bizonytalanságból eredően az „egyenlősdire” törekszenek.

A csoport véleményét a munkateljesítmény megállapítható jellemzői jobban befolyásolják, mint a hozzá kapcsolódó hangulatok, érzelmek. A tapasztalatok azt igazolják, hogy az adott közösség fejlődését, stabilitását nagy mértékben befolyásolja a csoportvélemény, mint a hivatalos értékelés mértéke. A csoportban végzett tevékenység szükségszerű, fontos feltétele, tartozéka a kölcsönhatás, vagyis a megfelelő válasz – viszontválasz. A csoporton belüli tevékenységben szerepe van a meggyőzésnek.

Források:
Csepeli György: A szervezkedő ember, Osiris Kiadó, Budapest, 2003.
Meredioth Bellin: A team avagy az együttműködő csoport, SHL Hungary, Bp., 1998.
Joseph P. Forgas: A társas érintkezés pszichológiája, Gondolat Kiadó, Bp., 1989.
K. Lervin: Csoportdinamika, Közgazdasági és Jogi Kiadó, Bp., 1975.
Pataki Ferenc: Csoportlélektan, Gondolat Kiadó, Bp, 1980.